A keresztények istene tényleg Jehova?

@ Vidiripi:

< Ebben az a legszebb hogy a Gyk-n kívül még alig találkoztam a Jahve formával. De az néhány kivétel is írott volt. >

1. Miért, a Jehova formával hol találkoztál még a GYK-n kívül???

2. Pláne beszédben hol lehet hallani bármelyiket is?

3. Természetesen mindkét kérdés esetén egy lehetséges válasz a "keresztény közösségekben". Ez esetben szíves tájékoztatásodra közlöm, hogy a Jehova Tanúin kívül egyetlen egy közösségről tudok, akik a Jehova formát használják, róluk is csak innen, a GYK-ról: az izidorkata - féle Evangéliumi Presbiteri Gyülekezet az, igaz, róluk a neten egy kukkot nem találtam, csak izidorkata írásaiból tudok néhány dolgot, pl. hogy tanulmányoznak apokrif iratokat is, meg ilyesmik.

Az általam ismert - nem csekély számú :) - keresztény gyülekezetekben Isten nevét Jahve formában ejtik ki. De általában _nem_ ezt használják, főleg megszólításban nem, pl. imádkozásnál; hanem úgy, ahogyan Jézus is tette: "Mennyei Atyánk", vagy ahogyan a Bibliában több helyen is szerepel: "Ábrahám, Izsák és Jákob Istene", ritkábban a Jahve Shalom, Jahve Nisi, Jahve Raffa stb. formákban.

@ Mulder614:

Köszönjük az értékes információkat, amiket már rég túltárgyaltunk. :P

@ Saca:

Már elolvastam azokat is, csak még nem tudtam utánajárni mindennek. Addig jutottam el, hogy egy dolog biztos: már megint kopiztál... Ugyanis több kérdésnél és más fórumokon is megtaláltam ugyanezeket a szövegrészleteket. :P

Ezek helyes értelmezéséhez ismerni kellene a szövegkörnyezetüket is. Nehogy úgy járjunk ezzel is, mint az eddigi hivatkozásokkal: ugye eddig az derült ki pl. DeBuhn esetében is, hogy a teljes szövegből kiragadott rész eléggé megtévesztő...

Egyelőre ennyi. :)

Vidiripi

Berta a Jehova formával találkoztam már utcán ,házban ,munkahelyen ,iskolában ,sportcsarnokban ,tv-ben.

Persze ez mind szóbeli volt. Persze azért csak meg említeném hogy az egyik legjobb magyar fordításnak tartott bibliában is benne van.

S így van keresztény közösségben is.

Ha az általad ismert keresztény közösségekben nem használják akkor egyáltalán miért hoztad szóba? Mert jelentősége csak akkor van ha használják.

Csak azt nem értem hogy téged miért zavar az hogy mások hogyan ejtik ki a nevet!

Mivel úgysem olyan gyülekezetbe jársz ahol kiejtik Isten nevét így abszolute nem érint a dolog. Ha meg nem jársz gyülekezetbe akkor még úgy sem érint.

Aha. És kik mondták így? Csaknem JT-kkel találkoztál mindezeken a helyeken? :P

Vagy már JT-völgy is van, nem csak Krisna-völgy? :))

Igen, tudom, a Károliban is szerepel: az Ószövetségben 7 helyen, az Újszövetségben meg egyszer sem.

Nem én hoztam szóba a témát, hanem te; olvasd csak vissza nyugodtan. :)

Őszintén szólva csak azóta zavar ez a kiejtés, mióta utánaolvastam a témának, és meggyőződtem arról, hogy nem helyes a kiejtés.

Shalom. :)

Vidiripi

Biztos vannak olyan JT akik völgyben laknak.

Minden féle embertől hallottam már. Képzeld nem csak tanúktól.

"Őszintén szólva csak azóta zavar ez a kiejtés, mióta utánaolvastam a témának, és meggyőződtem arról, hogy nem helyes a kiejtés."

Más névnek is utána olvastál s ott mégsem zavar a kiejtés pedig az is hibás.

"c., JEH: Józsua, Jézus = Jehosua (Jahve az üdvösség)"

# 12/24 Időpont 02-25 18:00

@ Vidiripi:

Nem értetted a poént, de nem baj... (Gondolom, nem igazán hallottál még a Krisna-völgyről Somogyban.)

A "mindenféle emberek" meg nem túl pontos meghatározás...

< Más névnek is utána olvastál s ott mégsem zavar a kiejtés pedig az is hibás.

