A lélek halhatatlan?

1.Nem halhatatlan

2.Nem mindenható

3.Nem tudja megszüntetni

4.Nem ölheti meg

5.Nem szenved az örökké valóságig

6.Nem lehet imádkozni

Elég komoly voltam?

Igen ezek.... ezek....

ezek valóban fontos kérdések.

1. a lélek halhatatlan mivel nincs

2. isten nem mindenható mivel nincs isten.

3. abszurd kérdés az első 2 pont ismeretében

4. -II-

5. a pokol nemlétezik

6,7 további felesleges kérdés

tanulság- értelmetlen a 21. században középkori dogmákra épült hiedelmeken agyalni. gondolkozz a saját fejeddel.

1. Mondják, és nem gondolom teljes képtelenségnek.

2. Ua

3. Értelemszerűen

4. Halhatatlan és sérthetetlen két külön dolog, ráadásul itt egyedül a kreátor semmisítheti meg, más legfeljebb átmenetileg gyengíteni vagy összezavarni képes, vagy arra se.

5. Szerintem nem olyan az a bizonyos pokol. És tutira véges, mint minden, ami Istentől elkülönül. Szenvedésért se kell a pokolig szaladni, gyakorlatilag csinálod magadnak folyamatosan, mintha anélkül nem érne utol épp elég.

6. Imádkozol, tudomásul veszi. Mindig. Nem bolond, melléd áll mindenben, ami nem ostobaság.

R. Descartes szerint, igen, halhatatlan a lélek.

az Értekezés a módszerről c. művében magyarázza, az 5. részben - aminek ez az állítás a vége. az is egy gondolat, olvasd el. :)

persze ez az ő gondolatmenete.

Kedves kérdező!

Jézus így beszélt:

""És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.""

Ez elég egyértelműnek tűnik: a lélek(szellem) nem halhatatlan, Isten elpusztíthatja, a pokolban pedig nincs "örök szenvedés", hiszen a bűn fizetsége HALÁL (teljes, végleges elpusztulás), nem pedig végtelen kínlódás, ami rendkívül igazságtalan lenne (az örökkévalóságig szenvedni 60-80 év bűnei miatt, ez vajon megfelel Isten irgalmas természetének és igazságosságának?). Vagyis a pokolban/sírban/halálban senki nem imádkozik.

""Mert nem a sír (holtak hazája) dicsőít Téged, és nem a halál (halottak) magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!""

az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan. ezt a halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni. Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol már ebben a testben is a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik helyre, testbe költözik.

A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja. törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz. a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan.

Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz.

Az élőlények(lelkek) Isten örökkévaló, töredék részei, mintha Isten a tűz, a lelkek pedig a tűz szikrái lennének.

Isten szemében nincs halál, így ez a megölheti kérdés értelmét veszti.

Többféle pokol van a kéj, düh és a mohóság visznek egyre mélyebben a pokoli létformába. A jelenlegi korszakunk is pokoli. Csak kapcsold be a tv-d és érted mire gondolok.

Persze te arra pokolra gondolsz ahol az "ördögök" vasvillával mártogatják a lelkeket a forró olajba és egyszerűen nem hal meg a szenvedő. Legegyszerűbb példa a rablóra vagy a gyilkosra akit elkapnak s bebörtönöznek. Ha letöltötte a büntetését szabadon távozhat. Van aki imádkozik van aki nem. Van aki megváltozik, van aki visszakerül.

Nem tudom mire gondolsz azon hogy meghallgatja e az imát? persze, de Auswitzban is imádkoztak rendesen, aki beteg mindent megigér csak szabaduljon a kíntól. a vágy az élőlény feltételekhez kötöttségének finom formája. az Úr az élőlény kívánságait érdemei szerint teljesíti — ember tervez, Isten végez. Ezt Lukács Laci is megmondta.

Vidiripi

3. válaszoló. Nem középkori dogmák. Hanem ókori sőt azelőtti.

Szia!

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább felhígult, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy platoniatlanítani kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Isten mindenhetó, így értelemszerűen a lélek létezését is meg tudja szüntetni. A Szentírás szerint Istené "egyedül a halhatatlanság" (I.Tim. 6:16).

A Biblia azt tanítja, hogy halála után minden ember a pokolba kerül, mert a pokol (héber seol, görög hádész) a halottak tartózkodási hekyét jelöli a Szentírásban. Innen lesz a feltámadás elször azok számára akik üdvözülnek, majd később azok számára akik nem. A pokolban így értelemszerűen nem lehet imádkozni, mivel ott nincsen öntudatánál az ember, ezt az állapotot a Szentírás az alváshoz hasonlítja.

Üdv. Péter

Vidiripi

A lélek a testtel együtt meghal. Nem éli azt túl.

"Isten szemében nincs halál, így ez a megölheti kérdés értelmét veszti." (9. válasz)

Ha ez igaz akkor itt nagyon elírták ,nem gondolod?

1Móz 6:17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő szellem van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

Ezékiel 18:4 Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!