Keresztény szellemiségű emberek! (akik hisznek Krisztusban) Mit tennétek ilyen helyzetben?

"Aki Krisztusért hajlandó vállalni egy golyót, az maradjon a helyén."

Krisztus vállalt értünk áldozatot, ő a "nagyobb". Neki nincs szüksége az én védelmemre, vagy nem is tudom, mit kéne érteni a fenti felszólításon. Nem vagyok híve a hősködésnek. Ha ott van egy fegyveres és szemmel láthatóan se nem keresztény, se nem normális, hát akkor én is elfutottam volna.

Vidiripi

Az a szent cél a hitük volt. A hitük miatt kellett meghalniuk.

Isten képes feltámasztani a halottakat is. Innentől kezdve értelmetlen minden más szempontot megvizsgálni.

Bár egyáltalán nem vagyok hívő, egypár választ olvasva ez a sor jutott eszembe: "Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer"

Persze nem épp a hazáért, de ha valaki szemében a hősködés elítélendő, hát esküszöm: [link]

Szerintem ez a sztori nem butaság, valóban elgondolkodtató, konkrétan nekem nem sikerült eldönteni, hogy melyik táborhoz tartozzam - persze ha a történet logikáját követem és félreteszem a racionális érveket. Valós helyzetben nem maradnék ott, mert egyrészt az életösztön nagy úr, másrészt két gépfegyveres őrült nyilván nem Isten küldötte. :)

De ha feltételezzük, hogy mégis, akkor lehet az Istenbe vetett hit egyik erős mérőeszköze, vegyük figyelembe, hogy senkit sem bántottak a végén. Ha valakiben vagy valamiben nagyon mély a bizalmam, akkor lehet, hogy ekkora kockázatot is felvállalok, mindazonáltal nem nevezem képmutatónak aki nem, lévén az Istentől eltávolodott ember nem egyik pillanatról a másikra nyeri vissza a hitét, a templomba való bejutásért meg nem kell felvételi vizsgát tenni (még jó). :)

Ha lennének gyerekeim, lehet én is mentem volna. Mert ez nem Isten megtagadása. Nem egy fegyveres ember fogja eldönteni, hogy én jó vagyok, vagy sem.

Ha nem lettek volna, akkor maradtam volna és próbáltam volna meggyőzni, hogy ne tegyen ostobaságot.

Ez azt jelenti, hogy szeretteink kedvéért ne kövessünk el bűnt, de lehet én tök máshogy gondolkodom.

Istent az nem követi, aki nem gyakorolja a szeretetet.

Most hogy belehazudok egy eszelős fejébe, aztán leszerelem, nem hiszem, hogy ez bűn. Inkább egy sunyi önvédelem, ami szerintem jogos. Főleg, ha másokért teszem.

Jó, lehet nem az én dolgom más

...mások élete. De szerintem fontosabb megmenti másokat, mint verni a mellem, hogy én hiszek Istenben. A tettek egyébként is fontosabbak. A szó is fontos. De ha én tetteimben Istent követem, csak egy eszelőst ott hagyok az olyan nagy bűn?

Az lenne a természetes, ha meggyőzném, hogy nincs értelme a tettének, de valahogy úgy gondolom inkább leszerelném, minthogy a gyerekeim szomorúak legyenek.