"c., JEH: Józsua, Jézus = Jehosua (Jahve az üdvösség)" >

Ez azért nem jó párhuzam, mert ezeket a neveket már a görög nyelvű írásokban is "görögösítették"; a latin nyelvű fordításokban pedig "latinosították"; így lett a Jeshua névből Ieszusz, ill. a magyarban Jézus. De ha ez megnyugtat, szoktam használni az eredeti alakot is; továbbá a "Jeshua Ha Massiach" szókapcsolatot is a közismert "Jézus Krisztus" helyett.

Tehát nem szerencsés összehasonlítani egy olyan nevet, aminek gyakran használták, s így ismerjük az eredetijét és a változásait; egy olyannal, amelynek nem ismerjük az eredetijét.

Shalom. :)

Nos kedves Berta, már küldtem neked ezzel a témával kapcsolatban egy érdekes információt, de még nem válaszoltál. Gondolom, ha ide fogom kiírni akkor ez hamarabb fog megtörténni:

Gustav Friedrich Oehler német professzor a név különböző kiejtési változataival foglalkozott, majd erre a következtetésre jutott: „Ettől kezdve a Jehova formát fogom használni, mert e név polgárjogot nyert a szókincsünkben, és nem lehet onnan kiszorítani” (Theologie des Alten Testaments. Második kiadás [Stuttgart, 1882] 143. o.).

A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium nyugalmazott egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint a válasz igen. Buchanan professzor így magyarázza: „ Az ókori időkben a szülők gyakran az istenségeik után nevezték el gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy úgy ejtették ki gyermekeik nevét, mint ahogyan istenségeik nevét. A Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval.”

Vizsgáljunk meg néhány példát azokból a tulajdonnevekből, amelyek a Bibliában találhatók, és amelyek tartalmazzák Isten nevének rövidített formáját. A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó‧na‧than′ vagy Jéó‧na‧than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’ — mondja Buchanan professzor. Illés próféta neve a héberben ʼE‧li‧jah′ vagy ʼE‧li‧ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem’. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa‧phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: „Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra . . . Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt” (Biblical Archaeology Review).

Ezek a gondolatok segítenek nekünk, hogy megértsük, miért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: „ Azok, akik úgy gondolják, hogy הה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok, a ה [Je-ho] és a י [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Kedves Berta kíváncsi lennék arra, hogy mi a véleményed erekről a gondolatokról?

Kedves Saca!

De már válaszoltam, lásd a 03. 03-án ide írott, 22. sz. alatti válaszom azon részét, amelyet neked címeztem. Kiemelem a lényeget: "Ezek helyes értelmezéséhez ismerni kellene a szövegkörnyezetüket is. Nehogy úgy járjunk ezzel is, mint az eddigi hivatkozásokkal: ugye eddig az derült ki pl. DeBuhn esetében is, hogy a teljes szövegből kiragadott rész eléggé megtévesztő..."

Azóta nem léptem előrébb az utánajárásban, és most éppen úgy gondolom, hogy nem is fogok. Ennek nagyon egyszerű az oka: Amik után eddig kutattam, hiába mutattam meg az eredményeket, vagy el sem olvastad, vagy nem vetted tudomásul; ezt onnan tudom, hogy ma is egy másik kérdéshez írott válaszodban ugyanazt hajtogatod, amit eddig, mintha semmi plusz információd nem lenne... :(

Mindegy, majd leírom oda is, hogy az általad említett témákat már kitárgyaltuk... :)

Ha pedig esetleg nem olvastad volna el a JT-k által sorozatban bemásolt szövegre (DeBuhn és mások véleményét tartalmazó) írott válaszomat a másik kérdésnél, akkor tessék, bemásolom ide:

< Mr. BeDuhn ószövetségkutató, és az ÚVF ószövetségi részeire mondta ezt, amiket nem is nagyon szoktak bírálni. A fő gond az újszövetségi résszel van, és ez alól nem mentesít egy, az általánosságban beszélő BeDuhn-idézet az Őrtoronyból. Igaz volna, és mégsem az. A szövegkörnyezetéből kiragadva idézi Mr. BeDuhn megállapításait, és csak azokat a részeket említve, amelyek az Őrtorony "Újvilág" fordítású Bibliafordításának pozitívumával foglalkozik. Mr. BeDuhn döntően a Héber Iratokat, azaz az "Ószövetséget" említi jó fordításként, míg a hamisítások az Újszövetség versidézeteiben, és azok mások számára tanított helytelen értelmezésében vannak.>

< Edmund C. Gruss, a Los Angeles-i Baptista Teológiai Főiskola hitvédelem- és történelem professzora így foglalja össze az Őrtorony fordítású biblia (UVF) jellemzőit:

"...habár látszólag tudományos, sok esetben ennek éppen az ellenkezője igaz. A célja az, hogy a Jehova Tanúi hibáit belevigye Isten Igéjébe. Ez a fordítás nem bír tekintéllyel, hacsak nem a szerzők és hűséges követőik számára. El kell vetnünk, mint Isten Igéjének elferdítését." >

< A "New World Translation" az Őrtorony Szervezetnek egy olyan saját bibliafordítása, amely a többi felekezet tanításával szöges ellentétben áll, és egyetlen más felekezet sem használja a sok száz ferdítés miatt, amivel a Teremtő Isten valódi mondanivalóját teljesen eltorzítja. A saját tagsága számára a más fordításokat nem ajánlja, sőt nyíltan-burkoltan tiltja.

