Ha pár szóban meg kellene fogalmaznod, mit mondanál, kicsoda Isten? Mi az első dolog ami eszedbe jut, mikor ezt a szót hallod?

Srapnel:

Mivel én írtam korábban a "maga a szeretet" definíciót (másokkal együtt), így megszólítva érzem magam.

Nos, hogyan definiálnád a szeretet? Tudod-e meghatározni úgy, hogy még soha nem érezted? Mások beszámoló alapján talán, de akkor sem tudnád pontosan, és nem is nagyon hinnél benne.

Kérdezz meg egy szerelmes és egy nem szerelmes embert arról, hogy mi a szerelem... az egyik elragadtatással fog beszélni, érzelmekkel átszőve, élményszerűen, a másik max. definíciót mond. Akkor a szerelem nem létezik, csak saját képzeletünk szüleménye, illúzió? Lehetséges. Mégis emberek milliárdja élték és élik át nap mint nap, tehát mégiscsak egy létező fogalom...

Isten létének egyik legfőbb bizonyítéka számomra - a saját megtapasztalásomon kívül - hogy rengeteg ember pontosan ugyanúgy számol be Róla, mint ahogyan én tapasztalom meg a létét. És a szeretet mindig előkerül valahogy...

Ha valaki szeret téged, azt érzed? Pl. édesanyád szeret? Hogyan? Tudnád definiálni? Vagy úgy általában az anyai szeretet? Én nem tudnám. De azt tudom, hogy az édesanyám szeret, ahogy én is szeretem a gyermekemet. Érzem, és ezért biztos vagyok benne, hogy ez egy létező dolog. Ugyanígy vagyok Istennel is. Érzem a szeretetét. Megfogalmazni viszont nem tudom.

"Nos, hogyan definiálnád a szeretet? Tudod-e meghatározni úgy, hogy még soha nem érezted? Mások beszámoló alapján talán, de akkor sem tudnád pontosan, és nem is nagyon hinnél benne."

Tegyük fel, hogy megvan a definíció, bármilyen formában is. Hívjuk most X-nek (tehát az X most az akármilyen hosszú, akármilyen formában adott definíciója a szeretetnek). Na most, X-nek mi köze az Istenhez? Egyáltalán a szeretetnek (akármi is az) a teremtéshez (akárhogy is történt).

Ha az egész, amit írtál arról szól, hogy attól még létezik egy fogalom, hogy nincs egzakt definíciója, akkor egyetértünk. De arra azért ügyelni kellene, hogy mikor operálunk szintaktikán és mikor szemantikán belül. Mert ha én azt mondom neked, hogy én egy almára gondolok, közben meg egy körtére, akkor hiába jövök azzal, hogy minden, amit mondok, az igaz, csak az almát értsd körtének, mert attól én még körtékről beszélek, csak épp megnehezítem mindenki más dolgát, amikor egy szót nem annak jelentésében használok. Mi a fenének nem mondok akkor körtét? A szemantikai megfelelésnél meg az a probléma, ami az első soromban van: mi köze a szeretetnek a teremtéshez? Csak azért, mert valamilyen szinten mindkettő valami magasztos és mondjuk egy ember számára pozitív érzeteket keltő fogalomról van szó, a kettőnek effektuálisan kapcsolódni is kell egymáshoz?

"Isten létének egyik legfőbb bizonyítéka számomra - a saját megtapasztalásomon kívül - hogy rengeteg ember pontosan ugyanúgy számol be Róla, mint ahogyan én tapasztalom meg a létét. És a szeretet mindig előkerül valahogy..."

