A szeretet szívből jön? Te is éreztél már ilyet?

Nem nagyon értem, mitől van rossz érzésed.. ez olyan túlkombinálós-túllelkizős dolog.

Valami képmutató vallásos neveltetést kaptál, vagy miért?

Érdekes ez nálam is előjön, ha valakinek segítek, hogy ezért egyszr biztos fogok valami jót kapni, pedig én aztán egyáltalán nem vagyok vallásos, még csak meg sem lettem keresztelve.

Igaz a buddhizmus közel áll a szívemhez, de nem gyakorlom aktívan.

Fontos ez, tedd a jót, szíved szerint. Talán később megérted, hogy az a rossz érzés azért volt utána, mert titkon, magadnak sem bevallva, valami jutalmat, vártál. Jó tett helyébe jót várj – mondja a mese – és ez igaz is, de valahogy nem úgy történik, mint egy üzletnél, hogy eladok valamit, amiért pénzt kapok. Sokkal nagyobb íve van ennek, és az ív végét nem is látjuk, így tükör által homályosan, hanem majd csak színről színre. Ez azért van, mert ok-okozati láncolatban működnek a dolgok: minden szavunknak, tettünknek következménye van. Ez biztos, ez törvény. Jó tetteknek – jók a következményei, ártó tettünknek, ártalmas következményei – és így tovább –láncolatban. Fontos , hogy mindig az adott pillanatban a lehető legjobban mondjuk, tegyük, anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni , miért? A buddhisták úgy mondják: az élet igazi értelme a halál pillanatában tárul fel, akkor értjük meg teljesen, mi miért volt, és miért úgy?

Az evangéliumi rész, ahol Jézus a kufárokat kiűzi a templomból: erről szól. Nem csinálhatunk üzletet, a hit kérdéseiből. A templom a mi testünk-lelkünk, az árusok is mi vagyunk- mélyebb értelméhez így olvasva a parabolát.

Igen, hogy jónak lenni jó, ez hitkérdés, amíg meg nem értjük.

Ne legyen rossz érzés, higgy ebben: jónak lenni jó. Pedig nincs érdem, nincs jutalom.

Maga ez a jó: jónak lenni.

"helyesen élni csak úgy lehet, ha az ember minden földi és túlvilági jutalomról eleve lemond. Kínában az igazság írásjele azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül

cselekedni"- írja Hamvas Béla.

"De ahogy segítek, a rákövetkező percben (pillanatban) máris az a rossz érzés jut eszembe, hogy na ez most biztos egy "piros pont" odafönt."

Ez egy kísértés, aminek az a célja hogy elvegye a kedvedet a jócselekedetektől. Ne foglalkozz vele, gondolj inkább arra hogy ami jót teszel azt mind Jézussal teszed, és hogy milyen jó dolog hogy így örömet tudunk neki okozni.

(Mt 25,40 - A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.)

Vagy gondolj arra, hogy vajon milyen nagy jutalmat kapsz majd ezért a mennyben.

Egyébként ismerős ez az érzés amiről írsz és valóban az a legjobb ha a jócselekedetre a szeretet indít vagy az ha megsajnálod azt a rászorulót. De ha ez nem megy magától (gyakran nekem se) akkor nyugodtan kérd imában hogy Isten erősítse meg a szeretetedet. Ez egy olyan kérés amit biztosan szívesen teljesít.

Sziasztok!

Kedves Kérdező!

Én is nagyon szeretem az embereket, hogy miért azt nem tudom, egyszerűen így születtem.

Azt tapasztalom, ha szeretetet adok, akkor annak százszorosát, ezerszeresét kapom vissza.

Ha valakinek segítek, akkor annak jutalma földöntúli öröm, és olyan érzés, mintha már a mennyben lennék.

Jómagam kimondhatatlan szeretetet érzek az egész glóbusz, és mind a hét milliárd ember iránt. Ha arról hallok, hogy igazságos békeszerződéssel lezárnak egy háborút, vagy valaki kórházat alapított Afrikában, gyerekeket mentett meg,, vagy valahol egy igazságtalanságot tettek jóvá, akkor én olyan földöntúli hatalmas örömet érzek, amelyet nem lehet szavakkal leírni.Ha viszont arról olvasok, hogy valahol háború tört ki, vagy rabokat kínoznak a börtönökben, ártatlan embereket vádolnak meg olyasmivel, amit ők sohasem követtek el, vagy gyerekeket bántanak, és meghal valahol egy kisgyerek az elégtelen egészségügyi ellátás miatt, vagy gyerekkatonaként besorozzák őket a hadseregekbe, stb. akkor úgy érzem, mintha tőrt döfnének a szívembe, és sírok/zokogok órákon keresztül.

mikor először hallottam arról, hogy létezik a világon egy olyan rettenetes állapot/státusz, hogy gyerekkatonaság, akkor én tizenhét éves voltam, és amikor hallottam e rettenetes dologról, hetekig nem tudtam feldolgozni, majdnem megőrültem.

2001. szeptember 11 után is csak Isten mentett meg engem a megőrüléstől.

Ha kitörne egy harmadik világháború, és több százmillió ember meghalna, akkor 100%, hogy én abba beleőrülnék.

A 2012-es évtől is nagyon félek, és Isten már töbször segítettt, amikor nagyon rettegtem, pedig én ezt nem is kértem, és olyan csodálatos, hogy Isten olyankor is segít, amikor én azt nem kérem.

Legszívesebben körbeölelném a világot, és kivágnám belőle a beteg részt, annyira szeretem ezt a glóbuszt.

"A Föld egyetlen ország, az emberiség pedig a polgárai" (Bahá'Ulláh)

Az emberek közül e prófétát tisztelem a legjobban, és e próféta követőjének mondhatom magam.

Üdv: 29/L

Szia. Mi emberek nem tudunk önzetlenül jót cselekedni,legalábbis amíg fel nem emeljük a lelkünket Istenhez. Tudom, sokan vitatkoznak ezzel, de ha belegondolsz, tényleg így van. Az anya életét áldozza a SAJÁT gyerekéért, a katona életét áldozza a SAJÁT hazájáért, adományokat adsz a SAJÁT egyházadnak, és jó érzés tölt el, ha segítesz.

És ez önmagában nem baj, így vagyunk összerakva. De van egy magasabb rendű cél, amit Jézus úgy nevezett, hogy amikor adsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb. Ezt tudatosan nehéz elérni, inkább öntudatlanul jön. Ha kapcsolatba kerülsz saját magaddal és gyakorlod az éberséget, akkor gyakrabban meg fog esni veled.

Isten áldjon.

Freya