Ha van élet a halál után, esetleg mennyország, akkor miért félünk annyira a haláltól?

Mert a halál akkor sem jó dolog, ha van mennyország. Röviden így válaszolnám meg a kérdést, keresztényként.

Hosszabban, a többi felvetésre is reagálva: természetesen a hívő emberek is el akarják odázni a halálukat, illetve megkímélni az életüket, ameddig lehet. Ez nem csupán "életösztön", hanem ez egyben Isten akarata is a számunkra! Tehát egy hívő nem is szabad, hogy feleslegesen kockáztassa az életét.

Jézus így imádkozott az övéiért az Atyához:

"Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."

Ha Istennek az megfelelő lenne, hogy miután megtér valaki, meghaljon, és egyből Hozzá menjen, akkor nem kellene megtérésünk után itt maradnunk a földön, mert meg tudná tenni, hogy rögtön magához vesz.

De az Ő akarata nem ez. Az Ő akarata az, hogy miután megtérünk, hirdessük az Ő országa eljövetelét az embereknek, és a Jó Hírt: azt, hogy Jézus feltámadott a halálból!

Tehát attól, hogy megismertük, hogy Isten létezik, és megbizonyosodtunk, hogy örök életet adott nekünk az Ő Fiában, még nem állhatunk neki "keresni" a halált, és nem lehetünk vakmerőek vele szemben. De az sem igaz, hogy minden lehetséges úton el akarnánk kerülni, mert félünk tőle.

"Zsid 2:15 És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának."

Nem félünk a haláltól abban az értelemben, hogy rettegnénk az ismeretlentől: mert tudjuk, hová megyünk.

Sőt azt mondja Pál apostol, és milyen igaza van, hogy bizonyos értelemben kívánjuk is, hogy "vége legyen", mert ahová megyünk, az sokkal jobb ennél a helynél:

"Fil 1:20 Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.

Fil 1:21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

Fil 1:22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Fil 1:23 Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

Fil 1:24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek."

Tehát a "testben maradás" szükséges azért, hogy a földi szolgálatunkat el tudjuk végezni. Mert ha meghalunk, akkor persze utána már nem tudunk bizonyságot tenni Jézusról, ami által kárt szenved Isten ügye a földön.

A haláltól olyan értelemben persze félünk, hogy meghalni rossz dolog, akkor is, ha tudjuk, hogy az Úrhoz megyünk. Mert legtöbbször fájdalommal jár. Mert ez "a bűn fullánkja", amit nem kerülhetünk ki. Sőt, mert nagyon sok kereszténynek - mind a történelem során, mind napjainkban, és a jövőben pedig majd tömegesen - választania kell a Krisztusban való hit vagy a (kín)halál között. A keresztényüldözések Sátán általi célja a múltban és mindig is pont az, hogy a keresztények közül azokat (lehetőleg minél többeket), akik jobban félnek a haláltól, mint amennyire Istenhez ragaszkodnak, rávegye, hogy megtagadják a Krisztusban való hitüket.

Igazából egyértelmű, hogy a Biblia nézőpontja szerint egy hívő esetében csak a test lehet az, ami fél a haláltól, de a szellemmel - mint minden egyéb testi kényszert - ezt is le kell tudni győzni.

Mert "aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Máté 24:13.)

Steve Jobs beszélt erről jól: "Mindenki fél a haláltól. Akik a Mennyországba akarnak jutni, azok sem akarnak meghalni előtte."

Egyszerűen azért félünk, mert öszötönösen rettegünk attól, amit nem ismerünk. A halál pedig egy nagy bizonytalanság. Semmit sem tudunk róla.

Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról.

A Rinpocse = tibeti vallási vezetői rang. Ismeri a hagyományos keleti orvoslási módokat, de elvégezte Angliában a Cambridge-i orvosi egyetemet is. Ebben a könyvében összehasonlítja a keleti és nyugati orvoslási módszert.

A halállal kapcsolatban azt írja, hogy a "nyugati" emberek azért félnek a haláltól, mert egyszerűen a neveltetésünkből kimarad, hogyan nézzünk vele szembe, hogyan fogadjuk el, mint az élettel együttjáró, és ki nem kerülhető részt. Ezért nem merünk vele szembenézni, nem fogadjuk el az élet természetes velejárójának.

^ Ezzel az a probléma, hogy túl általánosító.

Plusz: a halál a Biblia szerint egyáltalán nem "az élettel együtt járó" dolog, nem az élet természetes "velejárója", hanem _ellenség_.

Bocsánat, eszembe jutott még valami, mondhatnám, a lényeg lemaradt: Jézus Krisztus viszont legyőzte a halált, ezért az Őbenne hívők "már átmentek a halálból az életbe", örök életük _van_, tehát bízhatunk abban, hogy a halált "megússzuk".

Elvileg ezt egy hívő tudja, én is tudtam, mégis "meglepett" egy dal, amikor szeptember környékén rábukkantam:

Downhere - My Last Amen

http://www.youtube.com/watch?v=_O4_qv359SY

A szöveg a leírásban.

Hát, így is lehet nézni a dolgokat...

Üdv. :)

Nem a haláltól félünk, hanem az ismeretlentől.

Nem tudjuk mi van utána, nem éltük még meg nincs benne tapasztalatunk, vagy nem emlékszünk rá. Alapprogramod védi az eddigi tudatod elvesztését. Félünk,hogy megszűnik tudatunk. Bár szerintem a halál nem fáj ezért nem kell tőle félni. Fájdalmat testileg és lelkileg csak addig érzel amíg élsz. Tehát amíg félsz addig biztos élsz!