Szerintem a villamosok és a sárga szín között is lehet valami természetfeletti kapcsolat, hiszen ha valaki villamosra gondol, általában a sárga szín is előjön úgy-ahogy. Az, hogy rengeteg ember hasonlóan csinál/vél bármit is, annak a legkézenfekvőbb és prózaibb magyarázata az, hogy az emberek rendkívüli módon hasonlítanak egymásra, ami nem is csoda, hisz egymást szülik, egymás anyagából és információjából. Hasonlóan ugyanez az indoka annak is, hogy pl. a Biblia miért ír olyasmiket az emberi természetről, amelyeknek egy része ma is megfigyelhető, vagy ma is igaz. Naná! Az ember kétezer évvel ezelőtt is ember volt, gyarló volt, szeretett, gyűlölt, csalt, hazudott, feláldozta magát, az útját kereste; számított neki a becsülete, a közösség, a családi viszonyok. Mégis mitől lenne ez az egész bármilyen formában is különleges? Az ókori drámák ugyanazokat a nagy személyes drámákat dolgozták föl, mint amik ma is százezerszám történnek a világban. De hogy ez miért érvelne amellett, hogy minden más mondai elem igaz az írásban, na azt nem nagyon értem.

"Ha valaki szeret téged, azt érzed? Pl. édesanyád szeret? Hogyan? Tudnád definiálni?"

Ez valami beugrató kérdés? Szerintem egyszerű esetben pofonegyszerűen kiderül, hogy ki kit szeret és kit nem. Pl. közvetlenül közli velem. Meg a tetteiből látom. Bonyolultabb esetben sok pszichológia és idő kell, hogy megfejtsd.

"Ugyanígy vagyok Istennel is. Érzem a szeretetét. Megfogalmazni viszont nem tudom."

Azért azt gondolom látod, hogy a két eset között szembeötlő, markáns különbséget ad az, hogy ha anyáddal soha az életben nem találkozol, akkor nem nagyon éreznéd a szeretetét. Már pedig mindenki, akit szeretsz, egyet, az Istent kivéve, fizikailag is létezik az életedben. Tehát mind ezek után ha te azt érzed, hogy a világ, vagy valami más szeret téged, szerintem igen jogos kétség az, hogy vajon mi a fene van emögött, nem vagy-e puszta áldozata saját vágyaidnak, vagy lelki igényeidnek. Ha így van, sem baj ez, csak nehéz összekötni azzal, hogy a teremtéssel mi van (miért ne létezhetne valami hatalmas, nagy valami, ami szeret téged, de ő is csak úgy a semmiből keletkezett és a világot sem ő teremtette). Hovatovább, ebből még tovább menve ez pláne fájdalmas következmény: [link]

Az a gond, hogy olyan érveket cáfolsz meg, amiket én nem is írtam...

De vegyük az elejétől... Én a teremtést nem kevertem bele a szeretetbe. A kérdés arra vonatkozott, hogy mi jut eszembe Istenről... nekem az, hogy maga a szeretet. Személyes élményem, megtapasztalásom útján. De erről majd később.

Nem értem, hogyan keveredett ebbe a teremtés.

A villamos és a sárga szín közti asszociáció is személyes tapasztalások révén realizálódik. Ha soha az életben nem láttál még villamost, akkor nem a sárgára fogsz asszociálni. Sőt, ha pl. vidéki városban élsz, ahol pirosak a villamosok, akkor még véletlenül sem a sárgára. Istenről miért asszociálnék a szeretetre, én is, és még sokan mások, ha nem lenne ilyen megtapasztalásom? Tehát nekem mondhatná pl. a debreceni ismerősöm, hogy a villamos piros, mikor én TUDOM, hogy a villamos sárga... Így a Biblia is írhatna nekem akármit - ahogy írhatott is a megtérésem előtt, semmi jelentősége nem volt számomra - amíg nincs személyes tapasztalatom. De most már van, és az nem más, mint a szeretet. :)

"Ez valami beugrató kérdés? Szerintem egyszerű esetben pofonegyszerűen kiderül, hogy ki kit szeret és kit nem. Pl. közvetlenül közli velem. Meg a tetteiből látom. Bonyolultabb esetben sok pszichológia és idő kell, hogy megfejtsd."

Szeretlek. Elhiszed?

