Egyik zsidó elfogadja Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, egy másik zsidó meg elutasítja. Vajon mi lehet ennek az oka?

Ige, a Biblia valóban elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy valóban Jézus a Messiás. Gondolj csak a próféciákra. Rengeteg ószövetségi prófécia van, amelyeket Jézus betöltött. (PL Jeremiás, Ézsaiás, és a zsoltárok könyvében).

A zsidók nagy része még mindig vár a megígért Messiásra. De meg is van írva a Bibliában:

János 1:11  Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

Ez az igevers a zsidó nemzetre vonatkozik, a saját népe elutasította és megvetette, majd később megfeszítette. Persze a tanítványok is zsidók voltak,de ők felismerték Jézust, mint a Messiást. És ők terjesztették el az Evangéliumot.

A zsidó vallású zsidók valóban kemény nyakúak és makacsok, vagy pedig vakságban élnek. Pl. van olyan ószövetségi könyvben egy rész, ami nagyon világos próféciát tartalmaz Jézusról, ők meg (a zsidók) az állítják, ho

Rossz irányból közelíted meg a problémát. A Biblia csak két vallást ismer. Valaki vagy Zsidó, vagy pogány. Csak ennek a kettőnek lehet születni testileg. (aki nem zsidó az pogány, mindegy milyen a vallása) És ebből a két csoportból lehet megtérni Jézus váltságáldozatát elfogadva, és így keresztyénné lenni. És az egyik zsidó elfogadja, a másik nem. És az egyik pogány elfogadja a másik nem.

Az evolúció útján is elérhető a mennyország, csak nincs időm kivárni.

Az előttem hozzászólónak:

Ha valaha is olvastad volna az Újszövetséget, nem így látnád a dolgokat. Az valóban igaz, hogy Izráel Isten kiválasztott népe, Jézus születése előtt más népek pogányoknak voltak számítva, mivel valóban nem ismerték Istent, hanem sok isteneik voltak , és valóban pogány módra éltek. De az Újszövetségben kitöltetett a kegyelem a pogányokra is.

Galátzia 3:28  Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

A Bibliában nem vallásokról olvasol, hanem Jézusról. És ez nincs nemzetiséghez kötve, Isten nem személyválogató, Jézus minden emberért meghalt, nemcsak a zsidókért.

És nem az van a Bibliában, hogy aki zsidó vallású, hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.

AKi hisz és megkeresztelkedik , üdvözül, nem kell zsidó legyél!

Kérdező, a kérdésed elég érdekes... Helyettesítsd be a "zsidó" szót bármelyik nép nevével (az utolsó kivételével), és ugyanolyan nyitott kérdést kapsz...

A válaszokhoz kapcsolódva egy kis infó a "gój" szó jelentéseiről:

< A gój (גוי) egy héber szó, eredeti jelentése nép vagy nemzet. Mai jelentése „nem zsidó”.

A gój szó az Ószövetségben: Az Ószövetség korai könyveiben egyaránt használták a zsidókra és más népekre vagy országokra. Mózes első könyvében az Úr azt mondja Ábrahámnak: „És nagy nemzetté (gój gadol) teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.” A későbbiekben inkább egyre inkább az Izraelt körülvevő, nem zsidó népeket kezdte jelenteni.

Középkori használata: A középkorban a gój szó jelentése fokozatosan átalakult nem zsidó népből nem zsidó (vallású) személlyé.

Modern használata: A gój mai jelentése: nem zsidó; általában pejoratív felhangja van. Amikor nemzsidók használják magukra, gyakran a zsidó nép vélt kirekesztő voltát és a velük való szembenállást hangsúlyozó, esetenként antiszemita célzás, például a Gój Motoros Egyesület[5] vagy a Lelkiismeret '88 által szervezett fővárosi goj-találkozók nevében.

A héber és jiddis nyelvben a gój semleges kifejezés, az angol gentile megfelelője.

A nemzsidók megítélése a zsidó vallásban: A nemzsidókra nem vonatkoznak a zsidó vallás előírásai, a Talmud szerint azonban nekik is be kell tartaniuk Noé hét törvényét; akik ezt teszik, azoknak helye lesz az Olám HáBában (aminek jelentése: az eljövendő világ, vagyis a túlvilág), a mennyország zsidó megfelelőjében. >

/Forrás: Wikipédia/

@ 4: Megköszönném, ha megmutatnád, hogy az általad valószínűleg olyan sokat olvasott Újszövetségben hol van az leírva, hogy ismeretleneket oltogassál lekezelő stílusban. Köszi.

Kedves 4#!

Döbbenettel vettem tudomásul, hogy még sosem olvastam az Újszövetséget. Tudod, én anyukám református ateista keresztyén volt, apukám meg katolikus ateista keresztyén mind a mai napig. Engem megkereszteltek református szertartással, nem is akárki, Erdős Kari bácsi a Debreceni Nagytemplomban.(Kálvinista Róma tehát nem is csak akárhol) Az már tényleg csak hab a tortán, hogy mind két keresztszülőm zsidó ateista. (hogy intézték el, hogy lehessenek ne kérdezd) Úgy hogy én is ateista keresztyén voltam 27 éves koromig. Akkor könyörült rajtam az Isten, és adott kegyelmet Jézus Krisztusban. Szóval én még is csak azt gondolom magamról, 1967 májusától 1994 szeptemberéig pogány voltam, 1994 őszétől vagyok keresztyén. 1995 április 9-én merítkeztem be, hitem megvallása után. Mint egy 1.000 ember volt jelen.

