Az Énekek éneke néhány sorát ki tudná valaki írni és értelmezni is azokat?

Szia!

A könyv műfaját, irodalmi formáját illetően a véleményeket három fő csoportba lehet sorolni:

A párbeszédes forma, a helyszín változása, az antik drámák elmaradhatatlan szereplője, a kórus: "Jeruzsálem leányai", már Origenestől kezdve arra indította a magyarázókat, hogy a könyvet drámának tekintsék. Ez a felfogás a 18. és 19. században élte virágkorát, de tartja magát mindmáig. Felfedezni vélték a könyvben mindazt, ami egy jó drámához szükséges, el egészen addig, hogy színekre, jelenetekre lehet tagolni, hogy fejlődés van mind az eseményekben, mind a jellemekben, s hogy maga a tartalom is drámai.

A magyarázók másik nagy csoportja úgy érzi, hogy nem lehet dráma, mert nincs meg benne a kellő drámai feszültség, mert egységes és folyamatos cselekményt csak erőszakoltan lehet kiolvasni belőle, s a jellemábrázolás teljesen hiányzik. Viszont az egész könyvön végigvonuló "Salamon" név, a hat ízben felhangzó kórus, a refrénszerűen visszatérő felhívás, figyelmeztetés, csodálkozó kérdés bizonyos szakaszok elején vagy végén, mégis egységes költői kompozícióra mutatnak. A könyv nem tekinthető ugyan drámának, de lehet más nagyobb méretű irodalmi mű: tanköltemény, lírai idill stb.

A magyarázók újabb, most már számarányban is jelentős, s a tudományos kutatás legújabb eredményeit összegező csoportja arra a megállapításra jutott, hogy a könyv önálló, külön-külön született, a nép ajkán élő, különböző módon formálódott dalok gyűjteménye. Egyik jól szerkesztett dalciklusnak, dalsorozatnak, másik dalcsokornak, vagy egyszerűen dalok és daltöredékek bájos összevisszaságának tartja, melyeket csak a közös tárgy kapcsol lazán egymáshoz. A kimutathatónak vélt dalok száma 4 és 62 között váltakozik.

Üdv. Péter

Egy pár sor értelmezést bevállalok. Istennel való kapcsolatra vetítem át. Tudom van sok más értelmezés,azt meghagyom másnak:)

Legyen akkor rögtön az eleje, először egyben, majd szétbontom:

2

"Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

3

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

4

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

5

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem."

Elemzésem:

"2

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál."

Csók az intimitásra, Istennel való személyes közösségre utal, ami csak két emberre tartozik. Jelképesen tehát rám és Istenre. Ha egy hívő bekerül Isten jelenlétébe, az minden ismert gyönyörőségnél izgalmasabb, mélyebb. Csók jelenti az Isten jelenlétébe való bejutást, mondjuk legyen ez a hálaadás. Meg van írva, hálaadással lépj be az Úr kapuján.

"A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok."

Drága kenet, a Szentlelket jelenti.Megtörtént már, hogy valóságos illatot is éreztek a jelenlétében, de mindenképpen megváltozik az atmoszféra. Ha Isten jelen van valahol, akkor még a levegő is vibrál.Ebben a légkörben lesznek lehetségesek pl. a csodák.

"szeretnek a lányok" -utalás az egyházra. Krisztus a vőlegény, egyház a menyasszony. Mind szeretjük a "vőlegényt".Újszövetség szerint hivatalosak vagyunk a bárány mennyegzőjére. :)

" te neved kiöntött drága kenet"

Jézus neve valóságos kenet, olaj.

Többek között így beszélt a saját nevéről:

"János Evangéliuma:14:14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt."

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket"

"17

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.

18

Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak."

Láthatod, Jézus neve olyan csodálatos, hogy sorolhatnám még, mire képes az ő neve. Az igaz hívőknél legalábbis működik, másoknak viszont mai napig is botrány :D

Ez van. :)

Sokáig tudnám még elemezni, de akkor enyém lenne az oldal, még egy utolsót...