Közölni bármit lehet. Egyébként Isten közölte a világgal, hogy szereti, a Biblia által, de ezt most hagyjuk. Maradjunk a tetteknél. Igen, én is Isten tetteiből érzem, hogy szeret. Hogy amikor nagyon nagy szükségem van rá, akkor még kisebb csodákat is képes tenni. És nem kell hozzá se pszichológia, se idő. :) Egyszerűen kimutatja, tettekkel. Persze mondhatod, hogy honnan tudom, hogy Ő teszi? Nos, onnan, hogy a megtérésem óta mindennapossá váltak ezek a csodák, olyan gyakorisággal, hogy már a környezetem is elcsodálkozik rajta.

És hogy Isten ne volna jelen fizikailag a környezetemben? Már hogyne lenne jelen?! Sokkal jobban jelen van, mint bárki, hiszen mindenben és mindenkiben jelen van. :)

Egyébként én a teista evolúcióban hiszek, bár a kérdés nem ez volt. :)

"Tehát nekem mondhatná pl. a debreceni ismerősöm, hogy a villamos piros, mikor én TUDOM, hogy a villamos sárga... "

Akkor tegyük föl, hogy a világon épp minden villamos sárgára lenne festve. Ekkor lenne valami mágikus összefüggés a villamos és a sárga szín között?

"Közölni bármit lehet. Egyébként Isten közölte a világgal, hogy szereti, a Biblia által, de ezt most hagyjuk."

Az első mondatot akkor lehetne alkalmazni a szentírásra is.

"Nos, onnan, hogy a megtérésem óta mindennapossá váltak ezek a csodák, olyan gyakorisággal, hogy már a környezetem is elcsodálkozik rajta."

Honnan tudod, hogy nem csak a te észlelésed változott meg?

@ Srapnel:

Pont nem a saját ellentmondásainkat tetted elénk itt, hanem azt, ami szerinted ellentmondás / bonyolítás / bármilyen tévedés; de ezeket részleteztem előzőleg, nem térek rá ki újból. Nem az első eset, amikor kiderül, hogy más a gondolkodásmódunk, a definícióink, és nem könnyű közös nevezőre jutni; és bár egyszer már részben sikerült, hangsúlyoznám, hogy nem biztos, hogy mindig az a helyes, ahogyan te gondolod.

Én pedig most úgy érzem, hogy ha valóban ennyire nem tudunk együtt gondolkodni, mint ahogy a legutóbbi kommentedből lejön (nem / máshogy érted, amiket írtam), akkor nincs értelme tovább magyarázni. Ha nem csak vitatkozni akarnál, akkor másképp állnék a dologhoz, de így nem. Ugyanis a válaszaid alapján, amiket annál a kérdésnél írtál, ahol legutóbb beszélgettünk, azt gondoltam, hogy az addigiaktól eltérően már nem csak vitatkozni és kötözködni akarsz, hanem tényleg normális párbeszédet folytatni; úgy látszik, tévedtem.

Ha szerinted az, amit én írtam az egyik bekezdésben, csak gondolatok rendszertelen keveréke, akkor sajnálom, de nekem az úgy volt logikus. Azt is sajnálom, hogy neked csak érvek, állítások, bizonyítékok és cáfolatok léteznek, a példáimat pedig nem érted. Talán ami a legjobban megdöbbentett: "Ez szép és közismert gondolat, de mégis mit bizonyít, vagy miben segít?" - írtad egy olyan bekezdésemre, amit soha senkitől nem hallottam / olvastam, hanem elég sokat töprengtem rajta, és saját magam fogalmaztam meg (ezek szerint feltaláltam a spanyolviaszt...); mindezt bármiféle bizonyító vagy más szándék nélkül, pusztán ténymegállapításként. Vagy ez: "Na és?! Ez mit bizonyít azon kívül, mint amit állít?" - Semmit az égvilágon. Példának hoztam arra, hogy mennyi mindent nem tudunk, semmi több.  

A személyes részekről pedig néhány gondolat:

Elég sok írásodat olvastam már itt és más kategóriákban is az utóbbi egy-két évből, s ezek alapján formáltam rólad véleményt; ezekből gondoltam azt is, hogy te is szeretsz (vagy szeretnél) mindent meghatározni, biztosan és pontosan tudni. Ezt fenntartom a tagadásod ellenére is, de ez az én véleményem, és lehet, hogy ismét tévedek.

