Hitgyülekezetről személyes tapasztalatok?

"Én találkoztam rendes HGY-sal, de a többség fertelmes egy nézeteket vall."

Hogy ezt így kijelenthesd, ahhoz nagyon-nagyon sok hitgyülist kéne ismerned. Én sem ismerem a többségü(n)ket, de nagyon remélem, hogy nem így van.

Amúgy teljesen egyetértek a #21 válaszolóval.

"Rendet kéne tenni magatok és a tanaitok közt!"

Ezzel is egyetértek. Én a hittételek ( [link] ) között nem látok vészesen sok javítanivalót, de minden bizonnyal mindig van hova fejlődni. A Bibliát viszont nem lehet meghaladni. :)

A többiek fejében meg nem az én tisztem "rendet tenni", de nyilván ha olyasmivel találkoznék, mint mondjuk amit a #19-es válaszoló a tudommelyik kérdéstől példaként felhozott, akkor felhívnám a figyelmet a tévedésre. Annyit tudok, hogy ilyesmit szószékről én még nem hallottam hirdetni a HGY-ben, azt meg nemigen lehet kontrollálni, hogy egyénileg ki, kinek, mit mond.

"Németh Sanyi miért hiszi magát szinte pápának?"

Az az érdekes, hogy már olyan sok rosszat hallottam róla mindenhonnan, de személyesen még semmi rossz tapasztalatom nem volt se a személyével, se a tanításaival kapcsolatban. (Azt hozzáteszem, hogy viszonylag ritkán van szerencsém őt hallgatni.) Akkor hogy is van ez? :)

"Ugyanazt a Bibiliát olvassa, ugyanazt az Istent, Jézust dicsőíti az összes keresztény felekezet, akkor ti miért akartok különbek lenni?"

Egyrészt nem mindegy, hogy mit olvas ki a Bibliából, másrészt nem mindegy, hogy mi a hitvallás alapja. Azt nem teljesen értem, hogy mit értesz az alatt, miért akarunk különbek lenni. Nyilván ha nem különböznénk a többi felekezettől (ami amúgy per definitionem lehetetlen, mivel azok is különböznek egymástól), akkor nem lennénk külön felekezet.

Én pl. nem másoknál különb akarok lenni, hanem Isten előtt tökéletes (ld. Fil. 3.). Ez kéne legyen minden keresztény (és minden felekezet) célja. Bár sajnos olyan nagyon sokat nem tanulmányoztam az újkeresztény mozgalmak történetét, de úgy tűnik, hogy azért kellett a HGY-t és hasonlókat létrehozni (sőt már az eredeti protestantizmust is!), mert voltak olyan Istent kereső hívők egy adott történelmi pillanatban, akik az aktuális keresztény főirányzat(ok) egyikében sem találták meg azt a fajta hitgyakorlatot, ami maradéktalanul kielégítette volna őket.

Én pl. sosem gondoltam, hogy a HGY a többi keresztény felekezet "fölé" helyezte magát, hanem inkább mellé: mi így csináljuk, mások meg úgy csinálják. Az emberek nagyon hajlamosak összekeverni a "másmilyent" a "jobb/rosszabb" kategóriáival, és ez sajnos a keresztényekre is nagyon igaz.

Nyilvánvaló, hogy ha meg vagyunk győződve valamiről, akkor kifelé is azt képviseljük. Így ha valaki azzal jön, hogy mi miért nem úgy hiszünk abban, amiben ő ahogy, akkor nem fogjuk neki azt mondani, hogy hát persze, szerintünk is az ugyanolyan jó, csak hát gondoltuk, miért ne próbálhatnánk meg mi így. Hanem nyilván azt fogjuk mondani neki, hogy mi azért csináljuk így, mert úgy gondoljuk, hogy szerintünk ez áll a bibliai felfogáshoz közelebb. Ha ezt ő annak veszi, hogy "fölé" emeltük magunkat, az az ő problémája. Egyből sértve érzi magát, mert mi másképp gondolkodunk valamiről, holott nem kényszerítettünk mi senkit, hogy másképp gondolja, ahogy, csak elmondtuk, hogy szerintünk hogy. Rosszabb esetben aztán ki is nevez minket a Sátán aktuális követeinek, mint akik teljesen eltévelyedtek az igazságtól, és gonoszságban vesztegelnek, és ráadásul nagyképűek mint állat, mert az evangéliumukat a tévébe viszik meg az internetre.

Én erre azt szoktam mondani, hogy hát hála Istennek nem kötelező a HGY-hez tartozni, de azért hadd éljük már meg úgy a hitünket, ahogy akarjuk!

