Szerintetek milyen a Pokol és milyen a Mennyország valójában?

Mát. 25.41

Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok * tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

[link]

"Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa." (Jób 26:6)

"...Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmgyek, hogy felköltsem őt.

Mondának azért az Ő tanítványai :

Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Pedig Jézus annak HALÁLÁRÓL beszélt;...

Ekkor azért nyilván monda nékik : Lázár megholt.

.

.

.

És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta : Lázár, jöjj ki !

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve...."

János 11:1-45

A fennti igékbők kiderül, hogy amikor az ember meghal, nem semmisül meg a teljes lénye, hanem a HOLTAK ORSZÁGÁBA kerül, állapota hasonló az alváshoz, mert ugyan létezik, de semmit nem tud a külvilágról, a földön történt dolgokról.

Az a kérdés, hogy milyen lehetőségek vannak a halál után ? Hová lehet kerülni, mi az a holtak országa, van-e választási lehetőségünk, hogy hol folytassuk tovább az "életünket" ?

Esetleg mindenki ugyanoda kerül ?

Mitől függ a halál utáni élt minősége ?

Ezekre a kérdésekre keresünk választ ezen az oldalon.

"Vala pedig egy gazdag ember, és .....

.

.

.

Lőn pedig, hogy meghala a koldús, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.

És a POKOLBAN felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.

És ő kiáltván, mondva : Atyám, Ábrahám ! könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban....."

Lukács 16:19-24

Ebben a történetben Jézus elmondja, hogy létezik pokol és létezik a Menyország is (Ábrahám kebele).

A gazdag természetesen nem azért került a pokolba, mert volt vagyona, hanem azért, mert nyilván a pénz volt az "Istene", valószínűleg fösvény volt és irgalmatlan. Nap mint nap ott feküdt a kapujában a koldús, de nem segített rajta, még egy morzsát sem adott neki.

A koldús sem azért került a Mennybe, mert szegény volt, hanem (bár a történetből nem derül ki) mert valószínűleg bízott Istenben, így mikor meghalt, oda került, ahová Ábrahám.

Az igerészből megtudhatjuk, hogy a pokolban kínok vannak, forróság, lángok, nincs víz és soha nem lehet kijönni, azaz visszajönni a földre.

Hát, már ez is elég riasztó ahhoz, hogy senki ne kívánkozzon oda jutni !

2. Más igehelyek, kijelentések :

"Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat."

4Mózes 16:30

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam."

Zsoltárok 116:3

"És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül."

4Mózes 16:33

"Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van."

Példa beszédek 15:24

"És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!"

Példabeszédek 9:18

"Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; "

5Mózes 30:19

A fennti igékből megtudjuk, hogy a pokol A FÖLD GYOMRÁBAN, AZAZ BELSEJÉBEN VAN, s a meghalt emberek szellemei raboskodnak benne nyomorúságban és ínségben.

Az utolsó igéből pedig kiderül, hogy az embernek VAN VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGE abban is, hogy milyen "minőségben" éli a földi életét és abban is, hogy a halála után hová kerül.

Soha nem Isten küldi az embert a pokolba,

hanem a saját cselekedetei juttatják oda !

Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

Ezékiel 18:4

Bár a gazdag ember nem jöhetett vissza, hogy bármit is elmondjon e szörnyű helyről, de vannak olyan különleges emberek, akiket Isten tanúbizonyságra választott el és ők SZELLEMBEN ELRAGADTATTAK a pokolba.

"Ismerek egy embert a Krisztsban, aki tizennény évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) ELRAGADTATOTT A HARMADIK ÉGIG...."

2Korinths 12:2

Sámuel próféta 2.könyvének 22. fejezetéből megtudhatjuk,

hogy Dávid király is járt a pokolban,

feltehetően klinikai halál állapotába került :

"Mert halál hullámai vettek engem körül,

az istentelenség árjai rettentettek engem;

A pokol kötelei vettek körül, s a halál tőrei estek reám...." (22:5-6)

Jónás is átélte a Poklot, ami így van leírva:

"És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol (Pokol) torkából sikolték, és meghallád az én szómat. - A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!"

(Jónás 2:3-7)

Tehát a szellemben való lragadtatás Bibliai valóság,

nyugodtan szabad hinni benne.

Él egy férfi Amerikában, akit akit Bill Wiese-nek hívnak. Bill és felesége Annette, már régóta az Úr gyermekei, akik komoly munkát végeznek az Isten szolgálatában. Bill 16 éves korában fogadta el az Úr Jézust, és 32 éve az Úr gyermeke. 10 évig volt tagja egy kaliforniai gyülekezetnek, majd az elmúlt 15 évben az "Eagles Nest" nevű, szintén kaliforniai gyülekezetben, vezetőségi beosztásban vitte feleségével együtt a feladatokat, amiket Isten reá bízott. Amit testvérünk 1998 november 23-án átélt, nagyon megrázó esemény, ami egyben RENDKÍVÜLI ÜZENETET TARTALMAZ SZÁMUNKRA!