Hogy te mennyit olvastál tőlem, vagy egyáltalán be tudsz-e azonosítani, vagy csak a mostani válaszom alapján alkottál véleményt, azt nem tudhatom. Már említettem egyszer, hogy számomra zavaró, hogy összekevered a partnereidet időnként; szerintem pedig ez mutat nagyfokú tiszteletlenséget másokkal szemben. És most még hozzáteszem a megszólítás hiányát is; ez egyszerűen olyan, mintha tárgyakként kezelnéd a többieket, nem személyekként. (Ez alól az egyetlen kivétel a már említett legutóbbi beszélgetésünk volt.)

Nekem pedig nem szokásom _rendszeresen_ viccet csinálni másokból, sem a gondolataikból, mint állítod; ha néha így is teszek, nem többször, mint ahányszor magamból vagy a saját gondolataimból teszem ugyanezt. Mindig is jelentős szerepet játszott az életemben a humor, és én már csak ilyen "vicces lány" maradtam hívőként is; bár volt egy rövid időszak, amikor én is azt gondoltam, hogy minden hívőnek savanyú uborkának kell lennie, és úgy is viselkedtem; de szerencsére ez nem tartott sokáig. És most szándékosan nem poénkodtam (pedig tudnék....), és még véletlenül sem raktam be egyetlen smiley-t sem, ha téged ez ennyire zavar. Sokakkal simán el tudunk bohóckodni együtt mindkét "tábor" tagjai közül, másokkal meg nem; ez szerintem független attól, hogy valaki hívő vagy nem. Legutóbb pedig egyetlen kifogást sem emeltél a poénkodásaim ellen, nem gondoltam, hogy ez neked ekkora probléma, vagy hogy ennyire magadra veszed. De ha bármivel is megbántottalak, elnézést kérek.

Egyébként azt, hogy te milyen vagy ezen a területen, szintén az általam olvasott sok válaszodból tudom megállapítani, nem csak ebből az egyből; de azokban tényleg nem sok humort tudtam felfedezni eddig; sőt, emlékszem, olyannyira meglepett az első és egyetlen alkalom (talán decemberben), amikor humorizáltál, hogy ki is fejeztem az efelett való meglepődésemet. Persze lehet, hogy amúgy egy nagyon vicces figura vagy, csak a GYK-n nem mutatod ezt az oldaladat.

Minden jót neked, további szép estét. :)

"Ugyanis a válaszaid alapján, amiket annál a kérdésnél írtál, ahol legutóbb beszélgettünk, azt gondoltam, hogy az addigiaktól eltérően már nem csak vitatkozni és kötözködni akarsz, hanem tényleg normális párbeszédet folytatni; úgy látszik, tévedtem."

Nem értelek. A normális párbeszéd azt jelenti akkor, hogy kérdezni és ellentmondásokat felvetni nem szabad?

"de nekem az úgy volt logikus" + "Azt is sajnálom, hogy neked csak érvek, állítások, bizonyítékok és cáfolatok léteznek, a példáimat pedig nem érted."

