Isten eleve elrendel némelyeket az üdvösségre némelyeket a kárhozatra? Hát nem az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözűljön, és eljusson az igazság ismeretéte? Akkor hogy van ez az eleve elrendelés, kiválasztás? Kálvin tévedett?

Szerintem mab ugyanarra gondol ,amire én. (első vagyok). Hogy ha eleve el van rendelve, hogy a pokolba fogok e jutni. Ha van eleve elrendelés, akkor tök mindegy, hogy mit csinálok: lefeküdhetek fűvel-fával, törhetek házasságot, gyilkolhatok, stb. Mert már úgy is el van döntve, hogy hova kerülök.

Javíts ki, ha mégsem erre gondoltál. :)

Szia!

A predesztináció (előre tervezés, rendelkezés) latin kifejezés jelentése lényegileg azonos a prooridzo (előre rendelkezni, tervezni) és a prothesis (előre meghozott végzés, rendelkezés) újszövetségi görög kifejezések jelentésével.

Helytelen „eleve elrendelés”-nek fordítani a predesztináció fogalmát, illetve a mögötte álló újszövetségi kifejezéseket. Az „eleve” kifejezést – amely Istent egyéni, emberi döntésektől független szuverén akaratára utal – a kálvini predesztináció-tan sugallta. Az Újszövetség eredeti szövegében a pro prepozició jelentése egyszerűen: előre. Károlyi Gáspár eredeti fordításában sem szerepel „eleve elrendelés”, a fordítás-reviziók révén került csak bele a Károlyi fordítású Bibliákba az „eleve” szó.

A predesztináció tanát főképpen Augusztinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. Az alábbi idézet rámutat arra, hogy mi a probléma e két neves teológus predesztináció-értelmezésével:

„A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki… Az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik” (A. Vaucher)

Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Ef 1,9-11-ben foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbáljuk elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. E.Gretillat megfogalmazása szerint a megváltás terve: „A történelem általános fejlődési menetét éppúgy átfogja, mint az egyes mozzanatokat, amelyekből ez a fejlődési menet összetevődik… Az isteni akarat minden determinációját magában foglalja, az abszolútdeterminációkat és az emberi akarattól függő cselekvésekkel kapcsolatosakat egyaránt…”3

Mindenekelőtt azt kell tehát tisztázni, hogy nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv (népszerű kifejezéssel: „sors könyve”) az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll (1Tim 2,3-4.)

A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat. Előre ismerése, amely „végéremehetetlen bölcsességéből” (Ésa 40,28; Rm 11,33-36) következik, számunkra felfoghatatlan. Az „előre ismerés” fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak „előre ismer”.

Üdv. Péter

Imádom, ahogy a katolikusok kardoskodnak amellett, h a reformátusok felfogása vezette be a kapitalizmust. Már elnézést, de kinek a vallási fő-fő-fő vezetője él tetőtől talpig aranyban? Csak nem a pápáról van szó? És az egész Vatikán?? a túlcifrázott, töménytelen gazdagságban élnek a katolicizmus vezető emberei, kiknek a hívei járnak cifra templomokba? míg a református templom falai fehérek, mentesek minden dísztől.

Az eleve elrendelés nem azt jelenti, h Isten dönti el, h elkárhozol vagy nem, hanem ahogy előttem is írta valaki helyesen, egyszerűen azt látja előre, h SZABAD akaratodból hogy fogsz dönteni, mert ő az időn felül létezik.

És az, hogy a jó tettek nem vezetnek a Mennybe egyenesen, nem azt jelenti h fűvel-fával le kell feküdni és gyilkolni kell. Itt az alapvető különbség a két felekezet közül. Ha nem jutsz pokolra gyilkosságért, akkor már gyilkolnál is nyugodtan, kedves katolikus? A helyes élet ahhoz kell, h jó ember legyél, és Krisztus tanai szerint élj. Hogy benned élhessen Ő, és a jóságra való törekvés. Nem azért, hogy jegyet válts a Mennybe. Piros pontot az oviban gyűjtünk, nem Isten előtt.

Hogyan is gondolhatná magát elég jónak a Mennyhez? Soha senki nem lehet a közelében sem annak a tökéletességnek, ami a Mennyhez kell, éppen ezért halt meg értünk Jézus, hogy azok a bűnök - amiket emberi mivoltunkból adódóan elkövetünk (mert mindenki hibázik, minden nap) - ne tartsanak vissza a Mennytől, ha Isten kegyelméből egyébként odajuthatsz. Igaz hit és személyes kapcsolat. Ezek miatt juthatsz a Mennybe és FŐKÉNT azért, mert Isten azt AKARJA, hogy odajuss. Nem azért, mert szorgalmasan adakoztál, és mert kedves vagy az emberekhez, meg nem lopsz és nem ölsz. Ez mind szép dolog, azért csináld, ha csinálod, hogy úgy élj, ahogy Krisztus szeretné, ha élnél, hogy az isteni szeretet megnyilvánulhasson általad.

Katolikus vagyok papíron, de református leszek.

21/L

Előző vagyok:

javítás: "két felekezet között", nem közül :)

és személyes kapcsolat Istennel, ez kimaradt.

Bocsi, csak gyorsan írtam :)

ja és Max Weber sm volt az ellenben nagy tudós, és ez nem vélemény ez tény. Ahogy az is, hogy a katolikus egyháztól elszakadt országok voltak a kapitalizmus élharcosai, haszonélvezői és ma is ezek azok. Persze az USA esetében ez így hangzik : embernek csak a fehér, protestáns felső középosztálybeli számít.

