Hogyan láthatnám át helyesen a dolgot?
Egy 16 éves lány vagyok,meg vagyok keresztelve,első áldoztam.Egész kisgyermekkoromban templomba és hittanra jártam.Teljes szívemből hittem.Aztán jött egy fordulópont az életemben,amikor már elkezdtem logikusan gondolkodni és kérdéseket tettem fel,ami már a papnak és az oktatóknak nem tetszett,és csak a sablon dogmákkal feleltek a miértjeimre.Ebbe bele is tudtam törődni.Utána elkezdtem én magam választ találni(sikertelenül),de sok mindent megtudtam arról a vallásról,amit eddig tisztának és szentnek hittem,és amiket "elfelejtettek" hittanon említeni.Persze,nem rovom fel a múltat,mert amiatt nem a jelen helytartói a hibásak,de felfordul a gyomrom attól,hogy a Pápa az arany trónján ülve azt prédikálja,hogy segítsünk szegény,éhező felebarátainkon,szóval azóta se sokat változott eme pofátlan vallás...Megvilágosodott számomra,hogy amiben egész idáig feltétel nélkül,elvakultan hittem nem más,mint egy képmutató közösség pénzhajhász vállalkozása...Ezek a történések,tények megingattak az Istenbe vetett hitemben,teljesen összezavarodtam.Nem tudom,hogy most szétválasszam-e Istent a földi helytartóitól,vagy vegyem őket egy kalap alá,hisz úgyis egyet és ugyanazt képviselik.Már abban se vagyok biztos,hogy egyáltalán hiszek-e még ,csak azt tudom,hogy szeretnék,de ahhoz kéne valami bizonyíték,persze boldogok ,akik nem látták ,s úgy hisznek benne,de mégis;mi van akkor,ha ez nekem nem elég?Már néha azon kapom magam,hogy igazat adok azoknak,akik azt mondják,hogy Isten nem más ,mint egy képzeletbeli barát...Tudnátok segíteni,hogy átlássam,értsem ezt a dolgot,vagy valamit mondani,hogy merre induljak,mert teljesen megzavarodtam.Tudom,hogy ez egy személyes dolog és,hogy az Istennel való kapcsolatát mindenkinek magának kell lerendeznie,de én most nem tudom mihez kezdjek...:(
Ps.: Elnézést,ha egyes kijelentéseimmel,megsértettem bárkit is.
válasza:Én különválasztom a vallást (egyház, papok, adományok, képmutatás, egyházon belüli pedofil ügyek eltusolása) a hittől.
Mély a hitem, hiszem az Istent, hiszek a 10 parancsolatban és igyekszem eszerint élni. Az egyházra sokszor "haragszom", a papok sokszor nem megértőek, hanem ítélkezőek. Egyetértek veled abban, hogy túl nagy a gazdagság az egyházban. De Jézus anno azt mondta, hogy az egyház közvetít(het) ember és Isten között. Ha a te hitednek nincs szüksége közvetítőre gyakorold anélkül (mint én).
Van egy mondás: Zuhanó repülőn nincsenek ateisták.
válasza:Vidiripi
Első válaszoló. Jézus soha nem mondta hogy az egyház közvetít/het Isten és ember között.
Jézus az aki közvetít az ő mennyei Atya s az ember között.
János 14:6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Kedves kérdező javaslom hogy a biblián keresztül ismerd meg a Teremtőt s ne úgy ahogy az emberek mondják nem a bibliára alapozva kijelentéseiket.
válasza:Napirai11 válasza:
Kedves Kérdező!
Az Istennel való kapcsolatod normalizálásában senki nem fog tudni neked segíteni. A megoldás az lehet, ha vallást váltasz, de hogy milyen vallásra válts, abban senki nem fog tudni segíteni neked, ezt saját magadnak kell megérezned a szívedben.
Itt egy honlap, ami adhat mankókat: Életmódmagazin útkeresőknek www.ahimsa.hu
Üdv: napirai
válasza:Vidiripi
Melyek a legégetőbb kérdések melyekre nincs válaszod?
Ha ezeket nem akarod nyilvánosan kiírni akkor írj privit.
válasza: válasza:Szia! Szeretnélek kicsit megnyugtatni. Teljesen normális szerintem, amit most átélsz. Szinte a legtöbb olyan vallásos (főleg fiatal) átesik ezen a hol kisebb, hol nagyobb hitválságon, aki nem csak elvakult, hanem gondolkodik is.
Nekem is volt ilyen, amikor mindent megkérdőjeleztem, és le kellett rombolnom a gyermekkori hitemet azért, hogy abból kifejlődjön egy felnőtt, de mindenekelőtt saját magam által kialakított hit. Pontosabban egy Isten által kialakított hit, úgy hiszem.
Én is felháborodtam számos hasonló dolgon, és most is rossz szájízzel figyelem ezeket a problémákat, köztük néhányat, amiről Te is írsz. Sajnos tényleg elég sok képmutató van az egyházban. Őket Istenre bízom magamban.
