Jegyesem van, de kezdek szerelmes lenni. Mit tegyek?
3,5 éve jöttünk össze, hosszú ismeretség után, augusztus óta jegyesek vagyunk, októberre tervezzük a nagy eseményt. Nem ábrándultam ki, semmi baj, csak egy picit kezdek szerelmes lenni másba. Azt ismerem, amikor hirtelen lecsapnak rám nagy szerelmi lángok, azt megtanultam kezelni, ilyen típusú ember vagyok. De most szép csendesen egy szinte csak látásból ismert emberke jött a képbe, nem is sokat tudok róla. Néha beszéltünk már egy picit. Kinézetre pl. nem éppen az ideálom, de valahogy egyre inkább van valami érdekes esetlenség a levegőben, ha összefutunk (ami viszonylag gyakori, mert napi szinten megfordul a templomban és én is). De pl. azt sem tudom, hány éves, csak hogy idősebb nálam kb. 5-15 évvel (nagyon kortalan).
Amúgy tisztaságban készülünk, mélyen hívőként, nagy szeretetben és várakozással.
Csak most nem nagyon tudom, mit kezdjek ezzel a szállal. Bekúszott a gondolataimba az a fiú. Nincs senkije, mindig egyedül szokott lenni. És amúgy semmi extra, nem közeledik felém, mint bárki más, úgy beszél velem nagyritkán. De valami van a levegőben és egyre inkább. Mintha ezer éve ismernénk egymást. Kerüljem, amennyire tudom? Vagy hagyjak mindent menni a maga útján, majd ha megismerem jobban, úgysem fog érdekelni? Vagy mi...
Nehéz, mert kimondtam egy igent, amit komolyan is gondoltam. Persze ez még nem a végleges, de úgy nem érdemes kimondani, hogy ott akkor nem úgy gondolja az ember, hogy ez már az. Az a bajom, hogy irtóra szeretném megismerni azt a fiút egy kicsit jobban...
Jajj. Szóval hívők válaszát várnám, mi a véleményetek? Hogyan kéne kezelnem ezt a helyzetet? Ilyen megszerelmesedős típus vagyok, úgy tűnik, és mindig talál újabbfajta módokat, ezt később is kell tudnom kezelni valahogy, a végső igen után, bárki mellett.
Köszi a segítséget!
24l
válasza:Kedves kérdező !
Nem vagyok egy templomba járó dogmatikus vallás követő.
Azonban hiszek egy magasabb intelligenciában ami részint bennem és rajtam kívül mindenütt ott van. Egy komoly szellemi és lelki munka felvenni a kapcsolatot Isten szellemiségével .
Mond meg Istennek össze vagy zavarodva, és mutassa meg neked ,adjon konkrét jelet ki a Te lelki társad ,akit Ő Neked szánt ebben az életedben.
’’Jobb rövid ideig együtt lenni azzal ,akit szeretünk
Mit egy életen át ,azzal aki csak kedvelünk,,
Kedves !
az alábbi gondolom,nem a te műfajod ,de talán segít gondolkozni
Hallgass a lelkedre az olyan , mint egy arany iránytű mindig megmutatja a nekedvaló utat!
válasza:"Jobb rövid ideig együtt lenni azzal, akit szeretünk
Mit egy életen át, azzal aki csak kedvelünk"
És még jobb valakit egy életen át szeretni... És ennél még jobb valakit örökké szeretni... És a legeslegjobb Isten örökké tartó szeretetét átélni...
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján 3:16
válasza:" egy szinte csak látásból ismert emberke jött a képbe, nem is sokat tudok róla..."
"azt sem tudom, hány éves..."
"Mintha ezer éve ismernénk egymást." :D
válasza: válasza:Ehhez a kérdéshez még semmi köze Istennek, azon kívűl, hogy szorgosan imádkozz, hogy segítsen megtalálni a helyes utat.
Nem lehetsz szerelmes egy illetőbe, akit csak látásból ismersz, a szerelem külsőből és belsőből együtt tevődik össze, a benyomásaink és megérzéseink pedig becsaphatnak, így az hogy úgy érzed egy húron pendültök teljesen hibás is lehet. Mindazonáltal, hogy egyáltalán ez fel merül benned az kétségessé teszi, hogy a megfelelő ember oldalán vagy-e, de ezt neked kell eldöntened, de vigyázz, nehogy későn ébredj rá, ha esetleg nem. Azonban az is simán lehetséges, hogy ez tényleg csak egy tetszési(mert ez ismeretlenül nem tud szerelem lenni!!!) fellángolás, ami miután elmúlik, ráébredsz, hogy csak őt szereted, akivel éppen vagy!
Nos, azóta az a helyzet, hogy egyszer összefutottunk a sráccal, és bicikliutakról beszélgettünk egy térkép fölött. (Közös hobbi.) :D Érdekes, mert mióta a kérdés felmerült bennem, ez volt az egyetlen találkozás, előtte meg hetente többször is egymásba futottunk.
Imádkoztam meg gondolkodtam egy csomót, és leginkább arra jutottam, hogy egyszerűen csak kíváncsi voltam erre az emberkére, mert van benne valami számomra érdekes. Illetve a vőlegényemmel kevesebbet tudtam akkor találkozni már huzamosabb ideje, mert térben (munka miatt) távolabb kerültünk egymástól, és kissé szeretethiányos-féle állapotba kerültem. (Tudom, itt sokan a fejükhöz kapnak, hogy "ezt mééér csak most írja", de azért, mert ez nálunk szokásos, így nem ennek tulajdonítottam.)
Jó lecke volt, hogy figyeljek magamra: ha fizikailag nem is lehetünk mindig közel, így nem találkozhatunk, nem beszélhetünk élőben túl sokat (mert ugye mégis a net meg a telefon igenis más), oda kell figyelnem magamra, mert hajlamos vagyok vagy nyamvadt kiscica módjára szeretetet koldulni (itt nem más fiúktól első sorban, hanem közelebbi barátoktól), vagy ha ezt elnyomom, tudat alatti ijedtemben ilyen és ehhez hasonló kíváncsiságoknak teret engedni.
Különben megbeszéltük a dolgot (mármint a vőlegényemmel). Mosolygott egy jót rajtam, és nagyon megölelgetett. Meg ezt mondta: "látod, az alaptermészeted nem változik. Csak mindig azt hiszed, hogy ez valami új benned." Megnyugtatott, hogy nem. :D
Szóval köszönöm nagyon a tanácsokat, tényleg sokat segítettetek, és sokat gondolkodtam. Most majd gondolom jönnek a kommentek, hogy milyen gyerekes vagyok meg csapongó stbstb.. És igen. Hibátlanok vessék rám az első követ. Köszönöm Istennek, hogy ezzel együtt szeretnek olyan sokan.
Október pedig maradt október.
válasza:Vidiripi
Rájöttél hogy a férj jelölt nem az igazi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!