"az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem."

Jézus volt a mi szőlőtőkénk, és Ő vigyázott is ránk életében, mindenkit megtartott,(kivéve a veszedelem fiát) aki benne hitt.Mégis a saját életét nem őrizte meg, tudatosan, mert a messiás, ha eljön, meg kellett halnia a népért, hogy a bűneinket magára vegye.

A könyv anyaga egy beszélgetéssorozat. Állandóan váltakoznak a beszélők: Salamon, Jeruzsálem királya, egy pásztor és szeretett Sulamitja, a sulamita lány testvérei, az udvarhölgyek („Jeruzsálem leányai”) és Jeruzsálem asszonyai („Sion leányai”) (Ének 1:5–7; 3:5, 11). Személyüket felismerhetjük abból, amit mondanak vagy amit róluk mondanak. A dráma Sunem vagy Sulem közelében játszódik, ahol Salamon táborozik udvari kíséretével. Megindító a témája: a Sulem falucskában élő vidéki lány szerelmét mondja el pásztor kedvese iránt.

6 A sulamita hajadon Salamon táborában (1:1–14). A hajadon megjelenik a királyi sátrakban, ahová a király hozatta, de mindig csak az ő pásztor kedvesét szeretné látni. Szeretett kedvese iránti vágyódásában úgy szól, mintha az jelen volna. A királyra váró udvarhölgyek, „Jeruzsálem leányai” kíváncsian tekintenek Sulamitra sötétbarna arcszíne miatt. Sulamit megmagyarázza, hogy azért oly barna a bőre, mert testvéreinek szőlőjét őrizte. Majd kedveséhez beszél, mintha szabad lenne, s megkérdezi, hol találhatja meg őt. Az udvarhölgyek azt ajánlják neki, hogy menjen el és legeltesse az ő nyáját a pásztorok sátrai mellett.

7 Megjelenik Salamon. Nem akarja elbocsátani Sulamitot. Dicséri szépségét és ígéri, hogy felékesíti „arany karperecekkel és ezüst díszgombokkal”. Sulamit ellenáll az ajánlatoknak és tudatja a királlyal, hogy csak az ő kedvese iránt érez szerelmet (1:1).

8 A szerelmes pásztor megjelenik (1:15—2:2). Sulamit kedvese Salamon táborába jön és bátorítja a lányt. Biztosítja őt szeretetéről. A sulamita lány kedvese közelségére vágyik és örömét találja abban, hogy vele élhet a mezőn és az erdőben.

9 A sulamita szerény lány. „Csupán tengerparti síkság sáfránya vagyok én”, mondja magáról. Pásztor kedvese páratlannak tartja s azt mondja, hogy „mint a liliom a tövises gyomok között, olyan az én mátkám a lányok között” (2:1, 2).

10 A lány a pásztorfiú után vágyódik (2:3—3:5). Kedvesétől ismét elválasztva a sulamita megmutatja, hogy mindenki másnál többre értékeli őt, és azt mondja Jeruzsálem leányainak, esküvel ígérjék meg: nem próbálnak benne nem kívánt szerelmet ébreszteni más iránt. A sulamita emlékszik arra az időre, amikor pásztora válaszolt az ő szavára és meghívta őt, hogy menjen fel vele a dombokra tavasszal. A lány látja kedvesét, amint a hegyre megy, örömében ugrálva. Azt is hallja, amint pásztor kedvese így kiált: „Kelj fel, jöjj, ó, mátkám, én szépem, jöjj el!” A lány testvérei azonban, akik nem biztosak az ő megfontoltságában, megharagszanak rá és a szőlők őrzésére küldik. A lány kijelenti: „Enyém az én kedvesem és én az övé.” Majd könyörög neki, hogy siessen hozzá gyorsan (2:13, 16).

11 A sulamita ezután leírja fogságát Salamon táborában. Éjjel az ágyában a pásztora után vágyódik. Újra emlékezteti Jeruzsálem leányait: eskü alatt vannak, hogy nem ébresztenek benne nem kívánt szerelmet.

