Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Ha keresztényként élem a...

Ha keresztényként élem a fiatalkoromat, azzal elszúrom a fiatalságomat, vagy inkább hálás leszek később, hogy megadatott nekem a lehetőség?

Figyelt kérdés
Főleg azok írjanak akik már túl vannak a fiatalságukon, és visszatekintve el tudják dönteni, melyik a jobb.

2012. márc. 7. 20:08
1 2 3
 11/22 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Igyekszem hálás lenni akkor.
2012. márc. 7. 23:04
 12/22 anonim ***** válasza:
100%

Abban az egyházban, ahova járok, a Krisztus Egyházában, mi is rendezünk bulikat, alkohol és cigaretta nélkül, vannak egyéb programok kirándulások, Bibliakörökön szoktunk társasjátékot játszani, ez mind lehetőség a normális ismerkedésre.

Személy szerint nagyon sajnálom, hogy volt egy kb. 2 éves időszak még egyetemista koromban, amikor részegeskedtem és egyetemi bulikba jártam a vágyaimat hajszolva.

De a testi vágyak hajszolása csak kiégéshez és csalódáshoz vezet. Sokkal jobb valóban ha az ember már "fiatal korában igát hordoz": tud valamilyen felelősséget vállalni, és nem csak "ahogy esik úgy pottyan" élni az életét. mert jöhetnek olyan időszakok később az életben, amikor nehéz lesz, és Isten erre akar felkészíteni azzal, hogy már fiatal korban hozzáedz. Fontos ez akkor, ha jönnek majd a megpróbáltatások, hogy hittel tudjon átmenni rajtuk az ember, ne hátráljon meg, hogy legyen elég ereje hozzá. Istennek van egy fantasztikus terve az életedre, mély, bensőséges barátságaid lehetnek az ellenkező nem képviselőivel, kialakíthatod az önzetlen szeretet képességét a kapcsolataidban és ezáltal jó alapod lesz egy boldog házasságra. Türelemmel várni, hogy beérjen a gyümölcse, és megkapd Istentől a jutalmadat.


Akik arra bujtogatnak, hogy próbáld ki a szexet, tedd, ami jól esik, igyál és szórakozz felelőtlenül, azok sajnos nem látják világosan ennek a hatását a saját lelkükre (szellemükre), illetve arra, hogy rövid távú örömökért a saját hosszú távú lelki fejlődésüket teszik kockára, az örök életükkel együtt.

Mert "ez a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." 1Jn 2:17

2012. márc. 7. 23:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:
100%

Légy hálás inkább!

Én is keresztény fiatal vagyok.

2012. márc. 8. 05:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:
36%

Legyél hálás az életedért és azért,hogy sokkal szilárdabb erkölcsi alapokon állsz így mint ha nem lennél keresztyén fiatal. Én megéltem mindkét végletet az életem során. S hálás vagyok az Úrnak,hogy megtértem.. s nem veszett el attól még a fiatalságom. A főiskolás éveim alatt történt a megtérés és nem érzem semminek a hiányát ahogy te írtad.


"Arra gondolok, hogy ha Jézus útját szeretném követni, akkor le kell mondani a hatalmas felelőtlen partizásokról, szexuális kalandokról, stb..."


Miért is kéne lemondanod a bulikról? Csak tartsd meg a mértéket. Jézus nem kérte,hogy ne élj társasági életet, hogy ülj otthon. Csak válogasd meg a barátaidat, azt,hogy hová mész és miként érzed ott jól magad. A házasság előtti szex nélküliségnek ma már nagyon sok haszna van. S azt sem kell olyan szigorúan aszketikusan venni. Nekem egy lelkész azt mondta,hogy az egy éjszakás kalandok bűn, vagy, hogy az amikor nem vagy biztos a kapcsolatban futó kaland, vagy flört a dolog. De ha van egy hosszú komoly kapcsolatod és akkor történik meg a dolog az nem. Ha érted mire akarok kilukadni.