Néhány rövid részletet idézek :

Körülbelül éjjel három órakor kezdődött az átélésem.

Nem értettem, hogyan kerültem oda egész addig, amíg vissza nem jöttem, az Úr akkor magyarázta el nekem.

Be voltam dobva egy börtöncellába. Nagy durva kőből voltak a falak, és rácsok az ajtón. Akkor még nem tudtam hol vagyok, csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen forróságot érzek. Csodálkoztam, hogy bírom ezt ki? Úgy éreztem, hogy elolvadok! Egy kis ideig fény volt a helységben, gondolom Isten jelenléte volt ott, hogy jobban láthassam a környezetet, majd egy perc múlva minden elsötétedett! Megértettem, hogy a Pokol egy része börtöncellákból áll. Tűzfészkek vannak, máshol pedig hatalmas tűz.

.

.

.

.

Egy cellában voltam, és négy lény volt ott velem. Akkor még nem tudtam, hogy ezek démonok voltak. Én úgy kerültem oda, mint egy bűnös ember, aki még nincs megmentve. Isten kivette elmémből, hogy én egy megtért keresztény vagyok. Nem értettem miért történt így, de visszafelé jövet az Úr azt is megmagyarázta nekem.

Ezek a lények óriásiak voltak, kb. 4 méter magasak. Az egyiknek teste tele volt pikkellyel, óriási állkapcsa volt hatalmas fogakkal. Kifelé álló karmai voltak, és mélyen ülő szemei. A másik egyáltalán nem úgy nézett ki mint az előző. Ennek hosszabbik karján végig borotvaéles uszonyai voltak és deformált lábai. Minden deformált és kitekert volt rajta.

Az egyik karja hosszabb, másik rövidebb volt. Ronda, undorító kinézésű lény. Egész idő alatt Istent szidták és átkozták. Én csodálkoztam azon, miért átkozzák Istent?

Miért gyűlölik Istent ennyire?

Majd figyelmük rám irányult, és ugyanazt a gyűlöletet érezték irántam is, mint amit Isten iránt éreztek. Nem értettem miért gyűlölnek engem is, hiszen én nem tettem nekik semmit? De olyan gyűlölettel gyűlöltek engem, amit még soha nem tapasztaltam a Földön. Az ő gyűlöletük messze túl ment azon, ahogy egy ember gyűlölni képes. Teljességgel gyűlöltek, és én tudtam, hogy ezek ki vannak jelölve arra, hogy örökké kínozzanak engem. Volt még ott néhány dolog, és nem értettem, hogy honnan tudtam azokat? A Pokolban az érzékek jobban működnek! Érzékenyebbek vagyunk mint a fizikai testünkben. Érzékenyebbek a távolságra, és az időre.

A földön feküdtem a cellámban, és a testemben semmi erő nem volt. Csodálkoztam, miért van az, hogy alig tudok mozdulni, mi baj lehet velem? Egyáltalán nem érzékeltem erőt a testemben, tehetetlenül feküdtem a földön. Az egyik démon megragadott, felkapott, és odahajított a falhoz mint egy üvegpoharat. Ez mutatta, hogy milyen könnyű voltam, vagy hogy ő mennyire erős. Odavágott a falhoz. Minden csontom eltört, éreztem a fájdalmat. Elterültem a földön, és kegyelemért kiáltoztam, de ezekben a lényekben nincsen kegyelem, semmi kegyelem!

Az egyik felkapott, és a másik, penge éles uszonyaival letépte a húsomat. Csak letépte rólam, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy ez a test Isten csodálatos alkotása. A gyűlölet irántam annyira erős volt! Csodálkoztam, miért élek még, hogyan tudom átélni mindezeket? Nem értettem, miért nem vagyok halott? A húsom úgy lógott le rólam mint szalag darabok, de nem volt vér, mert a vérben élet van, és a Pokolban nincs élet!

.

.

.

Ahogy ott feküdtem a cellámban egyre sötétebb lett, majd teljesen elsötétült minden. Soha ezelőtt nem tapasztaltam ilyen sötétséget. Lent voltam mélyen egy barlangban, mélyebben mint az arizonai vasbányák. Olyan volt ez a sötétség, amit nem lehet elképzelni. Valahogy megpróbáltam kimászni. Sikerült, mert engedték.

