Hogy mondjam el szüleimnek, hogy apáca szeretnék lenni?

Kedves Kérdező,

én azt gondolom, ne legyél apáca. Ha fontos neked a Biblia, és Isten, akkor gondolkozz el ezen:

Mt 5,15 - A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.

Egy olyan sötét világban, amiben élünk, szükség van világító fáklyákra, amihez az emberek igazodhatnak. Ha belépsz egy rendbe, hogyan tudsz majd világítani?

Ha még 10 év múlva is meggyőződésed, akkor menj apácának. De 16 évesen semmiképpen!

Sajnos csak most bukkantam a kérdésedre.

Ha úgy érzed, hogy valóban hívást kaptál, akkor jobb ha mész. Lehet, hogy néhány dologról lemaradsz, de nem fogod érezni azok hiányát, ha beállsz. Viszont a hívás visszautasítása kihathat a későbbi életedre. Ezt tapasztalatból mondom!

A szüleidnek ne hazudj arról, hogy hová mész! Lehet, hogy hitetlenek, de nem hinném, hogy meg akarnak akadályozni az információ szerzésben. Vagyis olyan, mintha egy egyetemre mennél érdeklődni.

Másrészt: fogd fel úgy, hogy ez a hited első próbatétele!

A Szűzanya kísérje életed!

Ugyan milyen kihatással lehetne az életére?

Mózest hány éves korában hívta el Isten?

Egy 16 éves lányról nem mondhatjuk, hogy már gyerek, és még az is lehet, hogy ismeri az elhívását. De az időt, a tapasztalatot, ami ehhez kell nem szerezhette meg 16 évesen.

Vannak dolgok az életben, ami időhöz kötött, akár akarjuk, akár nem. És a tapasztalat, az életbölcsesség mind ilyenek.

Ha valóban komolyan gondolja, akkor 10 év múlva is ugyanezt akarja majd. Már most elkezdheti gyakorolni magát az önmegtartóztatásban, az imádságban, az Ige olvasásában és a másoknak való segítésben. Ez nincs kötve apácasághoz. Aztán, mire odakerül, addigra felkészültebben léphet be egy rendbe is (amit én nem látnék jónak, de hát nem én döntök ebben)

Tapasztalatból mondtam, hogy hatással lehet az életére. Én 14 évesen kaptam hívást. Nem hallgattam rá. Sajnos. 28 éves koromig a szerelem számomra csak egy üres frázis volt, minden jelentés nélkül (és az is viszonzatlan volt). Buliztam, ittam, dolgoztam, csajoztam, szeretkeztem; egyszóval megtapasztaltam mindent, amit normálisnak tartanak. Csak egyet nem tapasztaltam meg: az igazi boldogságot! Időközben más vallásokban, filozófiákban kerestem a magyarázatot. Ma, az áll számomra legközelebb a boldogsághoz, ha az Urat szolgálhatom. Lehet, hogy csak én látok mindezekben összefüggést, de én ezekben látok összefüggést!

És mielőtt megkérded: nem, nem állok be szerzetesnek! Az a vonat már elment! Most már egyszerű polgárként kell élnem, és hétköznapi katolikusként kell az Urat szolgálnom! Talán, majd egyszer kapok még egy hívást. Akkor már tudni fogom, hogy hogyan kell döntenem!

Azért írtam le mindezt, hogy lásd: nem mindenki született arra a boldogságra, amit a többség boldogságnak tart. Ezt tudom! És ezért merem azt mondani a kérdezőnek, hogy vegye komolyan, ha hívást kapott!

Kedves László,

itt arról volt szó, hogy apácának álljon. Természetesen Isten hívására azonnal kell válaszolni. De attól, hogy valaki nem áll apácának, még nem kell drogoznia és szexelnie mindenkivel. Élhet tisztán, szentül enélkül. Nem kell hozzá apácának állnia. EZ sokkal komolyabb elhívás, mintsem hogy 16 évesen kellene dönteni erről.

Valóban élhet. A rendek sem követelik meg, hogy az ember 16 éves korában döntsön a további 60-70 évéről. Sőt! Ezt nem is engedik! Azokban a rendekben, amiknek annó utánanéztem, mindben 18 év volt a belépési alsó korhatár. Amibe pedig én szerettem volna belépni, ott ezután 9 év próbaidő következett. Tehát legkorábban 27 éves koromra válhattam volna a rend tagjává!

Tehát a kérdezőnek is mindenképp van még 2-3 éve gondolkodni.

És igen, belépése előtt nyugodtan élhet 10-12 évet "normális" életet. Ez jogos! De annak nem ismerem el a jogosságát, hogy csak így élhet! Sőt! Ez a halogatás, csak arra lehet jó, hogy eltávolodjon a céljától!

Képzeld el: 22 évesen dolgozol valahol. Menthetetlenül előkerül a szexualitás témája (ha kerülni próbálod a témát, az egy idő után feltűnő lesz, és annál inkább fogják erőltetni). Szerinted hogy fognak reagálni, ha azt mondod, hogy te önmegtartóztató életet élsz, mert esetleg 3-4 év múlva be akarsz lépni egy rendbe? Igen, az ilyen helyzetekre tekinthetsz úgy, mint a hited próbája. De muszáj nap mint nap hasonló próbáknak kitenned magad? Míg egy rendben élve, ezek a plussz próbák elmaradhatnak. Ott is lesznek próbái a lelkének, amiket mi külső szemlők el sem tudunk képzelni!

Igen! Ha a kérdező kint marad még sok évig, úgymond gondolkodni, nagyobb az esélye, hogy megtalálja a boldogságot a társadalom. Lehetséges. De az ugyanannyira lehetséges, hogy megtalálja azt, amit a társadalom boldogságnak tart, és mégis: olyan nyomorult életet fog élni, amiről nekünk fogalmunk sem lehet!

Senki ne értsen félre! Nem akarom a kérdezőt, sem mást a zerzetesi életre rábeszélni! De le sem! Mivel mindenkinek magának kell döntenie az ilyen kérdésekben! Nem igazán értem, hogy egyesek honnan veszik a bátorságot, hogy mások helyett döntsenek!

Ha valaki úgy érezné, hogy bármely modatommal befolyásoltam volna a kérdezőt, kérem linkelje ki egy kommentben, a kérdezőnek pedig azt javaslom, hogy a kilinkelt mondatokat ne vegye figyelembe!

Egyébként, kedves Kérdező, úgy vélem, hogy ezt a meddő vitát csak a Te állásfoglalásod döntheté el!