Ebben lehet valami igazság?

Az a helyzet, hogy fenevad úr, sátán sántán :) ........ na komolyabban....

Isten teremtett világ elég frankó volt, de Lucifer, legfőbb fejedelmek egyike gondolt egy bátrat , és mivel nem robot volt, hanem saját akaratal rendelkező lény- így úgy vélte őkelme, Isten székében is megállná helyét és lázadást szítva megrohamozta a mennyet a magával rántott angyalokkal- eredmény természetesen: nem győzhette le egy teremtmény a teremtőt, de ezek ellenére emberi erőhöz képest irtózatos hatalommal rendelkezik, -másik oldalon pedig Isten ellenségeként (neve Sátán lett )szabad akaratából gonosszá változott. Ez a nagy helyzet-: nem Isten teremtette gonosznak,hanem azzá vált.

Kezdetektől tehát nem létezett.

Istentől származik minden jó dolog,Ő a világosság, tőle nem származik gonosz.

Az ellentéteket pedig, amit felsorolsz, Isten teremtete, mint pl.fehér és fekete.. stb- ezekkkel nincs semmi gond :)

Napot és holdat, elválasztotta a sötétséget a világosságtól...

Nagyszerű dolog, hogy teológiát tanulsz, de remélem egykor hajlandó leszel elfelejteni mindent, amit most tanulsz, mert ha nem akkor mindez terhedre lesz és képtelen leszel tovább fejlődni. Akkor úgy jársz mint aki átevez a folyón, majd a vállára veszi a csónakot és magával viszi ami bizony nagyon hamar a terhére lesz.

Én beláttam azt, hogy a sátán mint egy gonosz személy nem létezik, Isten ugyanis mindenütt jelen van, a sátánnak helye nincs. Beláttam azt is hogy Isten nem egy valaki, hanem annál minden tekintetben végtelenszer több, tökéletesebb; hogy Isten minden Hatalom, minden Értelem, minden Szeretet kimeríthetetlen Forrása, Isten a vezérlő alapelv, a Mindenható Törvény, Isten az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek minden más dolog a fejleménye, mint a fának a friss hajtása tavasszal, - nem teremténye. Beláttam azt is, hogy az ember Isten legelőbbre haladt fejleménye itt a földön és azt is, hogy a dolgoknak, az élőlényeknek és természetesen az embernek is hozzáférhetőségük van e forráshoz, hogy az embern képességei következtében korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

A Biblia szedett-vedett tartalmának is nagy része e forrásból származik a próféták és Isten iránt érdeklődők révén, de sajnos nem tökélete, az emberi gyarlóság oda is belekerült. Szerintem helytelen dolog azt túl szorosan sző szerint érteni.

Amiről te írsz az egyfajta dualista világkép, és más vallásokban, pl a taoizmusban elég erőtejesen jelen van. Biztosan ismered a yin-yang szimbólumot.

Nos, a kersztény misztika szerint az általad említett ellentétpárok (jó-rossz, sötét-világos) egyfajta tükörkonstrukciók, azaz egyik a másik hiánya, és tipikusan a TEREMTETT VILÁG jellemzői. Azonban maga a teremtő a teremtett világon kívül áll (és igen, benne is, hiszen minden általa van) és a Teremtőre nem vontakozik a kettősség mert az a számmisztika szerint 1. a teremtett világ és 2. a sátán egyik száma.

Azért, mert a kettősség megosztást jelent. (két ember beszélgetése egy DIAlógus, az ördög egyik neve: DIAblo, a megosztó. Miután egy érdekes DIAlógust folytatott Évával, ember és Isten viszonya kettészakadt.)

Isten száma az 1, azaz az egység, illetve a 3, amikor az ellentétektől kettészakadt 2-es számot egy harmadikkal újra egységgé formálja. Ennek a jegyében jött el Jézus, hogy újra lehetőség legyen az Istennel való egységre.

Igen, lehet mondani, hogy ellentétek, de én inkább azt mondanám, hogy a sötétség a fény hiánya, a hideg a hő hiánya, a gonosz a jó hiánya. Ahogyan a poklot értelmezi a biblia: külső sötétség. Istenen kívül lenni. Istentől való végleges elszakadás.

Tehát a Sátán teremtett kell legyen, mert Isten a világ létezése előtt is volt, de mivel nem volt anyagi világ, csak szellemi, nem volt elszakadás Istentől, aki maga szellem. A legenda szerint Lucifer a fényhozó arkangyal volt, de "elbukott" amikor a teremtett világ magához húzta.

