Miért kell szeretni a felebarátokat?

Először is Isten nem szortíroz.Nem szerette jobban Ábelt,mint Káint,ezt max.Káin gondolta így,a tudatlansága miatt.Isten az állandó szeretet,tehát nem tud az egyik embernek ragyogni,a másiknak meg nem.Mondhatja-e a nap,hogy neked kisütök,de a másiknak nem?

Szeretni nem kell mindenkit.Ha úgy érzed,hogy nem vagy rá képes,akkor nem kell erőltetni.Szeretni boldogságot és békét ad,ezért fontos az ember életében,de a mindenkit szeretés csak úgy fog menni,ha önmagadat is maximálisan szereted,legalábbis igyekszel.

Elég hosszú és bonyolult ez a téma, de azért megpróbálom röviden leírni a lényeget.

1. A görög nyelvben több szó is van a szeretetre, sajnos a magyarban csak egy. De szókapcsolatokkal vissza lehet adni az eredeti jelentéseket: isteni (feltétel nélküli) szeretet, baráti szeretet, érzéki szeretet (ez tkp. szexuális vonzódás); ill. van egy negyedik is, de az most nem jut eszembe.

2. Isten nem azt várja el, hogy minden embert egyformán szeressünk. Minden ember felé alapon lennie kell bennünk egy elfogadásnak, jóindulatnak, mivel mindannyian Isten teremtményei vagyunk, bőrszínre, nemzetiségre, egyebekre való tekintet nélkül (lásd az irgalmas szamaritánus példázatát).

De teljesen természetes, hogy a rokonainkat, barátainkat jobban szeretjük, mint egy vadidegent, hiszen velük közelebbi és szorosabb kapcsolatban állunk, a rokonokkal biológiailag is. Sokan emlegetik Jézus 12 tanítványát, pedig nem csak ennyien voltak, hanem 70-en, majd 120-an, de a közismert 12 állt Hozzá a legközelebb. Sőt, volt olyan eset, amikor közülük is csak hármat vitt magával valahova. Sőt, Jánost sokan "kis kedvencnek" tartják.

3. Bármilyen furcsa is, de Isten egyfelől nem személyválogató, tehát nem tesz különbséget az emberek között; másfelől viszont igen: a., Például szuverén döntéssel kiválasztotta magának Izrael fiait a népek közül, vagy előnyben részesített valakit a másikkal szemben. Az általad felhozott példában viszont az volt a lényeg, hogy Ábel áldozatát elfogadta Isten, Káinét nem. Ennek az a magyarázata, hogy Ábel bárányt áldozott, Káin pedig növényeket; márpedig mindketten tudták, hogy a bűnre engesztelést kizárólag vérrel, egy ártatlan állat vérével lehet szerezni. (Isten a bűnbeesés után bőrruhát készített az első emberpárnak, evidensen ehhez állatot kellett leölni.)

Ez előremutat Jézusra is: a bűnökért (az egész emberiség minden bűnéért) egy ártatlan áldozatnak, "Isten bárányának" a vére folyt ki, és ez szerzett tökéletes engesztelést, tökéletes bűnbocsánatot.

Ettől függetlenül Isten nem vetette el Káint ezután sem, hanem figyelmeztette őt, hogy vigyázzon a bűnnel; majd a testvérgyilkosság után is kegyelemmel fordult Káin felé, egy bizonyos jelet helyezett rá, hogy senki ne bánthassa őt.

b., Valamilyen szinten különbség van az emberek között olyan szempontból is, hogy mennyire állnak közel Istenhez: hisznek-e benne, elfogadták-e Jézust személyes megváltójukként, s így újjászülettek-e (= Isten szellemi gyermekeivé, fiaivá váltak-e). Ismétlem, Isten minden embert szeret, jóindulattal van feléjük, de a szellemi fiak számára vannak bizonyos plusz ígéretek.

Így pedig kialakult egy szellemi testvériség Isten gyermekei között: akik valóban újjászülettek Isten Szent Szelleme által, ők testvérek, felekezettől függetlenül. Viszont hiába gondolja / mondja magáról valaki, hogy keresztény, vagy akár azt is, hogy megtért, újjászületett, ha ez nem valós, akkor ő nem tartozik ehhez a szellemi közösséghez. (Nehéz és bonyolult ennek megállapítása, és nagyon óvatosnak kell lenni ezzel; de vannak bizonyos alapok.)

4. "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" - Ezzel sokan bajban vannak / vagyunk... Két dolgot emelnék ki: a., A "mint" hasonlítószót, ami tulajdonképpen egyenlőségjelet tesz a kettő közé; ahhoz pedig, hogy másokat szeretni tudjunk, _magunkat_ is szeretnünk kell. Aki nem szereti, azaz - akár tudat alatt is, de - nem tudja elfogadni saját magát, az másokat sem képes szeretni; még ha veri is a mellét, hogy ő hú-de-nagyon-szeret-mindenkit, még akár meghalni is képes lenne másokért, akkor sem.

b., A szeretet nem egy nyálas-csöpőgős érzelem, hanem egy cselekvő dolog, jót akarni és jót tenni másoknak. De azért ezt sem olyan mártírkodásszerűen, minden esetben vagy mindenáron, tehát a saját kárunkra. Ismét: mint = ugyanúgy, nem jobban és nem kevésbé; persze vannak esetek, amikor előnyben részesítünk másokat magunkkal szemben, de az önzetlenséget is józanul kell kezelni. Mondtam én előre, hogy a helyzet bonyolult... :D

Én úgy gondolom és tapasztalom, hogy ha az újjászületett embert valóban Isten Szelleme vezeti, ahogyan meg van írva, akkor mindig helyesen tud cselekedni, sem nem hanyagolja el a többieket, sem nem megy tönkre a másoknak való segítségnyújtásban stb.-ben.

Hát, nem lett rövid, de ennél rövidebben nem tudtam... :D

Üdv. :)

Ha felemelsz a betonról egy levelibékát és odéb viszed a fűre, hogy ne érje baj ez a igazi szeretet. Az a béka nem fog téged szeretni, de nem is ezért teszed, és mégesm közömbös neked a sorsa.

Na ha megérted az ilyet cselekvő embert, megérted a felebaráti szeretetett is. Ha pedig azt mondod, hülyeség, mit számít egy béka, akkor még sokat kel fejlődnöd amíg megérted a szeretet különböző változatait.