A Zak.11. fejezetében ki az elbeszélő, hogyan kell pontosan értelmezni ezt a részt?

Szia!

Itt Isten ítéletéről van szó, az első 3 vesrben az isten parancsát olvashatjuk. A pásztorok Izrael vezetőit ábrázolják, Jelenések könyve 18. fejezetével van gondolati párhuzamban ez a jövendölés.

A 4. verstől az Úr fordul felhívással a Jó Pásztorhoz. Izrael már egy ítélete végzete beteljesedéséhez igen közel álló nép volt, mikor az Atya elküldte a Fiát egy utolsó mentő erőfeszítésre értük. Lelki állapotukat tekintve olyanok voltak mint a "leölésre szánt juhok". A szőlősgazda példázata juthat eszünkbe (Lk. 20:13).

Ez az állapot a vezetők bűne miatt következett be, akik romlásba döntötték a népet. Ők azok akik megkárosítják a "juhokat" anélkül, hogy bűnnek tartanák ezt. A 6. versben kimondja az Úr mi lenne a természetes magatartás az Ő részéről mindezek láttán, és hogy mi is az amit tenni is fog végül, ha mentő szándéka meghiúsul.

A 7. versben a két pálca elnevezése nyilván jelképes, az első pálca nevét így lehetne helyesebben fordítani: "szívélyesség, kegyelem". A Jó Pásztor a juhokat így kezelte. Így tett Jézus a bűnösökkel szolgálata idején. A másik pálca neve egyezség volt, Jézus megkisérelte helyreállítani a egységét, szövetségét Istennel. A 9. versben mondottak akkor teljesedtek be, amikor Jézus kimondta a nép egészéért való küzdelem feladását, még földi szolgálata idején (Mt. 23:37-38).

A 11. versben Dán. 9:27 jövendölése juthat eszünkbe, ahol szintén a szövetség megerősítéséről olvashatunk. Jelképes és költői beszéddel mondja el ezután a prófécia miként ért véget Jézus munkája a választott nép körében. A II.Móz. 21:32 szerint ez az összeg egy megölt rabszolga ára volt, amit fizetni kellett az ő urának. Ez egy beszédes kifejezése annak, hogy mire becsülték Őt.

A 14. vers arra mutat rá, hogy ezután az Úr teljesen megszüntette, felbontotta az ószövetségi egyházzal kötött szövetséget. Ez. isz. 34-ben történt a Dániel 9:24 és 27 időmeghatározása szerint. Jézus halála után még 3 és fél évig kereste az Úr "Izrael házának eltévedt juhait" (Mt. 10:6), gyüjtögette a hívő maradékot a megítélt nép köreiből még az apostolok által is, és érdekes, hogy amint az Úr megszüntette a szövetséget, a maradék is elhagyta Jeruzsálemet az úr felszólítása alapján isz. 66-ban, az egymással val egységük is teljesen felbomlott.

A 15-17. versek megdöbbentően ábrázolják a nemzet további sorsát.

A 12. fejezetben a hadadrimmóni siralomról olvashatunk. Hadad a szíriaiak fő istensége volt, a vihar istene, a természet erőinek istene, akit gyakran azonosítottak Baállal. Rimmont is gyakran azonosították Hadaddal, Adonisszal, vagy Tammuzzal is, akit istennő társa keservesen siratott, míg megelevenedve vissza nem tért az alvilágból. Az egész közel-keleten általános pogány kultuszra történik itt utalás, ebből következik, hgy negatív jellegű síralomról van szó.

Sok magyarázó összefüggésbe hozza ezt Jósiás király halálával és siratásával Megiddóban (Lásd. II.Krón. 35:22-25), azonban ez nem tényleges tartalmi összefüggés, csak formai egybeesés.

Ha párhuzamot keresünk azt sokkal inkább Jelenések könyvében találjuk meg az Armageddon párhuzamát, ami szó szerint "Megiddó hegyét" jelenti. Továbbá a Jóel könyvében említett Istenítélet völgyére (3:12,14). Erről van itt is szó az összes nép Jeruzsálem ellen vonulásáról és Isten oltalmazó szabadításáról.

Üdv. Péter