12 A sulamita lány Jeruzsálemben (3:6—5:1). Salamon teljes királyi pompában visszatér Jeruzsálembe, és az emberek csodálják kíséretét. Pásztor kedvese nem hagyja cserben Sulamitot ebben a kritikus órában. Követi a lefátyolozott lányt, és kapcsolatba lép vele. Gyengéd becézgetésekkel erősíti kedvesét. A lány elmondja, hogy szeretne szabadulni a városból, pásztor kedvese pedig szerelmében így kiált fel: „Mindenestől szép vagy, ó, mátkám” (4:7). Sulamit csak egy röpke pillantást vet rá, és a fiúnak mindjárt gyorsabban ver a szíve. A lány kedveskedő szavai jobbak a bornál, illata olyan, mint Libánon illata, bőre mint a gránátalmák paradicsoma. A lány meghívja kedvesét, hogy jöjjön a „kertjébe”, s a fiú elfogadja a meghívást. Jeruzsálem barátságos asszonyai buzdítják őket: „Egyetek, ó, barátok! Igyatok és részegedjetek meg a kedveskedő szavaktól!” (5:1).

13 A lány álma (5:2—6:3 [5:19, Károli]). A sulamita lány beszél az udvarhölgyeknek álmáról, amelyben kopogást hall. Kedvese van kint, könyörög neki, hogy engedje be. De a lány ágyban van. Mire végül is felkel, hogy kinyissa az ajtót, a fiú már eltűnt az éjszakában. Kimegy utána, de nem találja. Az őrök gorombán bánnak vele. Ő azt mondja az udvarhölgyeknek: ha meglátják a kedvesét, kötelesek megmondani neki, hogy ő a szerelem betege. Az udvarhölgyek megkérdezik tőle, mit talál a fiúban olyan kiválót. Erre a lány a fiú pontos leírásába kezd; elmondja, hogy „kápráztató és pirospozsgás, és tízezer közül is kitűnik” (5:10). Az udvarhölgyek kedvese holléte felől érdeklődnek. Elmondja, hogy kiment és legeltet a kertekben.

Salamon utolsó ajánlatai (6:4 [6:1, Károli] — 8:4). Salamon király megközelíti a sulamitát. Újra elmondja, milyen gyönyörű, kedvesebb, mint „hatvan királynéja és nyolcvan ágyasa”. Ennek ellenére a sulamita elutasítja őt (6:8 [6:5, Károli]). Ő csak azért tartózkodik itt, mert szolgálati megbízatása a tábor közelébe hozta. „Mit látsz bennem?” — kérdezi a királytól. Salamon kihasználja ezt az ártatlan kérdést, és magasztalja szépségét, talpától a feje tetejéig, de a lány ellenáll minden mesterkedésének. Bátran megvallja a pásztorfiú utáni vágyódását, hűségét és érte kiált. Harmadszor is emlékezteti Jeruzsálem leányait, hogy eskü alatt fogadták: nem ébresztenek benne szerelmet akarata ellenére. Salamon hazaengedi. Csatát vesztett a pásztorfiúval szemben a sulamita szerelméért való versenyben.

15 A sulamita lány visszatér (8:5–14). Fivérei látják őt közeledni, de nem egyedül jön. „Pásztor kedvesére támaszkodik.” Emlékezteti kedvesét, hogy almafa alatt találkoztak, és kifejezésre juttatja törhetetlen szeretetét iránta. Szó esik Sulamit testvéreinek korábbi megjegyzéseiről, amikor is aggodalmat éreztek „kis húguk” iránt, de a lány kijelenti, hogy érett, szilárd nőnek bizonyult (8:8). Most azt kéri, hogy testvérei egyezzenek bele a házasságába. Salamon királynak lehet akár tízezer szőlője, neki elegendő egy, a sajátja, mert ő azt szereti, aki szíve teljességével kedves hozzá. Az ő szerelme olyan erős, mint a halál, és fellángolásai, mint „Jah lángja”. Kitartása a kizárólagos hűségben — amely oly „tántoríthatatlan, mint a Seol” — kivívta a győzelmet, és a pásztor kedvesével való egyesülés nagyszerű csúcspontjához vezetett (8:5, 6).

