Milyen az a Szentlélek ellen való bűn, ami megbocsáthatatlan?

Jézus erről azután tanított, miután a farizeusok azt mondták rá, hogy a Sátán által űzi ki a démonokat.

Ezt ők nem tudatlanságból mondták, ezért káromolták vele a Szentlelket.

Tudatosan hamisnak, rossznak mondod Isten munkáját. Ez a bűn az amely megbocsáthatatlan (tudtommal). Aki ezt elköveti, az tuti nem aggódik miatta.

A Sátán gyakran hazudja keresztényeknek, hogy ilyen bűnt követtek el, csak hogy bűntudatban és kétségben tartsa őket. Ha sajnálod amit tettél, vagy tudatlanságból (Isten megismerése nélkül) cselekedtél zuti nem követted el ezt a bűnt!

A szentlélek munkálja benned a megtérést. Ha te ennek ellene állsz, (vétkezel ellene) nem kaphatsz bűnbocsánatot. Marad a kárhozat.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Szia!

Ez a tanítás Jézus egy mondatára alapul, melyet az evnagéliumokban így olvashatunk:

Mt 12,32 "Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik."

Mk 3,29 "Aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó."

Lk 12,10 "Ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik"

Milyen szituációban hangzik el ez a mondat Jézus szájából? Egy súlyos démoni megszállottság alatt szenvedő beteget visznek Jézushoz: a beteg vak és néma, e kettős betegségének megfelelően szól Máté a gyógyulásról is. Számos ilyen csodát tett Jézus, ezért az elbeszélés itt nem is időzik a részleteknél. Csupán azért emeli ki ezt az esetet a többi közül, ami utána következik, mert bármennyire feltűnés nélkül cselekszik Jézus, a tömeg mélyen a látottak hatása alatt van. A vezetők fellépése egyre keményebb, így a tömeg – bár alapos oka van Jézus tetteiből arra következtetni, hogy ő a Messiás, fél szembeszállni a vezetők álláspontjával. A jel megtörténte nem vonható kétségbe, ezért a hivatalos vélemény a szokott utat választja: kétségtelenül szellemi erők vannak munkában Jézus tetteiben, ezért a démoni erőkkel való cimborálás vádját szegzi ismét szembe vele. Egyetlen érvük Jézus származása és ezzel összefüggésben emlegetett életmódja lehet: ilyen ember nem állhat közösségben Isten Lelkével.

Csakhogy Jézus jól ismeri ellenfelei gondolkozásmódját, és mivel tetteinek értékelése körül forog a vita, ehhez kapcsolódik válasza is. Először is arra utal, hogy tettei nem elszigetelt jelenségek, annyira nagy számban és szerves összefüggésben fordulnak elő, hogy csak egyetlen egységes akarat és erő megnyilvánulásainak tekinthetők. Ha ezek után mégis a sátánt keresi valaki Jézus tettei mögött, akkor önmaga ellen szól, hiszen akkor a sátán végső válságba jutott, és önmaga ellen fordult. Jézus szavaiban nem puszta képről van szó: a sátán uralkodásának kézzelfogható valósága áll előttünk. A következtetés maga pedig egyenesen elképesztő: ha Jézus a sátán közreműködésével tenné csodáit, akkor is a sátán végső vereségét jelentené a tetteiben megnyilvánuló korszak. Jézus annyira feltétlennek tartja Isten országa erejét, hogy számol azzal: olyanok körében is történnek Isten uralkodásának jelei, akik forma szerint nem az ő követői, mert az Isten országa nem szervezeti, hanem tartalmi ügy. A messiási jelek egyre inkább elszaparodtak Jézus munkája nyomán Izráelben, a vezetőknek tehát látniuk kell, hogy ha Jézus ellen harcolnak, egész népükkel kerülnek szembe. Ha tehát tulajdon fiaikat nem látják el sátáni bélyeggel, akkor Jézusban is csak Isten országának föld megtestesítőjét láthatják. Egy újabb harci kép Jézus erőfölényét szemlélteti: aki támad, annak komoly túlerőben kell lennie, hogy vállalkozása sikeres lehessen. Jézus fölényes győzelméből mindenkinek le kell vonnia a következtetést: tanítványainak tudniuk kell, hogy ha Krisztus nélkül próbálnak szembenézni a sátánnal, akkor hatalmat vehet rajtuk, mert erősebb náluk; egész népének pedig számolnia kell azzal, hogy az ősi ígéret, Izráel nyájának összegyűjtése csak Krisztussal járva valósulhat meg. Aki szembefordul Krisztussal, az ellene dolgozik az ígéret beteljesedésének. Ezért mutat rá arra Jézus, hogy ezen a ponton végsőképpen kiéleződik a döntés szükségessége: aki csak vele száll szembe, az még számíthat bocsánatra Isten előtt, de aki a Szentlélek nyilvánvaló munkáit tulajdonítja az ördögnek, annak sem most, sem az eljövendő világban nincs bocsánat.

A hivatalosok logikáját fordítja visszájára, Jézus, amikor úgy tanít, hogy az embert cselekedeteiből kell megítélni: ahol jó gyümölcsöt látunk, ott a fát is jónak kell tartanunk. Ezért kell tartózkodnia minden igaz kegyesnek a lelkeket megrontó, rosszindulatú beszédek terjesztésétől. A megoldás nem az, hogy gonoszságunkat szép szavakkal próbáljuk palástolni, hanem az, hogy lelkületünket változtatjuk meg. Szavaink nem formájuk, hanem tartalmuk miatt gonoszak, ezért bármilyen legyen is külső formájuk, nem kerülhetik el az ítéletet, ha gonosz lelkületből fakadnak. Mert valamilyen módon minden szavunk, a legrejtettebben gonosz szavaink is lelkületünk próbája: amivel csordultig van az ember szíve, abból szól a szája.