2012. márc. 8. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:
53%

Mint már írták,én is valahol a középutat ajánlanám.Vannak,akik hangoztatják"Az Úr kiköpi a langyosat" elvét,és,hogy hű de komolyan kell venni a vallást,de ez a fajta vakbuzgóság sokszor igenis káros következményekkel jár! Ne felejtsd el,hogy a keresztény egyházat emberek irányítják,nem árt észnél lenni,hogy mit fogadsz el,és mit nem.A legkárosabb dolgok,amit ők közvetíthetnek,az annak a fajta bűntudatnak,és a félelemnek elültetése az emberekben,amikor a vallásos úgy érzi,mindenért mérgesen felelősségre vonja őt az Isten,holott maga Isten is tudja,hogy nem tökéletes a teremtménye.Tehát a vallás mellett éld meg nyugodtan a fiatalságodat,mert ez fontos,csak a tudatosságod fényét is mindig vidd magaddal.és akkor tudni fogod,hogy lerészegedni hülyeség,mert csak szenvedsz majd a másnaposságtól,és közben rongálod a szervezeted,a szex túlzott hajszolása sem erény,és nyugodtan gyújts rá,és meg fogod tudni,hogy büdös lesz a szád,a ruhád,reggel krákogni fogsz.

úgy is mondhatnám,hogy "mindent próbáljatok ki,de a jót tartsátok meg"

Én már nem tartom magam kereszténynek,de ha te szimpatizálsz vele,akkor szerintem ezek szerint állj hozzá.

30/F

2012. márc. 8. 08:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:

ez az oldal épp fiataloknak való kérdésekre válaszol Isten Igéje alapján..nagyon jó!


[link]

2012. márc. 8. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 anonim ***** válasza:
100%

Miért gondolják az emberek, hogy fiatalon sokszor társaságba kell járni, mindenképpen felelőtlennek kell lenni legalább pár dologban, a szerelem felé kell kacsintgatni és bulikba kell járni, különben elfecsérelik a fiatalkorukat?

Szerintem pont azért bánják meg, akik nem így éltek, mert azt hallják MINDENHOL, hogy így kellene.

Mert egyébként mindenki megbánja, aki nem ilyen...



Még nem tértem meg, de remélem, hamarosan ez is elkövetkezik. Mégis, alapszemélyiségemből kifolyólag visszafogott vagyok, erre a nevelésem is rátett egy lapáttal.

Én is otthonülős vagyok. Keveset járok társaságba, annak is nagy részét a péntek délutáni ifi teszi ki. Szünetenként egy héten két, három nap emberek között pont jó, négy már sok. Olyankor feszült vagyok, ideges, nem tudok már alkalmazkodni, nem érzem jól magam.

Évente 4-5 parti, kocsma már sok, és maximum az esetek felében érzem jól magam. Az a problémám ezekkel, hogy nem bírok fennmaradni, 1 körül őrült fáradt vagyok, a pia ront a helyzeten... Zavar a cigifüst - gondolom az ilyen helyeken még most is engedélyezett, bár nem tudom, látszik, rég voltam. A zenét és az arra való ugrálást éjfél után már megunom...

Ráadásul az érdeklődésem is tök más, mint a többieké... Én itthon elprüntyögök azzal, hogy változó, komoly, néha tudományos érdeklődési köreimről keresgélek, kérdéseket akarok megválaszolni, míg mások sorozatokat néznek és színészek képeit keresgélik. Ezek után persze, hogy hamar lefáraszt a társaság, mivel nincs közös téma. Egy ideig alkalmazkodom, sőt, élvezem, hogy olyan vagyok, mint a többiek, de aztán kényelmetlen az alkalmazkodás, az álarc, mert szinte azt kell viselnem!

Én szeretek tanulni. Nem is a szó szoros értelmében. Bár van, amikor szó szerint. De igazából a becsületes úton elért jó eredményt szeretem. Ráadásul én már most megértettem, hogy ki kell használni ezt az időt, amikor "művelnek" minket, mert én nem fogom magamat... Egy-egy behatárolt területtel fogok mindig foglalkozni, és magamtól sose lesz ekkora tudásom. Miért ne tanulnék hát most, mikor úgyis ez a dolgom?



Az a gond, hogy tudom, hogy meg fogom bánni, hogy így éltem, így gondoltam, és hiába próbálom majd pótolni, bánni fogom.


Viszont nem lesz igazam, és a többi nagyon sok visszasírós embernek sincs igaza!!



Mellesleg régebben, pár tíz, pár száz éve még a fiatalok is dolgoztak, akinek megadatott a lehetőség, sokat tanult, jobban meg volt becsülve a munka és a tanulás. Nem mindenhol, de bizonyos körökben.

Manapság is vannak közösségek - ha kevés és kicsik is -, ahol a gyerekek szigorúan vannak fogva, iskola, tanulás, házimunka, utána szórakozás. És akkor se buli vagy kocsma. Visszafogott buli vagy átmennek egymáshoz vagy teszem azt, séta.