Csak egy példát emelnék ki: Filippiekhez írt levél, 2. fejezet 6. vers

A JT. „Új Világ” fordítása szerint: „ Aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen.”

Ez a fordítás a Pál által használt nyelvezetet összhangba kényszeríti ennek a felekezetnek az unitarizmusával, azzal a nézettel, hogy Jézus nem volt egyenlő Istennel, és elutasította, hogy egyenlővé tegyék vele.

Nézzük a több felekezet által elfogadott Ökumenikus fordítást: „Mert ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel.”

J. H. Thayer neves tudós „Újszövetségi görög szómagyarázata” a következőképpen fogalmazza meg: „Istennel való egyenlőségét mégsem tekintette zsákmánynak…” (Azaz más szavakkal: nem ragaszkodott hozzá mindenáron)

Arthur S. Way, a görög és latin nyelvű klasszikusok képzett és nagy tudású fordítója igen hasonló nyelvezettel fordítja a Fil. 2:6-ot: „… mert Ő még amikor Isten formájában létezett, akkor sem ragaszkodott önző módon ahhoz a kiváltságához, hogy egyenlő Istennel…”

J. B. Phillips körülíró fordítása is egybecseng Way fordításával: „… mert Ő, aki természeténél fogva mindig is Isten volt, nem ragaszkodott előjogaihoz, amelyek Istennel való egyenlősége folytán megillették, hanem megfosztotta ezektől magát, saját döntése alapján szolgai természetet öltött magára, és halandó emberként megszületett.”

Tehát látható, hogy az „Új Világ” fordítású Biblia kivételével az összes többi egybehangzóan, egyértelműen, helyesen közli a Teremtő Isten mondanivalóját.

Az említett fordítás annyira hemzseg a ferdítésektől, hogy a Magyar Biblia Tanács a következő állásfoglalást adta ki vele kapcsolatban:

„A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriuma 2001. január 19-i ülésén foglalkozott a fent nevezett kiadvánnyal, amely a Biblia Jehova Tanúi által készített kiadása. Ez a magyar nyelvű változat az 1950-es „New World Translation” angol nyelvű kiadásának a fordítása.

A Magyar Bibliatársulat az általa képviselt tizenkét tagegyház és a megfigyelő státusú intézmények nevében felelősséget érez a Biblia magyar nyelvű fordítása iránt, ezért ettől a bibliatudomány és a bibliafordítás nemzetközi, valamint hazai szinten elért eredményeit semmibe vevő fordítástól – amely Jehova Tanúi tanítását hivatott megalapozni – elhatárolja magát, és felhívja tagegyházai figyelmét arra, hogy terjesztését ne támogassák.” >

<Kérdés, hogy az "isten" szó mikor írandó nagy, és mikor kis i-vel; ehhez azt kell megnézni, hogy a görög szövegben van-e "ho" a szó előtt. Amikor az Atyát nevezi a Biblia theosznak ho nélkül, akkor valahogy mégis nagybetűvel írják az ÚVF-ben; Jézus pedig "ho theosz" pl. a következő helyeken: Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1; mégis kisbetű. Milyen érdekes, nem?>

Remélem, érted már, hogy mi a problémám...

Shalom. :)

Egy Isten van. Így a keresztények istene is az az egy Isten.

De több módon hívható. Egy leggyakoribb zsidó eredetű megnevezés (JHVH) bevett, meggyökeresedett magyar alaja a Jehova. Nem számít, hogy ez miért és hogyan alakult ki (hibás olvasat alapján, a héber "Adonáj" = Úr magánhangzóinak behelyettesítésével). Károli idejében is így használták a 16. században, református énekekben is így szerepel, 19. századi költők is így használták, Jehova Tanúi megjelenése előtt is.

A Jahve/Jahveh alak a tudományosan elfogadott, de keveset használt.

Az más kérdés, hogy hogyan szólítjuk Istent. Jézus a mintaimában is úgy tanította imádkozni a tanítványokat, ahogyan ő is szólította Atyját. Az Újszövetség szövegében nem szerepel JHVH/Jehova/Jahve. Az Ószövetségben igen, ott tényleg kb. 7000-szer.