A Bibliában mit írnak arról, hogy miként éljük a mindennapjainkat, életünket?

"Farkasokat lehet szeretni?"

Assisi szent Ferencnek sikerült.

Kedves 10-es válaszoló!

Igen Jézus a bűnt gyűlölte, de soha nem a bűnöst. Ne tegyél egyenlőség jelet a kettő közé! Aki pedig nem ismeri be, hogy néha bizony akaratlanul is hibát követ el, vétkezik Isten legkisebb törvénye ellen, az nem őszinte sem Istenhez, sem önmagához! Lehet, hogy Te azt hiszed, hogy belül csodálatos bárányka vagy, de már a megnyilvánulásod is (és nem sértegetni akarlak) éles ellentétben áll ezzel, a sértődékenységed, és a másik ember elítélése, vádoló megbélyegzése, miatt. Az önhittség pedig tipikus farizeusi magatartás, amit ugye Jézus a legsúlyosabban ítélt el!

Mivel a kérdező kérdése teljesen másra vonatkozott, ezért a szabályzat szerint külön kérdést kellett volna kiírnod, ezért én csak röviden válaszoltam, de ha folytatni szeretnéd a diskurzust, akkor javaslom írjál ki egy új kérdést, vagy folytassuk privát üzenetben a témát!

Kedves 10-es válaszoló!

(Először ezt a választ szerettem volna kirakni a honlapra, de úgy gondoltam, hogy nem a témához szól hozzá, ezért írtam egy rövidebbet oda, neked pedig privát elküldtem ezt. Isten áldását kívánom az olvasásához!)

Nézd, ha Jézus gyűlölte volna a "Farkasokat", akkor senkin sem segített volna, és senkiért sem halt volna meg. A farizeusokat sem gyűlölte, hanem szerette, de a bűneiket nagyon gyűlölte, és mindenkit óva intett a "hamis kovásztól". Irántuk érzett szeretetét az is bizonyítja, hogy volt olyan farizeus, aki éjszaka elment Jézushoz, és Ő készséggel beszélgetett vele. Ez volt Nikodémus, aki később meg is tért. (Jn 3,1-21. 7,50. 19,39) A farizeusok azt hitték magukról, hogy ők mindent jól csinálnak. Mit gondolsz, akkor Jézus miért kárhoztatta őket annyira? Mert nem látták saját bűneiket vakságukban, mert nem is akarták látni! Nem tudom, hányan jelentkeztek be nálad "priviben", de Te is írod, hogy régóta keresed őket. Akinek csak egy kicsi önkritikája van az nem is fog bejelentkezni, mert ez képmutatás lenne, vagy ez azt jelentené, hogy összekeveri a vágyait a valósággal. Ezt írja Pál apostol: "Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak, amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk..." (Rm 3,9-13) Vagy Ésaiás: "Minden fej beteg, és minden szív erőtelen." (Ésa 1,5)

Ki az aki azt mondhatja magáról, hogy születése óta egyetlen bűnt sem követett el? Azt írja a Szentírás: "Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Rm 5,8) Vagyis már akkor szeretett minket, amikor még bizony bűnösök, vagyis Isten szemszögéből nézve "farkasok" voltunk! Lehet, hogy Te nem tartozol a hétköznapi értelemben vett "Farkasok" közé, de vigyázz, mert Isten nem emberi mércével mér!

"Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte... Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által... Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül..." (Rm 3,20.23-24.27-28)

Szép dolog, hogy keresed a tökéletes embereket, és szép dolog az is, hogy törekszel a tökéletességre, de ne feledd: itt a Földön egyetlen igaz EMBER élt, az pedig Jézus Krisztus az élő Isten Fia volt! Mi legfeljebb csak megközelíthetjük Őt, de örökölt természetünknél fogva sajnos a bűn időnként felülkerekedhet akaratunk ellenére is, ezért mindig Isten kegyelmére szorulunk. Ezt a belső harcot írja le Pál:

"Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok." (Rm 7,22-25)

Ha mi mindig tökéletesek lennénk Krisztusnak nem kellett volna meghalnia értünk. Ő pedig a bűnösökért jött, és Ő a "bűnösök barátja". (Mt 11,19)

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Rm 8,1-2)

"Igen, az Úr is ezt tette, és ezt teszi velünk is, amikor kibírhatatlan "farkasok" vagyunk!"

De még mindig nem értem miért kell farkasokként viselkedni? Nem-e azért rossz itt Magyarországon a helyzet mert sok a "farkas"?

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája." Miért nem változtatunk ezen, ha tudunk?