Az a baj, hogy értem. Ezért szeretném a figyelmedbe ajánlani, hogy bármilyen logikát is használsz (a szó tágabb értelmeben vett jelentésében is), akkor az nem más mint egy nyelv (szintaxis), egy interpretáció (szemantika) és egy következtetési szabályrendszer használata. Egy leírás, vélemény, kijelentés, stb. (közös nével modell) pedig állításokból áll és sajnos ezen vajmi keveset változtat az, hogy esetleg ez neked nem tetszik. Ebből a négyből pedig az érv semmi más, mint egy olyan állítás, melynek igazsága maga után vonzza egy másik állítás igazságát (a következtetési szabályok szerint); a bizonyíték semmi más, mint: 1. közösen elfogadott, megfigyelhető, vagy alapvetőnek deklarált axióma, vagy 2. az ezekből következtetett állítások. A cáfolat pedig az előzőnek megfelelő folyamat, csak épp egy állítás hamis mivoltát bizonyítja. Most, hogy a definíciókat tisztáztuk, látható, hogy pontosan azt csinálod te is, mint én. Ami nem túl meglepő, mert valójában így működik a világ, ha tetszik, ha nem. Ha esetleg azt hiszed, hogy ez valami modern, tudományos, öncélú fejtegetés, akkor figyelmedbe ajánlom, hogy már az ókori görögök ismerték ezeket, tehát ha a régi dolgok nagy híve vagy, akkor ezeket mind el kellene fogadnod. Egyébként az előző gondolati elemeket mindenki minden nap használja, csak legfeljebb nem gondolkodik el rajta, és/vagy nem veszi észre. Ha egy szobában ülünk és én azt mondom, hogy "Berta, nézd, esik az eső.", akkor ez bizony egy állítás, ami vagy igaz, vagy hamis. Persze lehet további módusokat adni a kijelentéshez: valószínűséget ("Berta, nagy valószínűséggel esik az eső."), igazságmértéket ("Berta, kissé esik az eső."), temporalitást ("Berta, ez idáig esett az eső.") és a többi. Minden esetre így működünk, ráadásul több ezer éve így. Ezek alapján úgy gondolom, hogy nem túl idegen a gondolkodásmódom, ha csak nem annyiban (és itt térünk el valószínűleg), hogy én ellentmondásmentes állításhalmazokat preferálok és nem viszolygok a tetszőleges szintű és mértékű absztrakciótól.

"Talán ami a legjobban megdöbbentett: "Ez szép és közismert gondolat, de mégis mit bizonyít, vagy miben segít?" - írtad egy olyan bekezdésemre, amit soha senkitől nem hallottam / olvastam, hanem elég sokat töprengtem rajta, és saját magam fogalmaztam meg (ezek szerint feltaláltam a spanyolviaszt...); mindezt bármiféle bizonyító vagy más szándék nélkül, pusztán ténymegállapításként."

Emiatt nem kell kellemetlenül érezned magad. Mindannyian nap mint nap újrafeltalálunk és újrafelfedezünk gondolatokat, amiket évszázadok óta emberek milliói megtettek már. Én nem a gondolataid ellen vagyok, hanem mivel itt írásban a hangsúly nem megy át, nem tudhatom, hogy mikor tűnődik csak úgy el valaki a vita/párbeszéd folyamában, vagy mond valamit érvként. Most erre a konkrét esetre tisztáztuk, örülünk.

"Elég sok írásodat olvastam már itt és más kategóriákban is az utóbbi egy-két évből, s ezek alapján formáltam rólad véleményt; ezekből gondoltam azt is, hogy te is szeretsz (vagy szeretnél) mindent meghatározni, biztosan és pontosan tudni. Ezt fenntartom a tagadásod ellenére is, de ez az én véleményem, és lehet, hogy ismét tévedek."

Nem, nem tévedsz. De te pont ugyanezt csinálod. :)

"Hogy te mennyit olvastál tőlem, vagy egyáltalán be tudsz-e azonosítani, vagy csak a mostani válaszom alapján alkottál véleményt, azt nem tudhatom."

Majd megmondom: Van valaki más is "Berta Wooster" nickkel? Mert az alapján azonosítalak.

"Már említettem egyszer, hogy számomra zavaró, hogy összekevered a partnereidet időnként; szerintem pedig ez mutat nagyfokú tiszteletlenséget másokkal szemben. És most még hozzáteszem a megszólítás hiányát is; ez egyszerűen olyan, mintha tárgyakként kezelnéd a többieket, nem személyekként."