Márk elbeszélése szerint - Mátétól eltérően - az írástudók, ezek a Jeruzsálemből küldött "theológiai ellenőrök" kerülnek itt ellentétbe Jézussal. A tényeket, Jézus tetteit nem tagadhatják, ezért értékelésükkel foglalkoznak. Azzal akarják elintézni Jézust, hogy a démonvilág fejedelmével áll kapcsolatban, ez magyarázza ördögűzéseit is. Jézus nem száll vitába ellenfeleivel, csupán gondolkozásuk önellentmondására mutat rá, ezt is halk, általánosságokban mozgó formában teszi. Aki ismeri az élet-halál harcban álló hatalmak küzdelmét, az tudja, hogy ilyen helyzetben az ellenféllel való legcsekélyebb alkudozás, vagy csak az ezzel való kacérkodás is a vereség kétségtelen jele. Itt pedig ilyen harcról van szó, és aki azt állítja, amit az írástudók, az végső soron Jézusnak a démonvilág fölötti győzelmét hirdette meg. Persze, akarata ellenére, ezért elvakultságára nincs is bocsánat sem a földön, sem az örökkévalóságban. Aki Jézus tettei mögött Isten Lelke helyett démoni erőket feltételez önmaga igazolására, az Jézus nagyságán ugyan nem változtat, de önmaga sorsát megpecsételi: megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mert tudva tagadta meg Isten Lelkét.

Lukács 12. rész a tanítványok magatartására vonatkozó intelmeket tartalmaz. Új a helyszín és a helyzetrajz: óriási tömeg tolong Jézus körül, de az ő tanítása most elsősorban tanítványainak szól. Itt Jézus a tanítványoknak mondja el, hogy annak is bűnbocsánatot ígér, aki őt káromolja, mert nem ismerte fel benne a Krisztust. Sürget a mellette való döntésre, de ezen a ponton sem akarja emberi értelemben vett hatalom igénylésének még a látszatát sem kelteni. Csak azt minősíti megbocsáthatatlan bűnnek, ha valaki a Szentlélek világosságában felismeri benne a Messiást, de ebből nem vonja le a megfelelő következtetést. – Másfelől nemcsak az embernek kell komolyan vennie a Szentlélek kiváltságos hatalmát, hanem a Lélek is komolyan veszi az ember életében a maga helyét és munkáját: Krisztus követőit legválságosabb helyzeteikben sem hagyja magukra, hanem melléjük áll, és felruházza őket a szükséges bölcsességgel és erővel. Pártfogójukká lesz azzal, hogy szinte szájukba adja a megfelelő szavakat, amikor szükségük van rá.

Üdv. Péter

Ki/mi az a szentlélek? 1-2x átrágtam magam a Biblián, de Jézus előtti korban soha-sehol sem találkoztam vele!

Vagy Ő az aki megszálta Máriát? Na, akkor ha a szomszéd meghálja a nejedet, és te szájon vágod - akkor valami olyasmi.

Kersztény vallásunkban az "atya-fiú-szentlélek" nem más mint az ősi vallásokból átvett ill. leutánzott ISTENHÁROMSÁG fogalmának kiteljesítése.

pl:

Sumér- An/Anu (- az ég istene), Enlil (levegő ura), és fia Ea/Enki (föld ura)

Babilon - Samas (a napisten), Szin (a holdisten) és leánya Istár (termékenység, az anyaság istennője)

Egyiptom - Ozirisz (termékenység, halál, újjáéledés istene),Ízisz (hűség, varázslás istennője), Hórusz a gyermekük (A Föld védőistene)

Brahmanizmus / hinduizmus - Brahma (a világ teremtője),Visnu (világok körforgásának fenntartója), Siva (megsemmisítő és újrateremtő)

Róma - Juppiter (görög Zeus), Mars (görög Árész), Quirinus (Romulus nyerte el istenként a Quirinus nevet)

Bizonyos zsidó vallási vezetők, akik Jézus ellen fordultak, szándékos, s így megbocsáthatatlan bűnt követtek el. Jóllehet látták működni Isten szent szellemét Jézuson, amikor ő jót cselekedett és csodákat vitt véghez, mégis Belzebubnak, vagyis Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították azt az erőt. Isten szelleme letagadhatatlan működésének teljes ismeretében vétkeztek. Tehát megbocsáthatatlan bűnt követtek el, mivel Jézus ezt mondta: „ . . . de a ki a Szent Lélek [szent szellem, NW] ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik” (Máté 12:22–32).

8 Iskariótes Júdás bűne szintén megbocsáthatatlan volt. Jézus elárulása szándékos, megfontolt betetőzése volt egy képmutató és tisztességtelen folyamatnak. Például amikor Júdás látta, hogy Mária megkeni Jézust olajjal, ezt kérdezte: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?” János apostol azonban hozzáfűzte: „Ezt pedig nem azért mondá [Júdás], mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.” Nem sokkal ezután Júdás elárulta Jézust 30 ezüstpénzért (János 12:1–6; Máté 26:6–16). Igaz, utána lelkiismeret-furdalást érzett és öngyilkosságot követett el (Máté 27:1–5). De bűne nem bocsáttatott meg, mivel megfontolt, kitartóan önző magatartása és árulása a szent szellem elleni bűnre utal. Milyen helyénvaló volt, hogy Jézus Júdást „a veszedelem fiá”-nak nevezte! (János 17:12; Márk 3:29; 14:21).