Miért isznak többet a Katolikus papok?

Én is katolikus vagyok, volt is egy papismerősöm, rengeteget beszélgettünk, amolyan pótapám volt. Emiatt persze többet is láttam az életéből mint más. Szinte minden este megitta a maga 1-2 üveg borát. Ezzel semmi gond, mert attól még rendkívül rendes, és intelligens ember volt. Csak anno nem foglalkoztatott annyira ez a kérdés. Manapság is csak azért, mert én is elég sokat iszok (napi 3-4 doboz sör), és csak egy összefüggést találtam kettőnk között: semelyikünknek sincs párja. (Neki nem lehet, nekem nem sikerült a mai napig sem.) És nálam akkor jön elö ez az ihatnék, amikor egyedül érzem magam (jellemzően esténként). Ettől függetlenül nem vagyok ostoba ember, söt eléggé beleástam magam anno a dogmatikába, kurzusokon vettem részt, felolvastam rendszeresen miséken, volt hogy az említett pap belőlem is azt szeretett volna "csinálni" be akart íratni papi szemináriumba. Csak akkor sem tudtam igazán ezzel azonosulni. Mint ahogy a mai napig sem teljesen, bár azt érzem, hogy egyre több közös vonást vélek fölfedezni magamban, mint anno őbenne, és azt hiszem ha azonosulni kellene a tudattal hogy ez a társtalanság így is marad, akkor talán a papságban találnám meg hogy úgy mondjam, a kiteljesedést, vagy inkább csak azt, hogy legyen értelme a létezésemnek. lehet viszont hogy a papok is azért isznak többet (jellemzően persze, és nem kizárólagosan) mivel cölibátust fogadtak? Lehet hogy az alkohol valamilyen szinten ellensúlyozza a társtalanságot, legalábbis fizikai értelemben? Igazából nem tudom miért teszem. De valamiért úgy érzem ebben vezetem le a magányom. Soha nem rúgok be a szó klasszikus értelmében, mindíg eszemnél vagyok. Mint ahogy akkor sem tettük ezt a lelkivezetőmmel, amikor éjszakába nyúló beszélgetéseket, filozófiai, vallási, vagy csak egyszerű hétköznapi eszmecseréket folytattunk. Azt hiszem a papság talán kárpótolná ezt a hiányt bennem, állítólag jó velem beszélgetni, és az is meglepő hogy szintén mások szerint jó hatással vagyok adott személyekre beszélgetéseink során. Időnként hiányzik is az, hogy valami ilyesmit végezzek az egyházon belül. de azt hiszem már késő belevágni. Leginkább azért, mert az alkoholt valószínűleg csak akkor tudnám minimálisra redukálni az életemben, ha ezt a pótcselekvést egy élő személy ellensúlyozná.