Tényleg van olyan (meggyőződésem szerint nem csak) "hitgyülis" jelenség, hogy valaki azt hiszi, az ő felekezete AZ igaz, A jó, A tökéletes, szuperzsííír, a többiek meg térjenek meg mielőbb. Ez ellen küzdeni kell, kifelé képviselni az ellenkezőjét, belül meg kiokosítani az ilyen túlbuzgancokat, de egyik sem jelentheti és követelheti a saját magunk meggyőződésének feladását.

A másik meg az, hogy ennek a jelenségnek nem kizárólag belső, hanem külső okai is vannak, nevezetesen a gyülekezetet érő korlátlan és durva támadások. Azt a pszichológiai hatást, amikor az ember a korábbi ismereteivel és tapasztalataival merőben ellentétes élményekkel vagy információkkal szembesül, kognitív disszonanciának nevezzük, ami egyfajta kellemetlen, stresszes lelkiállapot, amit fel kell valahogy oldani. Ha egy hitesnek agyongyalázzák a HGY-t, pontosan ezt éli át: az a környezet és közösség, amelyben annyi jót megtapasztalt és mindig jól érzi magát, mások által hazugnak, képmutatónak, rossznak stb. van beállítva. Azt az ellentétet, amit egy ilyen "szembesülés" okoz, kétféleképpen lehet feloldani: vagy hagyja magát meggyőzni a külső hatás által, és elveti a saját korábbi tapasztalatát, vagy heves lelki ellenállásba, védekezésbe kezd, hogy megvédje a tudatába engedett információk belső harmóniáját. Minden szociálpszichológus tudja, hogy a meggyőzés csak abban az esetben lehetséges, ha a "szembesítés" nem túl durva, ellenkező esetben az alany legalább olyan túlzó ellenállást kényszerül tanúsítani, amilyen mértékben ellentmondtak az addigi saját meggyőződésének.

Szerintem, bár úgy gondolom, hogy mindennek nemcsak lelki, hanem szellemi vetülete is van, ez remekül megmagyarázza, hogy miért van az, hogy tipikusan kisegyházaknál (és ismétlem, nem csak a HGY-nél) viszonylag gyakori, hogy a hívők kifelé túlzott mértékű lojalitást mutatnak a felekezetük iránt. Nyilván, ha nem gondolkodnának már előre azon, hogy amint a gyülekezetről esik szó, nekik egy rakás negatív ítéletet le kell rombolniuk a másikban, akkor ők is jobban megengedhetnék maguknak a kritikai gondolkodásuk kibontakozását.

Vajon akik a Hit Gyülekezetében még a szálkát is meglátják, meglátják-e a maguk szemében a gerendát?

SZemélyes tapasztalataim:

Nem akarom, hogy befolyásoljon bármi, ezért nem olvastam el az előző válaszokat, sejtésem, hogy csak egymást okítják az emberek, marakodnak és elhatárolódnak a kérdéstől.

Én szívesen leírom, hogy mi vele a bajom, mint ahogyan azt már sok helyen megtettem.

A véleményem a gyüliről nem légből kapott dolog, még a 2000es évek végén megrohamozták a családomat is, nagy térítésben voltak akkor. Tudnunk kell róluk általában, hogy nagyon fontosak számukra a külsőségek, az egyik családdal jóban voltunk. Márkás autóval jártak, Ausztriában vásárolták a ruháikat, ami akkor nagy szám volt Stb. Amikor egyszer véletlen látogatást tettünk náluk, hideg zuhanyként ért minket az utcáról csillivillinek tűnő ház belseje... A négy (természetesen négy!, hogy is lehetne kevesebb, de eltartani már nem tudták őket) gyerek a földön aludt, étel nem volt, minket sem tudtak megkínálni, ketten háztartási kekszet rágcsáltak. A a fűtés hiányáról nem is beszélve...

A nővérem közös vállalkozásba kezdett ezzel a családdal, látva a rossz anyagi helyzetüket, sokkal többet adott bele az egészbe, együttérzésből és sajnálatból. Erre a kedves családapa lelépett a pénzzel és kisemmizve otthagyta a halálra ítélt vállalkozást a nővéremre.

Most ez a mintaember városunk "pásztora", sokkal jobb anyagi helyzetbe került. Természetesen vagyonának jó részét a gyüli új tagjainak "adományaiból", tizedből szerezte. Csak hát ők azt hiszik, a pénzük nemesebb célokra megy el, nem a 4-5 vezető család luxuséletvitelére.