Szóval nagyon nem értek egyet azzal, hogy ha valaki "koravén", felelősségteljes módon él, szinte mintha nem is lett volna tini, az elfecsérelné az ifjúságát. Csak mivel ebben a túlmodern nyugati társadalomban a csapból is ez folyik, mindenhol ezt halljuk, mindenki ezt mondja, mindenhol ezt látjuk, magunkévá tesszük. Aki más, különc, eltér a többitől, azt annyira kikészítik, hogy már el se hiszi, hogy úgy jó neki, ahogy csinálja. Pedig valahol mégis úgy jó, mert csak úgy bírja csinálni.


Ez világi szemszögből nézve.


Vallási szemszögből nem tudom, mit lehetne erre mondani... Nem hinném, hogy Istennek bármi baja lenne a bulival vagy a kocsmával, feltéve, ha az illető nem issza le magát, és nem csinál olyat, amit egyértelműen nem tenne meg máskülönben. Továbbá ha a bulizás nem a feladatait rovására megy - pl. másnap reggel nem kellene egyébként segíteni a bevásárlással, ami halaszthatatlan, mert utána ünnepi ebéd vagy mit tudom én... sokat kell tanulni, nem elég a délután...

2012. márc. 8. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 yuda ***** válasza:
100%

Én 21 éves koromban tértem meg. Volt miből. :)

DE! Egy percet nem cserélnék el a keresztény életemből!

Egész más életminőség, egész más szabadság, egész más öröm és sorolhatnám. Össze nem hasonlítható. Még ha azt a példát mondanám, hogy ég és föld a kettő, akkor keveset mondanék.

Feltételezem egyébként, nincs is fogalmad, mi az a kereszténység, milyen az igazi keresztény élet. Nagyon is sikeres, győztes, diadalmas élet. Olvasd el az újszövetségi keresztények életét. Ebből persze vond le, hogy ma nincs olyan méretű keresztény üldözés , - legalábbis itt magyarországon, hogy életedet kellene adnod, de olvasd el a dicső tetteket. Na, ez a hívő élet, hívő sors. Legalábbis akiknek ez, mert ha valaki halott vallásba menekül, azoknak gyakorlatilag semmit nem jelent semmi. :)

2012. márc. 8. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 lsandor ***** válasza:
Prédikátor 12: 1
2012. márc. 8. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


Gyerekkoromban kaptam némi vallásos nevelést, de több körülmény hatására 12 évesen elfordultam Istentől.

Néhány évet éltem "ateistaként", hatalmas mértékű lázadásban, olyan életmódot folytatva, amire nem hogy büszke nem vagyok, de az egész életemre kihatottak a következmények.

Persze nem mondom azt, hogy velejéig romlott ember voltam, mert azért az túlzás, sőt, a devianciák mellett voltak a "közerkölcsök" elvárásaitól magasabb cselekedeteim és tulajdonságaim is bizonyos területeken. Az ateista ismerőseim és az itteni válaszolók mércéje alapján igazából valószínűleg "jó embernek" mondtak volna...


Megtérésem után sok dolog megváltozott az életemben, sok mindenben helyreálltam; és hála Istennek, sikeresen pótoltam néhány dolgot a régi mulasztásaimból. De a "kiesett idő" nem pótolható, és egyes tetteim következményét viselnem kell(ett).

És minden egyes percet sajnáltam, amit Isten nélkül éltem le.


Mindig is kicsit irigyeltem azokat a kortársaimat, ill. a fiatalabbakat is, akik már élő hitű keresztény családba születtek, tehát másod- vagy harmadgenerációs keresztények. Láttam az ő életüket, és tudom, hogy milyen problémáktól, nehézségektől, gondoktól "menekültek meg" így; szerető, gondoskodó családban, megfelelő kortársközösségben.


Természetesen tudom, hogy a nem hívők között is vannak, akik nem annyira szélsőségesek, vagy egyenesen "normálisak", de sajnos ez ritkaság. Csak körül kell nézni...


Tehát én azt gondolom, hogy egyáltalán nem szúrod el a fiatalságodat, mert nincs mit elszúrni, sőt fordítva áll a helyzet... Úgyhogy inkább hálás leszel Istennek, hogy megúsztál sok-sok rosszat...


GBU

2012. márc. 9. 00:47
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!