Amivé az én hitem fejlődött, az nem a hit és az egyház szétválasztása, hanem nálam együtt maradt a hit és a (róm kat) egyház, viszont magamban elkülönítettem bizonyos embereket, akikről úgy érzem, hogy nem hitelesen vezetik az embereket Isten felé. Az egyházat önmagában nem tartom rossznak, hanem hiszem, hogy az emberi gyarlóságtól lecsupaszítva képes a jó úton vinni, és ott tartani. Istennek hála számos pap, lelkész van az egyházban, aki teljesen jól, helyesen képviseli és hirdeti Isten Igéjét.
Hozzáteszem, nem csak a papok, hanem Te magad, és én is az egyház része vagyunk. Mi is alakítjuk, képviseljük. Ha mi nem viselkedünk úgy, ahogy sokan teszik, akiket Te is kritizálsz, akkor máris jobb és hitelesebb egy kicsivel az egyház.
Szerintem tehát teljesen jó, hogy kérdéseket teszel fel magadnak vagy másoknak, és válaszokat keresel rá. Ez egyfajta felnőtté válás a hitben. Remélem, megmaradsz benne.
válasza:Kedves Kérdező!
A hit vallás nélkül hasztalan, hisz a vallás a hit megélése, kifejeződési formája.
A vallás közösség nélkül elképzelhetetlen, hiszen természettörvény az összetartozás. A közösség vallási tapasztalatai segítik az egyént, hogy ne a maga fantáziája által kreáljon saját világnézetet, hanem sokak tapasztalatának objektívebb mércéjéhez igazodhasson. különösen is fontos ez a kinyilatkoztatáson alapuló vallásoknál, mint pl. a kereszténység. Nem lehetsz hiteles keresztény, ha "a magad módján" vagy az.
hitünk alapigazságai értelemmel felfoghatatlanok, hiszen természetfölötti valóságokra vonatkoznak. Igazságértéküket az sem csökkenti, hogy megértésük és megfogalmazásuk a történelem folyamán folyamatosan bontakozik ki.
Sokszor nagyos is emberi megfogalmazások, kifejezések hitünk tárgyai, mégsem szabad relativizálnunk hitelességüket, mert akkor azt is elveszítjük, amit hordoznak, és egy sokkal tökéletlenebb megfogalmazás áldozatai leszünk.
Abba kellene kapaszkodnod, hogy a hitetlen ember nem tud semmilyen magyarázatot adni a világ, az élet keletkezésére, a hívő viszont ésszerű és megnyugtató választ nyer.
Azt is világosan kell látni, hogy az emberi méltóság tudatának az alapja a teremtésbe vetett hit (istenképiség, halhatatlan lélek, szabad akarat, felelősség), az üdvösség ígérete pedig az egyetlen igazi célja, beteljesedése, értelme az életnek. Ezek nélkül tényleg olyanok vagyunk, mint az állatok, vagy akár növények, élettelen anyagok... Személyiség, páratlan értékesség, pótolhatatlanság csak a teremtő isten elfogadásával képzelhető el.
Aztán ott van a bűn, a rossz... Nemcsak a vallási vezetők a rosszak. A rossz forrása éppen a vallási tanítások torzulásának, elhalványodásának a következménye. A hitetlenek nem becsülik a magzati életet, a szenvedő öreg életét, választják a hedonizmust, mert szerintük csak ez a földi élet számít boldogságforrásnak. Ebből fakad a sok önzés, és gyűlölködés. Ha a hívek közt van ilyen, az is a hit torzulásának, a hitetlen világ kísértéseinek, beszivárgásának a következménye.
fontos, hogy felismerjük rosszra való hajlamunkat, és azt, hogy van lehetőségünk küzdeni ellene. Fontos, hogy felismerjük: egyedül nem tudjuk legyőzni romlott természetünket, mert az megtéveszt bennünket: a lélek kész, de a test gyenge.
Ami a pápa gazdagságát illeti: az ítélje meg, aki maga jó példát ad: időd és birtokod nagyobb hányadát fordítod a jótékonykodásra, a szeretet civilizációjának az építésére, mint a pápa? Kétlem... A templomok gazdagsága egyébként az istentisztelet felfoghatatlan méltóságának a kifejezőeszköze, nem az emberi dicsőség hajszolása. A szépérzék, a jólét nem elvetendő értékek. Nincs nagyobb jótevője az emberiségnek, mint az egyház.
Valószínűleg Jézus Urunk sem a legkevesebbel érte be kortársai közt: biztos megvonhatott volna magától néhány falatot, néhány ruhát stb. még nyilvános működése idején is, pláne élete korábbi évtizedeiben. Ő is elviselte, hogy maga nem éhezik, míg vannak, akik igen... Nem indult útnak, hogy felkeresse a nála szegényebbeket, amikor volt egy kis "fölöslege".
A mértékletesség kötelessége relatív, a lényeg az isten akaratának a keresése, lehetőségeink szerint. Nem hiszem, hogy a pápa jobban kötődik egy aranyszékhez, ami nem is az ő birtoka, mint Te vagy én a valami kis csecsebecsénkhez.
Tarts ki, légy tökéletes, szent, alázatos és fény gyúl lelkedben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!