Az evolúció útján is elérhető a mennyország, csak nincs időm kivárni.

Találtam a témához egy nagyon érdekes történetet.

<< Hét évvel ezelőtt életemben először jártam Budapest egyik zsinagógájában. Mivel nem a pesti oldalán van Budapestnek, nehezen magyaráztam volna meg némelyeknek, hogy miként kerültem oda, hiszen köztudott, hogy az igazán vallásos zsidó szombaton nem utazik.

Mégis eljutottam oda feleségemmel együtt egy téli napon.

Az idős, nagyon kedves főrabbi bennem kohént (papi család leszármazottját) látott, ezért felajánlotta, és megtisztelt azzal, hogy elsőként olvassam a Tóra (Mózes Öt Könyve) heti szakaszát. Nem vállaltam el...

Néhány perc múlva újra odaküldte a sameszt ("templomszolgát"), hogy akkor mint levita fogadjam el az aliát (felhívást). Ezt is csendben elutasítottam.

Következett tehát, mikor a tórai szakasz olvasását mások is tehetik, mert a felhívottak, akik ezután, mármint a Nép egyszerű tagjaiként is szabadok e megtiszteltetést betölteni.

Újra jött tehát emberem, és megkérdezte: a Néphez tartozó vagyok? Izraelitaként elfogadom-e végre a felhívást?

Talán el is pirultam, de mindenképpen melegem lett, és szomorú is voltam, hiszen otthon vagyok, megtisztelnek és...nemet mondtam.

E döntésemmel persze elértem, hogy mindenki engem figyelt.

Az istentisztelet végén első utam az volt, hogy a főrabbihoz menjek személyes beszélgetésre, pontosabban magyarázkodni.

A felém kiáradó nagy szeretet láttán igazán nem akartam, hogy az idős ember csalódjon bennem, vagy köztünk bármi szeretetlen összetűzés jöjjön létre.

Így szóltam:

- Főrabbi Úr! Mielőtt bármibe belekezdenénk, én szeretném tisztázni, hogy az én Uram Jézus Krisztus, és zsidóként benne hiszek!

A válasz hangos és meglepő volt:

-Ki ne mondja!

- Ugyan miért?

- Mert annak a zsidó embernek, akit Jézusnak hívnak görögül, van egy tisztességes zsidó neve!

Zsidó pedig zsidó testvérét a népe nyelvén nevezi és szólítja meg!

Őt zsidó nevén Jeshua ben Joszefnek, vagy Jeshua HaMassiahnak hívják!

Megállt a levegő, majd megállt a szívem is, hiszen ezt pont nem vártam egy zsidó rabbitól.

"Pótkérdéssel" szerettem volna kimenekülni a helyzetből, és megkérdeztem:

- Ezt honnét tetszik tudni?

- Onnan, hogy én is olvasom a B'rit Hadasát (Újszövetséget), méghozzá minden nap egy fejezetet!

- És mégis miért?

- Mert nagyon érdekes és tanulságos könyv.

Ma is mosolyogva emlékszem erre a történetre vissza.

Rá két-három hétre ugyanott volt szükséges lennem az istentiszteleten.

Amikor a Tóra olvasása elkezdődött, éreztem a "veszélyt", hogy újra felhívnak.

Az első ember felhívása után kimentem a mellékhelyiségbe, majd visszaérkeztem, és szinte a pad alá bújva olvastam a heti bibliai részt.

Belemélyedtem, és egyszer feltűnt, hogy a felhívás elhangzása után hosszú csend lett. Mielőtt körülnézhettem volna, egy szelíd kezet éreztem vállamon, és egy kedves ember szólt hozzám: Ugye most már feljöhet a Tórához?

Igent mondtam. Ekkor történt meg az a pillanat, amikor a bennem lévő Élő Ige találkozott a budai zsinagóga Írott Igéjével: a Tórával.

Mindenki tudta, hogy KI van szívemben.

Mi lett a főrabbival?

Néhány éve elköltözött örökre.

Ő szerette Istent, és naponta kereste az Igazságot.

Hiszem és remélem, hogy Isten szeretete és igazsága meg is mutatta neki Isten Szeretetét és Igazságát: Jesua HaMassiah-t.

Azóta is csak ritkán hívom - főleg mások miatt, hogy értsék, Kiről beszélek- Jézus Krisztusnak Jeshua HaMassiah-t.

Köszönöm Istennek zsidó testvérem tanítását.

És mosolygok, mert egy "nem keresztény", de mégis Isten Népének tagja igazságra tanított: megtanított Jeshua nevére! >>

[Orbán Béla: Jézus Krisztus vagy Jeshua HaMassiah? c. írása az alábbi honlap egy másik oldaláról; itt egy másik történet és egy nagyon jó kép van:

[link] ]

Szintén érdekesek lehetnek az alábbi viták:

Discussing Mossiach, Part 1/4 – Dr. Michael L. Brown and Rabbi Tovia Singer

http://www.youtube.com/watch?v=amWcM44xGsI&feature=related

Is Jesus The Promised Messiach? (Dr. Michael L. Brown) Part 1/9

http://www.youtube.com/watch?v=NSUkEhfERuE&feature=related

A további részek mindkét esetben folyamatosan elérhetők.

Shalom. :)