Én az állításokra reagálok, nem személyekre, mivel egy ez egy valójában anonim fórum. Pont ezért nem is személyeskedem, hiszen nem ismerek senkit. Igyekszem mindenkivel tiszteletteljesen, normálisan viselkedni. Mások véleményét, vágyait komolyan venni, hiszen pl. nem a humor, a szellemeskedés, vagy a lazázzunk topicba írtak. Ennyi. Az, hogy nincs megszólítás, nem tárgyiasítás miatt csinálom, hanem az idézésre való reagálás nekem hatékonyabbnak és kényelmesebbnek bizonyult, de jó, elfogadom, hogy ez zavaró lehet, de hogy bántó?? Főleg úgy, hogy senki nem ismer senkit, itt csak nickek vannak, mögötte ismeretlenekkel.

"Mindig is jelentős szerepet játszott az életemben a humor, és én már csak ilyen "vicces lány" maradtam hívőként is;"

Értem én, de nem megyek be búvárruhában egy templomi temetésre, mert én már csak ilyen "búvárkodós fiú" vagyok. Igazából az sem baj, ha valaki humorizál, ha nem más rovására teszi. Sőt, még ez sem zavar. De mondom, van egy olyan viselkedésforma, amiről írtam. Akikkel nehéz vitázni, de nem azért, mert amit mondanak, az nehezen cáfolható, kezelhető, érthető, vagy az érveik olyan kemények volnának, hanem mert szimplán szétverik a vita struktúráját. Mint amikor fociban folyamatos szabálytalanságokkal széttördelik a meccset. Attól az még focimeccs, csak nem egy jó fajta. Ha vicces és szép játékkal (nem a másik gáncsolásával) van színesítve a meccs, akkor az egy jó meccs, még ha egyetlen gól sem születik (ld. semmiben nem születik egyetértés, vagy megértés). Most pedig tedd a szívedre a kezed és mondd, hogy egy percig, vagy egy gondolatfoszlányig sem merült fel benned az, hogy én biztos valami merev, görcsös, szabályokhoz ragaszkodó, pragmatikus ember vagyok, amikor zenéket küldözgetsz, vagy épp elviccelsz egy témát, ezzel is úgymond hangulatilag a másik fölé kerekedve, hogy te legalább vicces vagy és a másik meg csak kötözködik. Holott a másik mindössze kérdez, amikre a kérdések szintjén nem válaszolsz. Most is te hoztad be a személyeskedést, mi közben a kérdező szerintem rám rohadtul nem kíváncsi. A kérdésre és az azzal kapcsolódó dolgokért írt ide, nem azért, hogy vicceket olvasson. Pláne nem a mi acsarkodásunkat. Annyi haszna talán van az ő számára is mindennek, hogy lásson különbséget gondolkodásmódok között és belelásson a különféle formájú vitákba. Azt pedig csak jószándékúan feltételeztem, hogy a kérdező dolgozatában is hasznos elem lehet az, hogy egyesek mintha szinonimaként használnák az "isten" szót, esetleg ötletet adva neki egy bekezdés erejéig, pláne, ha a panteizmusig is eljut a téma feldolgozásában (ahol Isten a természet maga, tehát valójában puszta szinonima). Ha tévedtem, hát tévedtem. Be is ismerem, ha úgy adódik és nem fogom azt mondani, hogy "ó, hát csak vicceltem, hát nem érted a viccet?".

@ Srapnel:

"A normális párbeszéd azt jelenti akkor, hogy kérdezni és ellentmondásokat felvetni nem szabad?"

De szabad. Csak szerintem a normális párbeszédnél konszenzusra vagy legalább kompromisszumra törekednek a felek, és ez az, amit én nem érzek veled kapcsolatban. Bocs.

A "tudományos magyarázatot" köszönöm, legalább most már tudom, hogy mit csinálok. ;)

És tudom, hogy csak példa / magyarázat volt, de nem szeretnék veled egy szobában ülni; még ott is telenyomnád a fejem ilyen mindenféle tudományos dolgokkal... :D

Nem hiszem el, hogy nem tudod / érted meg, hogy nem vagyunk azonos szinten. De legalább nem vagyok egyedül, ahogy látom; talán egyedül Titus Pulloval mozogtok ugyanolyan "magasságokban". Ezért is bocs (meg másoktól is, ha esetleg olvassák), de szerintem itt, a GYK-n a felhasználók műveltsége és intelligenciája teljesen átlagos, semmi extra; persze van néhány kivétel felfelé, és sajnálatosan sok lefelé is.