Megjegyzem Márta és Mária történetéből (ha már Biblia) is ráismerhetsz a szorgos de a rosszabbikat választó leányra: a protestánsra.

Néhányan azt mondják, hogy a halálunk napja meg van írva a sors könyvében. Mások azt bizonygatják, hogy maga Isten határozza meg a halálunk idejét. Ráadásul ezek az emberek úgy gondolják, hogy az élet fontosabb eseményeit nem befolyásolhatjuk, azok mindenképpen meg fognak történni. Te is így gondolod?

Talán feltehetnéd magadnak a következő kérdéseket: „Ha tényleg nem változtathatunk azon, hogy mi fog történni velünk, és ha Isten vagy a sors már mindent előre meghatározott, akkor miért imádkozzunk? És ha a sorsunk előre meg van határozva, miért ügyeljünk a biztonságunkra? Miért kapcsoljuk be a biztonsági övet, amikor autóban utazunk? Vagy miért ne ihatnánk vezetés előtt?”

A Biblia semmiképpen sem helyesli az ilyen nemtörődöm magatartást. Nem tanítja azt, hogy a sors bármit is meghatároz. A Biblia szerint az izraeliták parancsot kaptak arra, hogy ügyeljenek a biztonságra. Például a házuk lapos tetején körbe egy alacsony falat kellett építeniük, nehogy valaki véletlenül leessen a tetőről. De miért adott Isten ilyen parancsot, ha egy személynek az volt a végzete, hogy leessen a tetőről és meghaljon? (5Mózes 22:8).Bár a Teremtőnknek hatalma van az élet és a halál felett, mégsem határozza meg a sorsunkat. A Biblia azt tanítja, hogy Isten mindannyiunknak felkínálja az örök élet lehetőségét, de nem kényszeríti ránk, hogy elfogadjuk.. A Szava ezt mondja: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17).

"Ha nem jutsz pokolra gyilkosságért, akkor már gyilkolnál is nyugodtan, ..?"

Ez a kérdés igen jó (a felekezetre vonatkozó utalás itt felesleges)!

Tényleg nem a szigorú (bestiálisan kegyetlen) büntetés elkerülésére irányuló vágy juttat el Istenhez. Sőt, éppen ez a dogma taszítja el a legtöbb keresőt Istentől. A Mennyei örök élet megszerzésére ráhajtó ember sem érheti el a célt: Isten szeretetét.

Csakis Isten szeretete az, amely vonzásával - még a fenti - hamis indítékú embereket is képes helyes irányba terelni.

Helyes megfogalmazás az is, hogy - bár Ő látja, hogy végül hogyan is fogunk dönteni, de nem kényszerítheti az egyént arra, hogy helyesen döntsön. Nem tehetetlenségből, hanem azért, mert jelleméből fakad, hogy a tanácsoláson és a figyelmeztetésen felül nem akar senkit "mennybe rugdosni".

Mi, bibliaismerők, gyakran halljuk, olvassuk: csak Krisztus üdvözíthet! A Krisztus-hit azonban hallásból (ismeret alapján) ered. Vajon, az Ószövetség igazai honnan hallottak volna az evangéliumról? Vagy az inkák, a mongolok, a pápuák hallhatták, mielőtt eljutottak hozzájuk a keresztyén misszionáriusok? Talán örök szenvedésre ítélte őket az, aki elzárta őket az üdvözítő örömhírtől?

Nem!

Aki imádságos és értelmes szívvel tanulmányozza a római levelet, az rájöhet, hogy Isten az evangéliumtól időben- és térben távoliaktól sem vonta meg a kegyelmet. Ebben a levélben ugyanis pont a minden emberbe beleírt törvény segítségével (és a Szentírással) kívánja eljuttatni Isten az embert igaz bűnbánatra - és kegyelemre.

Mire mutat rá a törvény? - Arra, hogy Isten nélkül lépten-nyomon megsértjük a szeretet törvényét. Mert aki szeret, az nem öli meg embertársát, nem lop tőle, nem téveszti meg őt, nem csalja meg házastársát, és így tovább.

Arra az Istenre van szükségünk, aki a saját szeretetét akarja kiárasztani - rajtam- és rajtad keresztül. Ezért érdemes Őt megismernünk. Aki Őt jobban megismeri, jobban is vonzódik hozzá, sokkal inkább megbízik benne, hallgat az Ő tanácsaira, méltó akar lenni ahhoz az új embertípushoz, akivé tette Isten, szeretete és kegyelme által. Ez az új ember tudja, érzi, milyen szeretve lenni, elfogadva lenni, és szenvedélyesen árasztja át önmagán keresztül - Isten szeretetét.

Az örök gyötrelem tana ma is sok embert taszít el Istentől, még mielőtt megismerhetné, milyen is a mennyei Atya, milyen is az Ő szeretett Fia. Bárcsak megtudnák ők is, és azok is, akik ezzel a dogmával üldözték el őket, hogy milyen távol áll Istentől az a bestiális gondolkodás és -szerep, amelyet neki tulajdonítanak!

Milyen sok kárt okozott már eddig az örök kárhozattal való ijesztgetés - Isten tiszta jellemének kétségbevonásával!

Ha az a dogma igaz volna, akkor mindenki nagy bajban volna, hiszen egy világméretűnél is nagyobb, tudathasadásos Őrült martaléka lennénk.