Kisgyerekként sok hites osztálytársam volt, nagy port kavart, amikor az egyik gyülis anyuka lenyúlta a gondjaira bízott osztálypénzt, később ezt tagadta, annak ellenére, hogy előtte egy egész szülői értekezlet előtt vette át. Ugyanebben az osztályban történt, hogy az egyik gyülis férfi egy drága ruhát ajándékozott a tanítónőnek, ezzek akarta elérni, hogy kitűnő legyen a lánya. (A hites gyerekeknek kötelező jól tanulniuk és jól sportolniuk)

Összefoglalva, amit ezekről az emberekről általánosságban elmondhatok az képmutatás, álszentség és a kizsákmányolt tagokról pedig a naivitás. Az egész a pénz körül forog és olyan gyenge embereknek való, akik nem képesek egyedül dönteni, nincs saját akaratuk és mindenképp tartozni akarnak valahova.

Még pár dolog erről a kedves kis közösségről:

* A gyerekek nem választhatnak szabadon párt maguknak, azt jó előre a szülők nézik ki, természetesen másik hites családból

* A velem egykorúak (20-21) nem mehetnek szórakozni, tiltva vannak az apró örömforrások is, korán haza kell menniük

* A gyerekek el voltak tiltva Pl. a Pokémon című rajzfilmtől, ezt azzal magyarázták meg nekik a szülők, hogy abban Démonok szerepelnek. (Ez így nem tűnik túl nagy veszteségnek, de amikor az egész osztályban csak ez volt a téma 2-3 évig, akkor eléggé kívülállókká váltak. Mellékesen megjegyezném, hogy szinte végignéztem az első két évadot és a rajzfilmben szó se volt Démonokról, inkább a barátság fontosságára és a kitartásra helyezte a hangsúlyt, kis humorral megfűszerezve az egészet, aki nem hiszi, nézze meg ;)

* Soha nem szerepelhettek szerencsétlenek iskolai pásztorjátékokban, mert ezt tiltják. Szegények kicsiként nem érthették, hogy nekik miért kell kimaradniuk minden karácsonyi és húsvéti műsorból

* Minden családban minimum három gyerek van, de lehetőség szerint több. A gond csak az, hogy őket gyakran olyan családok vállalják, akik nem képesek eltartani ennyit

* Könyveket égetnek el és tépnek szét, amit a törvény is tilt!

* N. Sándor manipulálja az embereket és visszaél a hatalmával

* A kilépni kívánó tagokat átkozzák, támadják, tönkreteszik

* A zsidókat az egekig magasztalják, de mire fel? Mind csak emberek vagyunk, azért, mert valaki zsidó, miért lenne különb a többieknél?

* Elvárják, hogy a tagok vonják be a gyülibe saját családjukat, barátaikat, szomszédjaikat Stb.

* Biztosan hallották már, hogy hány embert "Szállt meg a Szent Szellem", tudniuk kellene a kedves híveknek, hogy erre nagyban rásegítenek a terembe szivárogtatott (és egészségre káros!) gázokkal

Ennyit szeretnék mondani a Hit Gyülekezetéről. Nem hallomásból vannak az információk, én magam éltem át a legtöbbet, néhányat a családom.

Nem vagyok hívő, de egyik ismerősöm az. Sokszor magyarázta az ott hallott/tanított nézeteket, amelyek hol nagyszerűek hol pedig hitetlenkedve fogadja egy kivülálló ember. Az is igaz, hogy a meleg embereket gyűlölik, átkozzák, illetve csak úgy kereshetnek párt maguknak, ha az illető szintén hitgyülis, mert csak az azonos elveket valló emberek tudják megérteni egymást. (Az nem igaz, hogy a szülők választanak párt gyermeküknek). Csak úgy járhatnak együtt, ha a pásztor jóváhagyja és rögtön utána el is kell jegyezniük egymást. Természetesen a házasságig nincs testi aktus. Legfeljebb kézfogás, szájrapuszi.

Egyetlen pozitívum, amit ebben a gyülekezetben észrevettem, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő párválasztás terén. Amire igencsak nagy szükség lenne a nem keresztények számára is ebben az elkorcsosult, erkölcstelen világban. Viszont ennek a gyülekezetnek is vannak hátrányai. Amiket a fenti válaszadó is felsorolt én még annyit tennék hozzá, hogy ezek az emberek inkább csak a szintén keresztény emberekkel töltik együtt a szabadidőt, persze a nem keresztény emberekkel is szívesen barátkoznak, csak megtartják a három lépés távolságot. Buliba vagy egyéb "nem keresztény" helyekre nem járnak, viszont számukra rengeteg program és tábor van, ahol együtt lehetnek a hit gyülekezet tagjai.