A könyv anyaga egy beszélgetéssorozat. Állandóan váltakoznak a beszélők: Salamon, Jeruzsálem királya, egy pásztor és szeretett Sulamitja, a sulamita lány testvérei, az udvarhölgyek („Jeruzsálem leányai”) és Jeruzsálem asszonyai („Sion leányai”) (Ének 1:5–7; 3:5, 11). Személyüket felismerhetjük abból, amit mondanak vagy amit róluk mondanak. A dráma Sunem vagy Sulem közelében játszódik, ahol Salamon táborozik udvari kíséretével. Megindító a témája: a Sulem falucskában élő vidéki lány szerelmét mondja el pásztor kedvese iránt.

A sulamita hajadon Salamon táborában (1:1–14). A hajadon megjelenik a királyi sátrakban, ahová a király hozatta, de mindig csak az ő pásztor kedvesét szeretné látni. Szeretett kedvese iránti vágyódásában úgy szól, mintha az jelen volna. A királyra váró udvarhölgyek, „Jeruzsálem leányai” kíváncsian tekintenek Sulamitra sötétbarna arcszíne miatt. Sulamit megmagyarázza, hogy azért oly barna a bőre, mert testvéreinek szőlőjét őrizte. Majd kedveséhez beszél, mintha szabad lenne, s megkérdezi, hol találhatja meg őt. Az udvarhölgyek azt ajánlják neki, hogy menjen el és legeltesse az ő nyáját a pásztorok sátrai mellett.

Megjelenik Salamon. Nem akarja elbocsátani Sulamitot. Dicséri szépségét és ígéri, hogy felékesíti „arany karperecekkel és ezüst díszgombokkal”. Sulamit ellenáll az ajánlatoknak és tudatja a királlyal, hogy csak az ő kedvese iránt érez szerelmet (1:1).

A szerelmes pásztor megjelenik (1:15—2:2). Sulamit kedvese Salamon táborába jön és bátorítja a lányt. Biztosítja őt szeretetéről. A sulamita lány kedvese közelségére vágyik és örömét találja abban, hogy vele élhet a mezőn és az erdőben.

A sulamita szerény lány. „Csupán tengerparti síkság sáfránya vagyok én”, mondja magáról. Pásztor kedvese páratlannak tartja s azt mondja, hogy „mint a liliom a tövises gyomok között, olyan az én mátkám a lányok között” (2:1, 2).

A lány a pásztorfiú után vágyódik (2:3—3:5). Kedvesétől ismét elválasztva a sulamita megmutatja, hogy mindenki másnál többre értékeli őt, és azt mondja Jeruzsálem leányainak, esküvel ígérjék meg: nem próbálnak benne nem kívánt szerelmet ébreszteni más iránt. A sulamita emlékszik arra az időre, amikor pásztora válaszolt az ő szavára és meghívta őt, hogy menjen fel vele a dombokra tavasszal. A lány látja kedvesét, amint a hegyre megy, örömében ugrálva. Azt is hallja, amint pásztor kedvese így kiált: „Kelj fel, jöjj, ó, mátkám, én szépem, jöjj el!” A lány testvérei azonban, akik nem biztosak az ő megfontoltságában, megharagszanak rá és a szőlők őrzésére küldik. A lány kijelenti: „Enyém az én kedvesem és én az övé.” Majd könyörög neki, hogy siessen hozzá gyorsan (2:13, 16).

A sulamita ezután leírja fogságát Salamon táborában. Éjjel az ágyában a pásztora után vágyódik. Újra emlékezteti Jeruzsálem leányait: eskü alatt vannak, hogy nem ébresztenek benne nem kívánt szerelmet.

