Szükség van-e a keresztyén közösségekben gyülekezeti fegyelemre?

A Biblia szerint igen. Most nem keresek erről igehelyeket, de Pál is sokat ír róla, meg azt hiszem, Jakab is.

A mai körülmények között persze nagyon óvatosan kell kezelni ezt a kérdést, a megoldás függ a gyülekezet nagyságától (nyilván pl. egy Hit Gyüli méretű közösségben ezt nem lehet kivitelezni, de még a pesti Golgotában is problémás), és attól, hogy az illető milyen pozíciót foglal el a gyülekezetben. Tudok olyan dicséretvezetőről, aki folyamatosan csalta a feleségét, őt elküldték, mert hogy néz már ez ki.

Személyes véleményem is az, hogy szükség van rá.

Ez nagyon jó kérdés, és nem egyszerű a válasz, illetve nem rövid...A gyülekezeti fegyelemről tanít az Újszövetség.

A gyülekezet tagjainak életét a pásztor/diakónus/presbiter köteles figyelemmel követni, ez azonban nem lehet kontroll!!

Nem lehet célja a bűnök keresése. Egyszerűen és egy szóval úgy kell viszonyulniuk a hívekhez, mint ahogy az ember az anyjához, apjához (ha idősebbek nála), testvéréhez (ha egyidősek vele), gyermekéhez (ha fiatalabbak nála).

A bűn elkövetése a hívő, és az Isten közötti kapcsolatra tartozik. Magánügy. A lelkész nem nyomozhat, faggathat. A bűn elkövetésének tényét vagy Isten jelenti ki a vezetőnek, azért, hogy tudjon segíteni neki szelíden, szeretettel.

Ha a bűn elkövetéséről más embertől értesül a vezető, akkor az ügyet ki kell vizsgálni. El kell kerülni az alaptalan gyanúsítgatást.

Ha a cégéres bűn elkövetésének a vezető szemtanúja, akkor kötelessége figyelmeztetni a hívőt. Ennek is szeretetben kell történnie.

A vezető nem veheti át a hívő lelkiismeretének a szerepét. Megtérni csak a hívő tud. Erővel, lelki ráhatással operálni GONOSZ dolog.

Az embert ugyanis csak Isten SZERETETE, és ereje képes megváltoztatni. A vezetőnek tehát arra kell törekednie, hogy ez az Isteni szeretet, szelídség, és erő eljusson rajta keresztül a vétkezőhöz.

A bűnök jellege is számít, illetve a hívő szíve. Ha az ember bárányának eltörik a lába (bűnt követ el) akkor nem egyből amputálni kell a lábat, vagy megölni a juhot, hanem törekedni arra, hogy meggyógyuljon.

Természetes szinten vannak fertőző betegségek. Ilyenkor a közösség védelmében el kell különíteni a beteget.

Bizonyos bűnök esetén kell ezt alkalmazni, olyan hívőknél, akik nem akarnak szakítani a bűnnel. Pál szerint, aki atyafi létére: parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló (1 Kor 5:11).

Azaz aki ezeket teszi ÉS NEM AKARJA ABBAHAGYNI, azt ki lehet, és egy idő után ki kell zárni a közösségi életből. Azért, hogy megtérjenek. Utána pedig vissza kell fogadni őket, ha ezt megtették. Nem szabad ellenségként tekinteni ezekre az emberekre.

A magyar ref. fordítás beszél az intésről, az a szó azonban inkább jelent bátorítást, buzdítást, mintsem bunkó módon történő intést. Alapvetően olyan karizma nem létezik, hogy valaki csak intsen. Ez a gyakorlatban inkább kritizálás, és hibakeresés, amely nem Istentől van.

"24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot,Ézs 42:3 26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék."

Van persze egyéb dolog is. Pl a "Sátánnak való átadás" amit a katolicizmus révén "kiátkozásként" lett ismert. Ez elég durva dolog, apostoli tekintély kell hozzá.

Röviden: valamilyen szinten szükség van rá, de a gyülekezeti élet nem a fegyelemről szól, hanem a szeretetről, és a "világosságban járásról".

2 Thess 3:14-15; 1 Kor 5 ír még hasonló dolgokról.

A lényeg, hogy nemcsak a vezetőket, hanem az egész közösséget érinti némely dolog: ne beszéljen a bűnössel, ne egyen együtt vele, ne köszöntse, stb. De ismétlem minden ami nem az Isten AGAPÉ szeretetében, és igazságossága szerint zajlik, az BŰN.

Ugyanis Jézus mondta a követőinek, hogy ki fogják zárni őket gyülekezetekből. Így pusztán az emberi kizárás, nem feltétlenül egyezik meg Isten ítéletével. Ezért szerintem az embernek figyelnie kell a szívére, és utánajárni a dolgoknak, tényleg olyan-e az illető, akit "ki kellene közösíteni", mint mondják.

Másik nehéz ügy, ha valakinek a családtagját érinti a kiközösítés. Erre a helyzetre is van véleményem, de nem akarok okoskodni. Konkrét, és egyedi elbírálást igényel ugyanis MINDEN ilyen ügy.

Kulcsszavak: SZERETET, SZELÍDSÉG, TÜRELEM, IGAZSÁGOSSÁG, JÓAKARAT.

kérdező:

Pál Jézus egyik tanítványa volt.Ő sem volt tökéletes.és Jézushoz képest lehet,hogy némileg más mércével mért.A jó társaság megválasztása fontos mindenképp,ezzel egyetértek.Csak szerintem ahhoz sok tökéletlen ember van a gyülekezetekben,hogy kizárják őket.a szeretetnek ennél befogadóbbnak kellene lennie.De persze lehet,hogy nincs igazam,én csak Jézusból indulok ki.(Jézus is egy közösségben élt a tanítványaival,és nem ítélte el őket,pedig még meg is tagadták,és el is elárulták)és hozzáteszem,én is tudok egy-két dologról a gyülekezetben,ahova járok,de nem foglalkozom vele.Igaz,engem személy szerint nem érint,ha konkrétan ellenem tennék,akkor már valószínűleg(nem biztos)szóvá tenném a pásztor előtt.a Biblia szempontjából(az általad idézett igehely szerint)ki kellene zárni ezeket az embereket.Nekem lelki békét ad,hogy nem ítélkezem,és nem teszem szóvá ezeket a dolgokat.lehet,hogy nem jól teszem,nem tudom.

3#