"

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája." Miért nem változtatunk ezen, ha tudunk?

"

Ezen változtatunk, mégpedig úgy hogy aki megtér az imádkozik és böjtöl mások megtéréséért, hirdeti az evangéliumot és így mások is megtérnek, stb...

Kedves "farkasokat" kérdező! ;)

Nem kell farkasokként viselkednünk! Dehogy kell!! Én nem mondtam ilyet, és nem is akarok senkit sem ilyesmire buzdítani, sőt tudatosan én sem szándékozom úgy viselkedni!!! A lehető legtávolabb áll tőlem! De!

Nagyon ritka az, hogy valaki a megtérése előtt már olyan mint egy kezes bárány. Emberileg nézve kívülről lehet, hogy úgy ítélnénk meg, de csak a jó Isten tudja, hogy mi minden van egy emberben. Ő -ahogy ez a Biblia figyelmes olvasása során kiderül- nem azzal a mércével mér, mint mi, bűnben született emberek! Ő a tiszta, önzéstől mentes mércével mér. A lelkünket GYÖKERESEN szeretné megváltoztatni, és ha igazán közel kerülünk Őhozzá, a tisztaság, és jóság igazi Forrásához, akkor vesszük csak észre, hogy a mi, sokszor bárány szelídségűnek tartott természetünkben, mennyi félelmetes és alattomos bűn lapul meg, amelyek csak arra várnak, hogy egy adott szituációba kerüljünk, és máris aktivizálódik a "rossz énünk". Ki ne lett volna olyan helyzetben, hogy még saját maga is meglepődött, mondjuk azon, hogy milyen indulat tört ki belőle valami miatt. Ezekből látszik, hogy még az énünk nem tisztult meg kellőképpen. Még nem időztünk eleget a Mesterrel, még nem tudtuk elítélni magunkban eléggé a rosszat.

Én azt mondom -és állításomat az ige is alátámasztja-, hogy tökéletes ember nincsen. Legfeljebb tökéletességre törekvő ember van! A jó Isten nem teljes tökéletességet vár el tőlünk, mert tudja, hogy az öröklődés vastörvénye miatt a bűn a zsigereinkben van, azt saját erőnkből legyőzni nem tudjuk. Ő hitet vár el tőlünk, belé vetett hitet, miszerint csak Ő képes bennünket úgy megváltoztatni, hogy az IGAZI és ÁTÜTŐ erejű legyen. Ne magunkban, hanem Őbenne bízzunk, mert csak akkor lesz teljes a siker! Saját magát senki nem tudja tökéletessé tenni, mert mindig vegyülni fog bele egy kis önzés, ami már elég ahhoz, hogy tökéletlenné tegye viselkedését, és emiatt akár egész lénye negatív légkört árasszon magából. Csak a Jóság Forrásával való szoros kapcsolat képes bennünket fokról fokra átformálni.

Mindennek ellenére bármikor eleshetünk, követhetünk el hibákat, amit, ha megbánunk, Ő kész azonnal megbocsátani -feltéve, hogy mi is készek vagyunk megbocsátani azoknak, akik miellenünk vétkeztek! Ez feltétel!

Nem kell tehát farkasokként viselkednünk! Korábbi hozzászólásomban egyrészt azokra az emberekre gondoltam, akik tudatosan farkasok, mert még nem tértek meg, másrészt azokra, akik már megtértek, de sajnos eredeti elhatározásuktól eltérően, mégis, ők is beleesnek ebbe a hibába. Arra céloztam, hogy mi is bármikor eltévelyedhetünk, a legnagyobb igyekezetünk ellenére is! Nézzük meg, hogy hogyan viszonyul Mesterünk az ilyen "bakikhoz"! Meghurcol minket? Kiátkoz minket? Örökre elvet minket? Leszid bennünket? Nem! Visszafogad, megbocsát, magához ölel!

Ha mi az igazi BÁRÁNYT akarjuk követni, akkor MEG KELL, HOGY BOCSÁSSUNK annak aki akkor éppen farkas bőrbe van bújva. Miért? Mert az Úr is ezt teszi velünk, ha mi tudatosan, vagy akaratunktól eltérően, de "rosszak" vagyunk! De nem gyengeségből, hanem, mert gyógyítani, és bekötözni akar. Nem megsebezni, bűnt felróni, vádolni és hibáztatni, hanem IGAZI megoldást találni, és MEGMENTENI!

SZERETNI A BŰNÖST, HOGY MEG TUDJAM MENTENI!!! Ez a Krisztusi magatartás!