A sulamita lány Jeruzsálemben (3:6—5:1). Salamon teljes királyi pompában visszatér Jeruzsálembe, és az emberek csodálják kíséretét. Pásztor kedvese nem hagyja cserben Sulamitot ebben a kritikus órában. Követi a lefátyolozott lányt, és kapcsolatba lép vele. Gyengéd becézgetésekkel erősíti kedvesét. A lány elmondja, hogy szeretne szabadulni a városból, pásztor kedvese pedig szerelmében így kiált fel: „Mindenestől szép vagy, ó, mátkám” (4:7). Sulamit csak egy röpke pillantást vet rá, és a fiúnak mindjárt gyorsabban ver a szíve. A lány kedveskedő szavai jobbak a bornál, illata olyan, mint Libánon illata, bőre mint a gránátalmák paradicsoma. A lány meghívja kedvesét, hogy jöjjön a „kertjébe”, s a fiú elfogadja a meghívást. Jeruzsálem barátságos asszonyai buzdítják őket: „Egyetek, ó, barátok! Igyatok és részegedjetek meg a kedveskedő szavaktól!” (5:1).

A lány álma (5:2—6:3 [5:19, Károli]). A sulamita lány beszél az udvarhölgyeknek álmáról, amelyben kopogást hall. Kedvese van kint, könyörög neki, hogy engedje be. De a lány ágyban van. Mire végül is felkel, hogy kinyissa az ajtót, a fiú már eltűnt az éjszakában. Kimegy utána, de nem találja. Az őrök gorombán bánnak vele. Ő azt mondja az udvarhölgyeknek: ha meglátják a kedvesét, kötelesek megmondani neki, hogy ő a szerelem betege. Az udvarhölgyek megkérdezik tőle, mit talál a fiúban olyan kiválót. Erre a lány a fiú pontos leírásába kezd; elmondja, hogy „kápráztató és pirospozsgás, és tízezer közül is kitűnik” (5:10). Az udvarhölgyek kedvese holléte felől érdeklődnek. Elmondja, hogy kiment és legeltet a kertekben.

Salamon utolsó ajánlatai (6:4 [6:1, Károli] — 8:4). Salamon király megközelíti a sulamitát. Újra elmondja, milyen gyönyörű, kedvesebb, mint „hatvan királynéja és nyolcvan ágyasa”. Ennek ellenére a sulamita elutasítja őt (6:8 [6:5, Károli]). Ő csak azért tartózkodik itt, mert szolgálati megbízatása a tábor közelébe hozta. „Mit látsz bennem?” — kérdezi a királytól. Salamon kihasználja ezt az ártatlan kérdést, és magasztalja szépségét, talpától a feje tetejéig, de a lány ellenáll minden mesterkedésének. Bátran megvallja a pásztorfiú utáni vágyódását, hűségét és érte kiált. Harmadszor is emlékezteti Jeruzsálem leányait, hogy eskü alatt fogadták: nem ébresztenek benne szerelmet akarata ellenére. Salamon hazaengedi. Csatát vesztett a pásztorfiúval szemben a sulamita szerelméért való versenyben.

A sulamita lány visszatér (8:5–14). Fivérei látják őt közeledni, de nem egyedül jön. „Pásztor kedvesére támaszkodik.” Emlékezteti kedvesét, hogy almafa alatt találkoztak, és kifejezésre juttatja törhetetlen szeretetét iránta. Szó esik Sulamit testvéreinek korábbi megjegyzéseiről, amikor is aggodalmat éreztek „kis húguk” iránt, de a lány kijelenti, hogy érett, szilárd nőnek bizonyult (8:8). Most azt kéri, hogy testvérei egyezzenek bele a házasságába. Salamon királynak lehet akár tízezer szőlője, neki elegendő egy, a sajátja, mert ő azt szereti, aki szíve teljességével kedves hozzá. Az ő szerelme olyan erős, mint a halál, és fellángolásai, mint „Jah lángja”. Kitartása a kizárólagos hűségben — amely oly „tántoríthatatlan, mint a Seol” — kivívta a győzelmet, és a pásztor kedvesével való egyesülés nagyszerű csúcspontjához vezetett (8:5, 6).