Imádkoznál szabadulásomért?

Szia!

Nemrég egy dokitól azt hallottam, hogy van egy bizonyos standard, ami alapján megállapítható, hogy valaki netfüggő-e vagy sem. Érdekes vagy inkább meghökkentő volt számomra, hogy már az is enyhébb függőségnek számít, ha a netezés nem megy ugyan a munka vagy a tanulás rovására (tehát ha pl. a munkahelyén tényleg dolgozik valaki), de a szabadidejét vagy a hétvégéket a gép előtt tölti...

A pontos meghatározásokat nem tudom, de a neten biztosan megtalálod valahol. :)))

Az édességek fogyasztásának következtében pedig bizonyos örömhormonok termelődnek az agyban, ezek pedig boldogságérzetet váltanak ki; ezért okozhat ez függőséget.

Én pl. simán lenyomok pár perc alatt egy tízdekás csokit, ha van itthon, ezt megelőzendő nem veszek ilyet mindig. :)

Süti, torta, keksz és minden egyéb édesség is nyamnyam, sokszor túlzásba is viszem; még szerencse, hogy nem nagyon látszik rajtam. De olyan eset nagyon ritkán van, hogy annyira hiányozna az édesség, hogy csak ezért elindulnék a boltba.

Nem hinném, hogy sokat segítettem, de azért remélem, sikerül "diagnosztizálnod", hogy valóban függő vagy-e, ill. sikerül kordában tartani ezeket a dolgokat.

Üdv. :)

Ajjajj, de ismerős, de ismerős ez a boltos sztori...

Na, ezt úgy lehet elkerülni, hogy ritkán jár boltba az ember. :P

Ha meg ott van, akkor megpróbál kevesebbet venni, mondjuk, csak három tonnát. :)

Esetleg segíthet, ha az árakra gondolsz, vagy - bocsi, de - végignézel magadon. Ha lány vagy, akkor talán egy picit könnyebb ettől kijózanodni, és önuralmat gyakorolni...

A netezés viszont elég gáz így, tanulás helyett...

Legyen neked a te hited szerint, ahogy írtad:

"De MENNI FOG!!!! Mennie kell."

U. i.: Csak a poén kedvéért: Én már kétszer aludtam el az egérrel a kezemben... Igaz, akkor szabin voltam, de akkor is, ez milyen már... Amikor éreztem, hogy lassítani kellene, akkor sikerült. Mostanában is sokat vagyok gépnél, de nem csak a neten, más teendők miatt is.

Sok sikert! :)

Szia, kérdező!

Pont egy hónap telt el az utolsó válasz óta. Mi a helyzet veled? Sikerült elérned a teljes vagy a részleges szabadságot?

Szia, Kérdező!

Ezek nagyon klassz hírek, örülök, hogy így alakult. :)

A betegséget sajnálom, de lehet, hogy ez is egy eszköz volt a szabadulás útján, még ha nem is kellemes eszköz...

Csak egy gondolat: Amikor én középsuliba ill. főiskolára jártam, még nem volt itthon netem, tehát a vizsgákra való készülés elodázására más módszereket kellet kitalálnom... :P

Érdekes módon mindig a vizsgaidőszakban vettem észre olyan apróságokat, mint a kilincsek, ajtófélfák stb. állapota; soha olyan tisztaság nem volt a lakásomban sem azelőtt, sem azután. :)

További sok sikert neked, Isten áldjon! :)

Ááááá, egy bálványimádó katolikus pogánynak válaszolgattam eddig? Segítség! :)))

Nehogy komolyan vedd, csak nem bírtam kihagyni. :)

De aranyos vagy, tényleg; jól esik, amikor két hidegzuhany között kapok egy kis meleget is. :)

Bár volt már hasonló eset (egy ismeretlentől kaptam nem várt elismerést), akkor is írtam, hogy az illető még bizonyára nem látta, hogy mennyit "veszekszem", ill. oltogatom a jónépet. :P

Ja, és tényleg ultraliberális vagyok pl. az üdvösség kérdésében, de akkor sem értem a más felekezetek egyes tanait; és hogy hogy tudom ezt mégis összehozni magamnak, azt ne kérdezd... :)

Nekem is megvannak a "kis kedvenceim" (szerintem mindenkinek...), akiktől szeretek olvasni: hitesek és ex-hitesek, különféle egyéb karizmatikusok, baptik, adventisták... Még egy-két katkó is van közöttük... :)))

Viszont az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy katolikusokkal is vívtam már nem egy csatát néhány témában. Remélem, meg tudsz bocsátani nekem. :)

Hát, az "érett hitemről" inkább ne beszéljünk; én legalábbis nem tartom igazán annak, legalábbis sok területen nem. Inkább a tapasztalatokban bővölködöm, amiket a 17 éves keresztény "pályafutásom" során sikerült beszereznem. Plusz - remélem, ez most nem fog ízléseden felül karizmatikusan hangzani :) - sokszor úgy érzem, hogy kapok egy kis "súgást" válaszíráskor; és volt már nem egyszer, hogy nem azt írtam, amit igazából akartam volna (dörgedelmes fejleordítás virtuálisan), hanem kedves stílusú, szelíd szöveget...

És tény, hogy jobban szeretek olyan kérdésekre válaszolni, amelyek kiírója tényleg érdeklődő, vagy valamilyen valós problémája van stb., mint a provokatívakra; de sokszor nem bírok ellenállni utóbbiaknak sem. Vagy pl. akkor is "íráskényszerem" van, ha valaki valami különösen nagy marhaságot ír egy válaszban...

Na, azt hiszem, sikerült a szokásos fél kilométeremet megírni, úgyhogy békén is hagylak. :)

Ja, de még egy: Én sem szeretek takarítani, soha nem is szerettem, tanulni viszont igen. És mégis úgy tettem, ahogy...

GBU