Az ószövetségben gyakran lehet olvasni hogy olajjal kenték be magukat. Milyen olajjal s miért kenték be magukat?

Miért volt olyan értékes az olajfa a bibliai időkben?

▪ Isten megígérte a népének, hogy ha hűségesek lesznek hozzá, akkor egyebek közt olajfákat és szőlőket kapnak áldásként (5Mózes 6:10, 11). Az olajfát a termőterületén mind a mai napig értékesnek tartják. Több száz éven át is bőségesen terem, és nem igényel különösebb gondozást. Sziklás talajon is jól érzi magát, és jól tűri a gyakori szárazságot. Ha a fát kivágják, a gyökértörzs számos hajtást hoz, melyekből új törzsek fejlődnek.

A bibliai időkben az olajfa kérgét és levelét lázcsillapító hatása miatt tartották értékesnek. Az öreg ágakból szivárgó, vanília illatú gyantát illatszerekhez használták. De az olajfa elsősorban táplálékforrás volt, a bogyóját és a belőle nyert olajat fogyasztották. Az érett olajbogyó húsának majd ötven százaléka olaj.

Egy bő termésű fa közel 60 liter olajat is adott évente. Az olajat világításhoz, szertartási és vallási célokra, bőr- és hajápolásra és gyógyszerként sebekre és zúzódásokra is felhasználták (2Mózes 27:20; 3Mózes 2:1–7; 8:1–12; Ruth 3:3; Lukács 10:33, 34).

Még ezt is találtam:

A gyógyító gileádi balzsam

A BIBLIÁBAN Mózes első könyve írja le azt a jól ismert történetet, hogy Józsefet a testvérei eladták ismáelita kereskedőknek, akik Egyiptomba tartottak. A kereskedők karavánja Gileádból jött, a tevéiken pedig balzsamot és más portékát szállítottak Egyiptomba (1Mózes 37:25). Ez a rövid beszámoló azt sejteti, hogy a Gileádból való balzsam nagyon kelendő volt az ókori Közel-Keleten, és értékesnek tartották különleges gyógyhatása miatt.

De az i. e. VI. században Jeremiás próféta szomorúan ezt kérdezte: „Nincs balzsam Gileádban?” (Jeremiás 8:22). Mi volt az oka Jeremiás kérdésének? Mi egyáltalán a balzsam? Létezik napjainkban is olyan balzsam, amely gyógyhatású.

A balzsam egy általános kifejezés, amelyet különböző növényekből kivont illatos és általában olajos vagy gyantás anyagra használnak. A balzsamolaj gyakran füstölőszerek és illatszerek alapanyaga volt, és luxuscikknek tekintették az ókori Közel-Keleten. A Biblia a szent felkenetési olaj és a füstölőszer összetevői között említi meg, amelyeket az izraeliták nem sokkal azután kezdtek használni a hajléknál, hogy kijöttek Egyiptomból (2Mózes 25:6; 35:8). A gazdag ajándékok közt, melyeket Sába királynője adott Salamon királynak, szintén volt balzsamolaj (1Királyok 10:2, 10). Esztert „hat hónapig balzsamolajjal” masszírozták és szépítették, mielőtt megjelent a perzsa Ahasvérus király előtt (Eszter 1:1; 2:12).

A Közel-Keleten nagyon sok helyen készítettek balzsamolajat. A gileádi balzsam az Ígéret földjéről származott, mivel Gileád területe közvetlenül a Jordán keleti partján feküdt. Jákob patriarcha a balzsamot ’a föld egyik legjobb termésének’ tartotta, és ajándékba küldött belőle Egyiptomba (1Mózes 43:11). Ezékiel próféta is megemlíti a balzsamot, amikor felsorolja azokat az árukat, amelyeket Júda és Izrael Tíruszba exportált (Ezékiel 27:17). A balzsam jól ismert volt a különleges gyógyhatása miatt. Az ókori kéziratok gyakran említik ezt a hatását, különösen a sebek gyógyításával kapcsolatban.

Remélem, tudtam segíteni.

Szia!

Az olaj a Bibliában csaknem kivétel nélkül olívaolajat jelent, amely fontos táplálék volt, de használták még

szappankészítésre, sebek kezelésére, kozmetikai célokra és magas tisztségviselők ünnepélyes felkenésére, valamint világításra is (olajlámpások).

Az olaj a Szentlélek jelképe a Szentírásban.

Üdv. Péter

Az olívaolaj a bibliai időkben

A bibliai időkben az olívaolajat sok helyen használták élelmiszerként, kozmetikumként, lámpaolajként, gyógyszerként és egyéb célokra. A Biblia több mint 250-szer utal az olívaolajra: vagy magára az olajra, vagy mint az illatosított olaj fő összetevőjére.

A Szentírás világos képet ad arról, hogy az olívaolaj milyen fontos volt egy átlagos izraelita család életében. Kulcsszerepet játszott az étrendjükben, és a sok olaj a bőséget jelképezte (Jóel 2:24). Férfiak és nők egyaránt használták az olívaolajat bőrápolóként. Mielőtt Ruth találkozott Boázzal, ’bedörzsölte magát olajjal’ (Ruth 3:3). Dávid király pedig hét nap böjtölés után „felkelt a földről, megmosakodott, bedörzsölte magát olajjal, más köntöst vett magára, majd elment Jehova házába” (2Sámuel 12:20).

Az ókorban a lámpák miatt mindig fontos volt, hogy legyen elég olívaolaj (Máté 25:1–12). A pusztában a hajlékot is ’zúzott olajbogyóból készült tiszta olívaolajjal’ világították meg (3Mózes 24:2). Salamon király idejére az olívaolaj a nemzetközi kereskedelem fontos árucikke lett (1Királyok 5:10, 11). A próféták olajjal kenték fel a királyokat (1Sámuel 10:1). A jószívű vendéglátók pedig azáltal mutatták ki a vendégszeretetüket, hogy megkenték a vendégeik fejét olajjal (Lukács 7:44–46). A Jézus szemléltetésében szereplő irgalmas szamaritánus egy megsérült férfi sebeit olajjal és borral kezelte (Lukács 10:33, 34).

A Szentírás a megnyutató tanácshoz és vigaszhoz hasonlítja az olajat, mivel széles körben használták orvosi célokra. A keresztény tanítvány, Jakab ezt írta: „Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt” (Jakab 5:14, 15).

Volt idő, mikor krokodilzsírral kenték fel az uralkodót,

a későbbi rítusban már olajat használtak.