Miért űzte ki Jézus a templomból az árusokat?

Az a kérdés, hogy az evangélium hirdetése-e a fő célja, és emellett akar megélni, vagy a megélhetés a fő célja, és emiatt hirdeti az örömhírt?

Ha vesszük, a papoknak/lelkészeknek is kell élnie valamiből, pedig ez a fő feladatuk.

Üdv!

Leftlegged Player :)

A kérdés szerintem nem egyszerű. Kiindulásként tekintsük Máté 10:7-13-at:

"Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. 9Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, 10se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére." 11Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok."

Itt Jézus az apostoloknak azt mondja, ingyen adják. Tehát pénzt kérni szerintem nem szabad érte. Hogy nagyon pontos legyek, ingyen is oda kell adni. Persze a kérdés bonyolult. A papok, tanítók kapnak fizetést, de azért, hogy teljes munkaidőben ezzel tudjanak foglalkozni, ne kelljen más munkát keresniük, meg tudjanak élni. Azonban ha odamész egy jó pásztorhoz, nagyon szívesen beszélget veled.

A probléma szerintem akkor jelentkezik, ha valaki üzletszerűen, a haszon reményében kezdi csinálni, és az lesz az elsődleges motiváló tényező, nem pedig a szeretet.

Persze nem a mi feladatunk megítélni embertársainkat. Szerintem aki szívvel-lélekkel csinálja és nem a pénz motiválja az már látszik róla:)

Azért űzte ki Krisztus az árusokat, mert "piacot" csináltak "Isten házából". Az emberek ne azért menjenek a templomba, hogy vásároljanak, és Krisztus is ezt akarta "megmutatni", hanem azért, hogy az Istent imádják, hogy imádkozzanak, és Isten igéjét tanulmányozzák!

Erre vonatkozik az is, hogy adjátok meg a császárnak ami a császáré (a pénzt, az adót, amit kell fizetni), az Istennek meg ami az Istené (egy Isten van, csak őt imádd, és csak neki szolgálj!).

Kedves kérdező!

Két különböző kérdést tettél fel. Az elsőre az lehet a válasz, hogy Jézus látta, ahogy az ő saját halálát jelképező áldozati rendszert gyakorlatilag piaci, zsibvásári körülmények között gyakorolták, ahol fontosabb volt a kereskedőkkel való alkudozás, mint az Isten előtt való megalázása a szívnek, az őszinte bűnbánat. Az árusok jelenléte a templom belső részeiben csak egy látványos tünete volt a zsidók szíve megkeményedésének, annak, hogy teljesen megfeledkeztek a törvény valódi értelméről, és csak szájukkal közeledtek az Atyához. Erről máskor is rengeteget tanított a Krisztus.

A másik kérdés, hogy helyes-e teljesállású, semmi más munkát nem végző "pasztőrként" hirdetni az evangéliumot. Erre elég csak megnézni azt a példát, amit Pál és társai adtak a gyülekezeteknek, hogy még AZT a - Jézus által is említett - "bért" SEM vették el, ami az aktuális, napi szükségletek kielégítését szolgálta volna (ott lakjatok, ahova befogadnak, azt egyétek, amit elétek adnak, itt egy kukk sincs pénzbeli ellátásról); hanem mialatt tanítottak és segítettek másokat, mindenkor saját kenyerüket ették, hogy még csak fel se merülhessen az, hogy valakik eltartják őket. Ráadásul nem állandóan ugyanazok "nyakán lógtak", mint manapság a nyáj tejét és vérét szívó "nagyemberek", hanem mindig úton voltak, és csak rövidebb-hosszabb időszakokat töltöttek egy-egy helyen, ahonnan továbbálltak, ahogy képessé lettek az új atyafiak maguk is megállni a lábukon.

Ez az indulat kell legyen mindenkiben, akinek elhívása van a tanító, evangelizáló feladatra.

Kedves munyamunya!

Azt azért tegyük hozzá, hogy joguk lett volna arra, hogy elvárják a gyülekezetektől, hogy eltartsák őket! Mert Pál erről is beszélt.

"Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. De én ezek közül egygyel sem éltem..." 1 Kor 9:6-15

Pál példát mutatott mindenkinek, akik az evangélium hirdetéséből élnek, hogy ezzel a lelkülettel kell hozzáállniuk a kérdéshez. Pál, amennyiben szükség volt rá, kész volt lemondani a jogairól is annak érdekében, hogy az evangélium terjedjen.

Üdv.

Tamás

Kedves Tamás!

Mindaz, amiről itt Pál beszél, mint jogosan elvehető rész, egyáltalán nem úgy értendő, hogy valaki állandóan csak abból él, amit egy gyülekezet számára összead.

A példa, amit az izraeli papságról hoz, azt mutatja, hogy AMIKOR valaki éppen szolgál, vagyis az alatt az idő alatt, míg elvégzi a közösség érdekében a feladatát, AKKOR jogosult kapni az AMÚGY IS Istennek felajánlott javakból - így volt ez az ároni papságnál is, akik egymást váltva szolgáltak a templom körül, évente bizonyos ideig, és ekkor részesedtek az áldozatok húsából, a gabonából, stb., egyébként pedig ugyanúgy saját munkájukból éltek, mint bárki más.

Amire utal, amit az Úr Jézus rendelt, hogy az "evangéliumból éljenek" egyesek, azt már említettem, hogy mit jelent: egy helyen kell megmaradni, ahol befogadják az embert, és azt enni és inni, a mit a háziak adnak. Ne járjon senki egyik helyről a másikra, avagy egyik hívőtől a másikig, innen is-onnan is összeszedve valami kis bért. Erszényt sem vihettek magukkal a tanítványok, vagyis anyagi ellentételezést nem fogadhattak el, csak természetbenit, NEM gyűjtögetésre való a szentek adománya, hanem azonnali felhasználásra, hogy AMÍG nem dolgozik egy evangélista, addig is életben tudjon maradni.

Kedves munyamunya!

Rossz példa az erszény vitelét tiltó parancs, ugyanis Jézus csak ideiglenesen küldte ki a tanítványait, azután visszatértek Hozzá. Ott meg bizony kb 3 és fél évig nem dolgoztak! Voltak akkor is tanítványok(!), akik anyagilag támogatták a szolgálatukat - most nincs időm kikeresni, de erre több utalás is van az Igében.

Üdv.

Tamás

Már ismered a véleményemet, az érveimet; de mivel direkt felkértél a táncra, hát legyen: Egy kissé kiegészítve megismétlem az idevágó válaszaimat:

I. A templomi árusokat Jézus azért űzte ki, mert nem tisztességesen végezték a dolgukat: monopol-helyzetben voltak [ld. közgazdaságtan], amivel nagyon könnyű visszaélni. A kartellezés is szóba jöhet, szintén nem a vásárlók járnak jól ez esetben sem.

II. Tamás már idézte az 1. Korintus 9-et, így azt nem másolom be, csak az ahhoz fűzött kommentemet:

1. "Alapszabály": "Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek."

2. Pál viszont _önként_ lemondott erről, azaz nem vette igénybe: "De mi nem éltünk e szabadsággal".

Az eddigi válaszokra is reflektálnék egy mondat erejéig: Az ószövetségben valóban váltották egymást a szolgálatban a papok bizonyos időközönként. A mai korban viszont "állandó" lelkészek, pásztorok vannak; szerintem nincs ellentmondás a két eset között: mindkét időszakban a szolgálat idejére és a munkáért kapták és kapják az "ellenszolgáltatást".

Ha pedig jól belegondolunk, az ószövetségi minta kivitelezhetetlen lenne - bár nem gondolom, hogy munyamunya [Üdv Neked! :) ] ezt a rendet kívánná visszaállítani. :)

III. Mint eddig is "elhangzott", fontos szempont a motiváció.

A tisztességes jövedelemszerzés NEM nyerészkedés.

És: "Aki szolgál és abból él, szerintem abban az esetben folytatná a szolgálatot, ha a megélhetése más módon biztosított lenne."

Plusz igevers: "A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára." (1. Timóteus 5: 17 – 18)

IV. A már mutatott hosszú cikk + hasznos kommentek ismét:

[link]

Ha esetleg valamit kihagytam, vagy valakit érdekel az a kérdés, amellyel kapcsolatban idekanyarodott a téma, tessék:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Üdv. :)