Ha van élet a halál után, esetleg mennyország, akkor miért félünk annyira a haláltól?

Helló, Kérdező ;)

A kommentedet olvasva eszembe jutott egy kis történet, amit nemrég olvastam a neten, hát most megkerestem neked.

Beszélgetés az anyaméhben

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".

A szkeptikus azt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Hát persze - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

- Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?

- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis hívő, - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne?! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

- Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis hívő.

- Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis hívő, - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!

- Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.

- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.

Mire a kis szkeptikus:

- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra.

- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat - mondja aztán halkan. - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!

Hmmm... Jó kis párhuzam, nem? :)

abban hogy "ha" van, máris dekódolva van mivel nyugtassa magát az aki ugy érzi bünt követett el , vagy ha éppen tudja hogy meg fog halni. de mivel erre semmilyen kézzel foghatok bizonyiték nincs igy értelmetlen és alapozatlan ez:

ha van élet a halál után,esetleg mennyország.

miért félünk a haláltól.

mert ez minden élölényben a kezdetektöl fogva ösztönszerüen él,hogy az életét meg kell védeni.. (hacsak valamilyen neurológiai gond nem lép fel...)

a második oldal 2. hozzászólója (az a bibliai regény)filozófiai szempontból kérdezném meg hogy miért van az , hogy én hitetlen vagyok mert nem hiszek az atyaistenben, de ha én kitalálnám hogy a csillámpóni teremtette a mindenséget, hülyének néznének(talán mert semmi alapja nincs?)

és hogy az a részlet hogy próbál minden létező (és az egész bibilia amugy.) vagy számunkra ismeretlen dologra magyarázatot kreálni..

pedig semmi ilyesmiről nincs szó... nem istennek köszönheted a gyereked hanem a testednek... nem isten adott ételt hanem te kerested rá a pénzt munkával..

és amugy ki kérte már megint a hittéritést?? mert ez az. egy vallási fanatikus (aki biztosn minden szmepontból megfelelt a vallásának kezdve a 10 parancsolattal minimum ugye) máris tukmálja a maszlagot egy egyszerű kérdésre...

leirom megint azért..

ha van élet a halál után - ezt nem tudjuk és fölösleges kitalálni minden hülyeséget (meg vallást.)

esetleg mennyország-ugyanaz mint az előző.

miért félünk a haláltól-20an leirták már..

A szkeptikus azt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?

stb

ezt a történetet most komolyan gondoltad..? a születés utáni élet? életről és halálról van szó igy konkrétan , olyan példát is szeretnék (ja nincs..bocsánat.)

A jó hasonlat az lenne ha: Lenne egy ajtó amire rá van írva: Boldogság. De az előtte lévő őr nem mondja el mi van mögötte, csak ha azt ha aki bemegy soha nem jöhet ki és csak mindent hátrahagyva ("meztelenül") mehet be rajta az ember.

És a valódi kérdés maradnál a jelenlegi világba amit ismersz vagy átléped az ajtót

Bocsánat, ez nagyon off lesz:

@ 52 %-os:

Nem tudom, hogy tévedtél ide, de szíves tájékoztatásodra közlöm, hogy ez itt a _Vallás_ kategória. Ha neked ez nem tetszik, akkor nem kötelező itt olvasgatni, írni meg pláne nem (alapon amúgy is a kérdésekre kell válaszolni, nem a válaszokra); van rengeteg másik kategória a GYK-n, ami bizonyára jobban bejön neked.

A 2. oldal 2. válaszát nem én írtam, és nem is fogok a kérdéseidre válaszolni; viszont a hozzám intézett kommented miatt arra vonatkozóan is leírom: ez nem fórum és nem chat. Ha kérdésed van, írj ki egyet vagy többet, majd ott válaszol az, akinek kedve van hozzá. Javaslom a szabályzat figyelmes tanulmányozását.

