Hazudtam a baratomnak, mit tegyek?

Húha, nagyon nehezen, és nagyon óvatosan próbálok most fogalmazni... nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szóval a megtérés... bennem elég lassan alakult ki az a kép, hogy más a megtérés, és más az újjászületés. Előbbi Isten tudatosan vállalt követése; utóbbi pedig az elhívás Isten által, amikor új szívet és új lelket ad. Ilyenkor a korábbi bűnök egyszerűen eltöröltetnek, megszűnnek... nem lesz többé bűntudatod miattuk, nem is fogod újra elkövetni őket (és nem külső szabályok szerint, hanem egyszerűen nincs rá késztetésed).

Nem tudom, hogy mit tehetnél, mert ezt az állapotot nem lehet "sürgetni", Isten dönti el az idejét. Egy dolgot tudok tanácsolni, amit bárkinek (hívőnek) tanácsolnék ilyen helyzetben: "Minden gondotokat az őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!"

Bízd Istenre a dolgot! Kérd az útmutatását, vezetését, irányítását, és ha valamire indít, tedd azt! Akkor is, ha kockázatosnak tűnik! Hidd el, hogy amit az Úr mond, az úgy van jól, abból nem sülhet ki semmi rossz! Ha nem indít semmire, ne tegyél semmit, majd eljön az ideje, hogy megoldódjon a problémád.

Imádkozom érted.

A fájdalom néha megtisztít és segít a fejlődésben. Szerintem is mondd el neki az igazat vagy keress egy pszichológust.

Mert a bűneid már rég meg lettek bocsájtva, ha ezt bűnnek kell tekinteni. Gondolom apukád nem verték meg miatta. Viszont még megverhetik...

Ha ennyire nyomaszt, tényleg az lehet a megoldás, ha megmondod neki. Mindenképp úgy kezdd, hogy bízol abban, hogy hívőként képes megbocsátani, és hogy ez volt az egyetlen alkalom, amit nagyon-nagyon bánsz.

Tudd, hogy ha kiakad, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret, és azt sem, hogy nem bocsát meg. De az embernek ki kell adnia az első ilyen reakcióit. Mondd meg neki, hogy buta voltál, az ő szeretetére vágytál abban a pillanatban, és nem láttál tovább az orrodnál, rossz megoldást választottál arra, hogy rád figyeljen.

Ne félj, ha szeret, megbocsát.

Imádkozom Érted. Isten áldjon!

És Te is bocsáss meg Magadnak!