Emlékeztem hol van az ajtó, így arrafelé másztam. Éreztem merre kell mennem, így kerültem ki a cellából. Ahogy az egyik irányba néztem minden fekete volt, csak kiáltásokat hallottam. Emberek billiói sikoltoznak ezen a helyen! Tudtam, hogy billiók voltak ott, annyira hangos volt a kiáltozás. Ha ezelőtt hallottál valaha sikoltozást, el tudod képzelni ez mennyire idegtépő. De amikor billiók sikoltoznak, leírhatatlanul megviseli a tudatunkat. Egyszerűen elviselhetetlen! Befogod a füledet, mert annyira idegtépő, de nem tudsz elmenekülni előle! A félelem, ami rád tör elképzelhetetlen! Ott mindent a félelem ural! Isten jelenléte nincs azon a helyen, így el kell viselned a félelmet, kínzást és sötétséget. Nem látsz semmit, és azt sem látod, hogy mi közeledik feléd, vagy éppen támad rád.

.

.

.

Meg kell hogy értsd, hogy te soha többé nem jöhetsz ki onnan! A Földön még van remény! Még a koncentrációs táborokban is volt remény valahogy kijutni, ha másként nem, a halálon át, de mi emberek itt a földön még soha nem tapasztaltunk ilyen reményvesztettséget, mint ami a Pokolban van!

.

.

.

Felfelé haladtam az alagútban, borzasztó félelmek, és reménytelenség között. Féltem a démonoktól. De akkor hirtelen, egy szempillantás alatt ott volt Jézus! Dicsőség Istennek! Jézus volt ott!

Csodálatos fényesség töltötte be a helyet! Csak körvonalakat láttam, egy ember körvonalait. Nem láthattam az arcát, annyira fénylett. Csak belenéztem ebbe a fénybe, és láttam Őt! A térdeimre rogytam.

Jelenések 1:16-17 "... és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt."

Ez pont így történt velem is. Nem tudtam semmi mást, csak imádni Őt! Nagyon hálás voltam! Egy perccel korábban ott voltam örökre elveszve, és most hirtelen kijutottam erről a helyről, és mindez azért, mert én már korábban ismertem az Úr Jézust! Azok az emberek akik ott voltak, nem jöhetnek ki onnan, de én kijöhettem, mert én már meg voltam mentve, mivel én már átadtam életemet Jézusnak, az Övé voltam!

Tudtam és megértettem, hogy semmi más út nincsen arra, hogy elkerülhessük azt a szörnyű helyet, egyedül csak az Úr Jézus Krisztus! Ő az egyetlen Út, aki által megmenekülhetünk!

"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam." (János 14:6 )

A történet részletesebben elolvasható Itt

A teljes könyv megvásárolható Itt

Egy másik borzalmas könyv szintén a pokolrólItt

És nemcsak Bill Wiese választatott ki az elragadtatásra, hanem még sokan mások is a földön. Néhányan már elköltöztek a másik DIMENZIÓBA, de többen még élnek.

"Tegnap este véget ért a tegnap,

azt még nem tudjuk, mi jön holnap.

Az időből egyedül a ma a miénk." (J. Maxwell)

Nem idézek tovább még több hasonló történetet, mert igen széles a skála. A lényeg az, hogy nem véletlenül és nem öncélúan születtünk meg a földre ! Nagyon is tudatos akarat hozott létre minket és az egész univerzumot. Az a Valaki, akit Istennek hiszünk, nem a mi dimenziónkban létezik, teljesen más "szellemi síkon" van a trónja.

És reméljük, hogy ez az Isten NEM SKRIZOFRÉN, tehát nem cselekszik egyszerre jól és ugyanakkor gonoszul is az emberekkel. Tehát szükségszerűen kétféle hatalomnak kell léteznie, jónak és a gonosznak. Mindkét hatalomnak van tartózkodási helye, ezek a Menyország és a pokol. Minden ember törvényszerűen ahhoz a hatalmassághoz kerül halála után, akit "szolgált" életével és cselekedeteivel.

Az ember több, mint egy test, mert Isten úgy teremtette,

hogy van SZELLEME és LELKE is. Szellemével a természetfeletti világhoz tud kapcsolódni, lelkével pedig a materialista világhoz és embertársaihoz. Amikor valaki meghal, csak a teste semmisül meg, de szelleme és lelke továbbél. Ez eddig megegyezik a REINKARNÁCIÓVAL, csakhogy a Biblia szerint nem lehet "újraszületni egy másik testben", minden ember halála után a végleges helyére jut. Vagy a mennybe vagy a pokolba !

Ha Istenben bízott,

akkor Halála után Isten magához emeli őt

a saját Országába.

De ha nem bízott Istenben, csak a maga választotta utat követte, akkor nem mehet Istenhez, sajnos szükségszerűen a pokolba fog jutni. CSAK AMÍG ÉLÜNK, ADDIG VAN VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGÜNK. Nem az számít, hogy Te jó embernek vagy rossz embernek tartod magadat, sőt más emberek Rólad alkotott vélménye sem számít.

Egyedül csak Isten véleménye számít Veled kapcsolatban, mert mindig Ő a döntőbíró ! Ezért nagyon kell vigyázni arra, hogyan éljük le a földi életünket.