Vidiripi

A 2. válaszoló ezt írta: "Egyébként még senki nem jött onnan vissza, hgy elmondja, valójában létezik-e, vagy sem menyország!"

De ez nem így van. Mert a Bibliában van olyan eset leírva nem is egy amikor az ember "visszatér" a halálból.

Természetesen.

A fogalmi gondolkodás alapvetően végletekben képes csak gondolkodni. Valami vagy van, vagy nincs. Valami piros, vagy nem piros. Valami mozog, vagy áll. És így tovább.

A létezést is alapvetően úgy gondoljuk el, mint a dolgok egy attribútumát. Ez a nyelvben is megjelenik: azt mondjuk, hogy pl. "az alma létezik", mintha a létezés az almának egy tulajdonsága volna.

A közelebbi vizsgálat viszont megmutatja, hogy ez az általános elképzelés hibás. Vegyünk példának egy autót. Tételezzük föl, hogy az utcán állunk, és van előttünk egy autó. Ekkor azt mondjuk, hogy az autó létezik.

Most leszereljük az ajtajait, a kormányt, a kerekeit, az üléseket, a lámpákat, a motort, stb. szép sorban, és minden alkatrész leszerelésénél megnézzük, hogy létezik-e még az autó. A legvégén lesz előttünk egy rakás alkatrész, csavarok, kerekek, szíjak, dugattyúk, különböző szövet- fém- és más anyagú, különböző formájú dolgok, és ekkor már nyilvánvalóan nem fogunk olyan választ adni, hogy az autó létezik. Akinek kétségei lennének, nyugodtan veheti úgy is ezt a gondolatkísérletet, hogy az alkatrészeket leszerelés után nyomban megsemmisítik.

Oda akarok kilyukadni, hogy a szerelgetés közben lesz majd egy pont, amikor hirtelen már azt fogjuk mondani, hogy az autó már nem létezik. Az az autó halála. Amikor az egyik pillanatban még létezett, utána már nem. Viszont látható az is ebből a példából, hogy a létezés és a nemlétezés között nincs objektív éles határvonal, hanem ez egy átmenet. Két különböző ember más-más alkatrész leszerelésénél mondaná, hogy nincs többé autó. Mint amikor egy színátmenetet néz az ember, ahol az ábra egyik szélén piros szín van, a másik szélén kék, az átmenet folyamatos, és nekünk meg kell mondanunk, hogy hol van a piros szín határa, és hol van a kék.

Továbbá. Amikor szétszereltük az autót, azt mondtuk, hogy az autó nem létezik. Viszont ugyanazokból az alkatrészekből újra össze is lehet szerelni. Ha ez megtörténne, akkor vajon azt mondanánk-e, hogy ez ugyanaz az autó, mint ami a kísérlet előtt volt? No és ha azt mondjuk, akkor vajon mit mondjunk akkor, ha csak részben ugyanazokból az alkatrészekből építem újra?

Vagy az autó először létező volt, majd nemlétező lett, aztán újra létező? Ki-be járogat a létezésbe?

Remélem sikerült az elképzelésben rejlő roppant problémát érzékeltetnem. Egyébként minden összetett dologgal ugyanez a helyzet, beleértve az embert is.

Kérdezhetnénk: az ember nem gép, nem szerelhető szét. De nem a gépséggel van gond, hanem az összetettséggel. A változás folyamatos: mielőtt megszülettünk, nem léteztünk, és miután meghalunk, nem fogunk létezni. Sem a születés, sem a halál nem egy pillanatszerű esemény, hanem egy folyamat. Összeolvadnak, egymásba folynak a létezés és nemlétezés állapotai.

Összefoglalva tehát: az élet és a halál nem különülnek el, ezek pusztán önkényes megnevezések. Az élet és halál mibenlétének problémája valójában filozófiailag a létezés és nemlétezés problémája, így akit tényleg érdekel, ezen a területen olvasson tovább bátran.