"Nem, nem tévedsz."

Akkor miért tagadtad le előzőleg?

"De te pont ugyanezt csinálod. :)"

Igen, lehet, hogy igazad van. Szeretek mindent biztosra tudni, bár mint írtam, egyszerűen még az is megfoghatatlan, ami biztosnak tűnik. Ezért egyszerűbb nekem belenyugodni abba, ha mégsem megy valami...

"Majd megmondom: Van valaki más is "Berta Wooster" nickkel? Mert az alapján azonosítalak."

Köszönöm, akkor megnyugodtam: mégsem tárgyként kezeled a partnereidet. :)

Pedig egy elég ronda hasonlat jutott eszembe legutóbb, de ellene álltam a kísértésnek, hogy leírjam. :D

[Bocs, egyszerűen nem bírom kihagyni a smiley-kat... Azért ezeknek megvan a maguk szerepe, és nem csak a poént jelzik.]

Tudomásom szerint egyébként nem lehet azonos nickkel több felhasználó, tehát BW csak én vagyok a GYK-n.

Viszont sehol máshol nem; tehát ha más oldalakon találkozol egy-egy Berta Woosterrel, az nem én vagyok.

[Ez szintén a spanyolviasz kategória: gyönyörűen kitaláltam magamnak ezt a nicket, bár mint mondani szoktam, eléggé nemnormális pillanat volt...; és utólag derült ki, hogy más fórumokon írogatott régebben egy eléggé elvarázsolt kékharisnya ugyanezen a néven... Továbbá a Facebookon egy orosz csaj fut szintén BW-ként... Bár közel nem biztos, hogy ők ugyanazon okból alkották meg ezt a nicket, mint én, de akkor is roppant bosszantó. :P]

"Én az állításokra reagálok, nem személyekre, mivel egy ez egy valójában anonim fórum. (...)Főleg úgy, hogy senki nem ismer senkit, itt csak nickek vannak, mögötte ismeretlenekkel."

Az anonim felhasználók akkor is személyek... Lehet, hogy én vagyok régimódi, de én nem tudom - és nem is akarom - személytelenül kezelni ezt az egészet.

Abban meg ne legyél olyan biztos, hogy senki nem ismer senkit. :D

A példáddal értem, hova akarsz kilyukadni, legalábbis azt hiszem... Viszont egy templomban nem csak komoly dolgok vannak (temetés meg pláne nincs), legalábbis nem gondolnám. (Biztosat persze nem tudok, mert nem járok templomba, mivel nem katolikus / református / evangélikus vagyok. Felénk meg nem olyan borongós és hideg a hangulat, hanem sokkal lazább. Még a nevetésre is gyakran van alkalom. :D

Persze tudom, hogy nem kell mindenből viccet csinálni, de nem is szoktak.

A kezemet pedig nem kell a szívemre tennem, mert anélkül sem fogok hazudni; simán be merem vallani (így névtelenül :D), hogy pontosan azt gondolom rólad, amit írtál... Ráadásul folyamatosan, nem csak az említett esetekben. Talán írtam már, hogy egyetlen esetben láttalak humorizálni, s ha jól emlékszem, ezt jeleztem is (de lehet, hogy megmaradt ötlet szinten).

A humorizálás motivációját illetően viszont tévedsz. Én alapon vagyok ilyen lökött tyúk, nem azért, hogy mást így "győzzek le".

Az pedig igaz, hogy ebben a kérdésben én hoztam be a személyeskedést, viszont te kezdeményezted a vitákat (egy válaszban több felhasználótól vett idézetekkel); és lehet, hogy a kérdező arra ugyanúgy nem kíváncsi... Erre gondoltál már? Vagy az nem probléma, mert ott te vagy a hunyó? :D

Szerintem nem foglalkozik velünk a kérdező, mert nem dörrent ránk, hogy ne vitázzunk / ne személyeskedjünk. :D

Üdv. :)