Ti, mint Bibliát olvasók, hogy "képzelitek el" ezt?

Szia!

Nem szükséges ennyire túlbonyolítani a témát. Jézus egész egyszerűen azért nevezte a halált alvásnak mert van belőle "felébredés" ami a feltámadással azonos. A halál állapotában az ember öntudatlan állapotban van, nem gondolkodik nem álmodik és nem tud semmit, mivel semmilyen érzékszerve nem működik.

Szia!

Hát az álommal kapcsolatos dologhoz jobb ha inkább nem szólok hozzá, nem az én szakterületem :-)

A túlbonyolítást úgy értettem hogy ebbe az egyszerű hasonlatba felesleges ilyeneket beleszőni hogy az "elalvás utáni követlen tapasztalatok" Ilyen nincs a Bibliában. Ellenben a Biblia kimondja hogy "a halottak semmit nem tudnak" (Préd 9,7)

A halál utáni közvetlen tapasztalatok valójában feltűnően hiányoznak azok esetében is, akikkel megtörtént a feltámadás!

Mind a 9 olyan beszámoló mélyen hallgat az ilyen "élményről", amikor megtörtént egy feltámasztás. Nem véletlen, hiszen a halhatatlan lélek fogalmát az ókori igaz hívők, a Biblia írói sem vallották. Valójában tényleg a feltámadás (az utolsó napon) a halottak reménysége, nem valamiféle titokzatos "halhatatlan" lélek általi örök szenvedés vagy örök boldogság.

"...felesleges ilyeneket beleszőni hogy az "elalvás utáni követlen tapasztalatok" Ilyen nincs a Bibliában. Ellenben a Biblia kimondja hogy "a halottak semmit nem tudnak" (Préd 9,7)"

Sikerült kiragadni a szövegkörnyezetből valamit, hogy a tévtanítást erősítsék. Ajánlom kedves Kérdező a figyelmedbe a Prédikátor könyvének következő versét is a tisztább látás kedvéért, amely pedig így folytatódik:

Préd 9:8 Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs SEMMI DOLOGBAN, AMELY A NAP ALATT TÖRTÉNIK.

Jóbnak nem volt Bibliája és mégis tisztább látása volt afelől, hogy igaz emberként mi vár rá a halál után:

Jób 30:23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába(helyére);

A Zsoltáros pedig elmondja mi lesz a gonoszokkal a haláluk után:

Zsolt 49:14 Ez az ő sorsuk bolondság nekik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela.

Mint juhok, a Seolra(alvilág; sötét föld alatti hely) vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak(taposnak) rajtuk reggel; alakjukat(alakjuk formáját) elemészti(sanyargatja; tönkreteszi) a Seol, távol az ő lakásuktól.

Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.

Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot.

És ezt Jézus is megerősíti a Lukács 16,19-31-ben.

Kedves 20:56-os válaszoló!

Ezt írod:

"Sikerült kiragadni a szövegkörnyezetből valamit, hogy a tévtanítást erősítsék"

Akkor most röviden válaszolnék erre a kommentre:

Ha ismernéd az Egyháztörténetet, akkor tudnád hogy az Ős és Ókeresztények nem hittek a Lélek halhatatlanságában. A Ős és Ókeresztények abban hittek hogy az ember a halála után az öntudatlan állapotban van, amiből majd lesz feltámadás. A Lélek halhatatlanságának az eszmélye az újplatonizmus révén szivárgott be a Kereszténységbe. I.sz. 313 után amikor befejeződött egy borzalmas Keresztényüldözés, akkor a Kereszténység egy része szövetségre lépett Rómával Nagy Konstantin Császár jóvoltából. Ekkor szivárogtak be a Kereszténységbe különböző pogány elemek, mint például a December 25 amiről tudjuk hogy Mithrászhoz kapcsolódik. A Szombatünneplést gyakorlatilag teljesen lecserélték a Vasárnapünneplésre, és itt jelent meg a Lélek halhatatlanságának eszmélye is... Az a felfogás hogy valami van a halál után a görög filozófiából ered, a Rómaiak pedig átvették ezt a nézetet, mivel alapból a Rómaiaknak volt egy olyan felfogásuk hogy ők bizonyos eszméket átvesznek más nemzetektől, amiket aztán ők is használnak, na meg alapból tisztelték a hellén hagyományokat. Amikor pedig a Kereszténység szövetségre lépett az államhatalommal magába olvasztotta ezt a tanítást is. Nyilván a Kereszténység egy másik része ezt nem fogadta el, de ők üldöztetést is szenvedtek ezért.

A "seol" pontos jelentése "sír, sírgödör" Így azért más másabbul hangzanak azok a mondatok, amikben ez a mondat szerepel. Ha pedig már Zsoltárokat idézel, akkor megjegyzem:

"De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el." (Zsolt 37,20)

Itt is a megsemmisülést támasztja alá a Szentírás nem pedig a Lélek halhatatlanságát. De ha kíváncsi vagy arra hogy Jézus mit tanított, akkor javaslom olvasd el János Evangéliuma 11. fejezetét, figyeled meg Márta és Jézus beszélgetését. Márta is nagyon jól tudta hogy nincs semmi a halál után, a feltámadásra hivatkozott úgy, ahogyan Jézus is! És vajon honnan tudta ezt Márta? Dániel könyve 12. fejezete végén pedig ez hangzik el:

"Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén." (Dn 12,13)

Teljesen egyértelmű tehát hogy a halál állapotában öntudatlan állapot van, nyugszik az ember. Aztán amikor Krisztus visszajön majd feltámasztja az illetőt. Lukács Evangéliuma 16. fejezetében nem veszed figyelembe azt hogy Jézus mit akart mondani azzal a példázattal. Jézust nem kérdezte senki sem arról hogy mi van a halál után, más miatt mondta el azt a példázatot, és megvolt az oka annak is, hogy miért pont úgy mondta el, ahogy olvashatjuk. Ugyanígy felülvizsgálatot igényel a Jób szakasz is amit idéztél.

Az Egyháztöréneti tények, és a Biblia alapos vizsgálata utána tehát én arról teszek bizonyságot hogy a halálban öntudatlan állapot van.

És ha megkérhetlek, akkor ne minősísd az én írásaimat tévtanításnak. Nem kötelező elhinned amit én vallok, ha te hinni akarsz abban hogy a halál után van valami akkor természetesen megteheted, jogod van hozzá :-)

Minden jót ^^