Javaslom olvasásra a Védák könyvét, esetleg Hamvas Béla: Az Ősök nagy csarnoka szöveggyűjteményéből a részletet, mert az elég jól rávilágít az indiai teremtésmítoszra. Hamvastól egyébként a Sciencia Sacrától a Tabula Smaragdináig hasznos könyveket találsz, bár teológián nem fognak neked örülni érte.

Freya

Érdekes dolgokat fejtegetsz, ez azért már több ember fejében is megfordult. Noha tudtommal a keresztény teológia elveti a dualizmust, de van egy lyuk az érvelésben, ez pedig a bűn eredete. Ha feltételezzük a kauzalitás létét, akkor nem lehet Lucifer a Bűn Első Oka, mert Lucifer Istentől való. Vagyis két megoldás lehetséges:

- a bűn Első Oka Isten

- a bűn Első Oka valami Istenen túli.

Egyik sem túl biztató gondolat. J. R. R. Tolkien, a Gyűrűk Ura írója könyveiben ezt úgy magyarázza, hogy létezik Isten mellett egy másik dolog, az Üresség (Void angolul), ami nem más, mint az "Isten-hiány". A Sátán (akit ő történeteiben Melkornak nevez) pedig gyakran járt az Ürességben, ahonnan saját kínzó gondolatai származtak. De az Üresség, ugyan egy szinten áll Istennel, mégis csekélyebb annál.

Na, például ez egyféle meglátása a dolgoknak. Nem mondom, hogy ez mindent megválaszol, de ha valaki azt mondja, hogy a válasz benne van a Bibliában, szerintem téved. Mindenesetre a Biblia alapján az biztos, hogy Lucifer és Isten nem állnak egy szinten.

hello. :)

ha megengeded én is hozzászólnék ha nem gond.

jól látod a helyzetet, hogy valamiféle kötelező léte van a sátán dolognak. de nem kifejezetten az egyensúly. inkább a kontraszt. nem azért van rossz a világban, hogy egyensúly legyen és a mérleg ne billenjen el...a mérleg nem billen sehova, mert Isten van, aminek ténylegesen fejleményei vannak, mintsem teremtményei. Igazság szerint ellentétek sincsenek...inkább másság...sátán sem Isten ellentéte(elvekben tekintve), inkább csak más, nem ugyanaz...mivel sátáni eszme ugyanaz mint az isteni, csak kicsibe(ugye kisebb egységben, mondjuk egy személyben vagy kisközösségben gondolkodva csak, azaz önzően viselkedve). a sátáni elv pedig Isten által fenntartott kötelező effektus, ami csak és kizárólag azért van, hogy az emberi értelem képes legyen különbséget tenni jó és rossz között, hogy majdan azonosulhasson a jóval, azaz a feltétel nélküli, önzetlen szeretettel, így Istennel, és azért ugye, mert ekkor érzi teljes tudatában az egyén, hogy egy mindennel, és ekkor nyerhet bejutást abba, amit a Bibliában mennynek neveznek, ekkor üdvözülhet az ember. szóval lehetséges, hogy a gonoszság sem a jó hiánya, inkább annak nem ismerése, ahogyan a sötétség ebben az elvben sem a fény hiánya, inkább annak nemismerése...hiszen ha elgondolkozunk a völgy sem a hegy hiánya...hanem annak nem ismerése, ha a hegy hiány lenne, akkor az már síkság lenne. szóval sátán barátunk a tanuló pénz, és először azt kell megismerjük, hogy később a jóvá válhassunk teljes eszünkből/szívünkből. Jézus Krisztus is ismerte a bűnt, mint a tenyerét...ahogyan Isten is ismeri a bűnt, és szereti azt, mivel ha nem szeretné(tiszta szeretetét elhomályosítani az önzés), már nem létezne bűn(negatív oldal), illetve szeretetből tartja fenn, mivel ha nem tenné, akkor lennénk mi igazi robotok. S annak tudatában, hogy az emberi értelem örök, vagyis Isten megőrzi, hogy tovább tudjunk fejlődni, hogy majd üdvözülhessünk, teljes mértékben igazságossá vált a dolog, mert valójában annak, ami igazából az ember, baja nem eshet. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Szia!

Ha a Bibliát fogadod el igazságnak, akkor nem lehet ebben semmi igazság, ugyanis a Biblia elg határozott álláspontot képvisel ebben a kérdésben.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Te is tanultad, vagy tanulod majd, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög atya emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14:12–20; Ezékiel 28:12–19; Jelenések 12:3–10; I. Péter 5:8; II. Korinthus 11:14–15; Jakab 1:13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne.

Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben… ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az előbbiekben már idézett igéből (I. János 3:4) való meghatározás; "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

Üdv. Péter