Szerintetek ilyen megtörténhet?

Isten nem mindig adja meg nekünk azt amit kérünk, még ha Jézus Krisztus nevében kérjük akár éveken keresztül, akkor sem, és ez így van jól. Ő végtelenül bölcs és csodálatos terve van az életünkkel, még akkor is ha mi ezt néha nem tudjuk megérteni.

Én is, mint minden ember vágyom arra, hogy gondtalanul, boldogan éljek már itt a földön.

Ám nem tudom, hogy ha nyernék a lottón, az milyen változásokat eredményezne az életemben, a személyiségemben.Ha azt, hogy eltávolodnék Istentől, akkor köszönöm szépen, inkább éljek a vágyaim beteljesülése nélkül.

Van egy gondviselőm, aki gondoskodik arról, hogy ne éhezzek, legyen tető a fejem fölött,és még a kéréseimet is teljesíti, ha azok szinkronban vannak az Ő tervével, és nekem ennyi elég.

Nem kérek már tőle gazdagságot,csak azt, hogy amit kapok tőle az életemben azt mindig tudjam elfogadni, az Ő segítségével.Bízom az Úrban.Tudom, hogy nála jobban nem szeret senki, és Ő a legjobbat akarja nekem.

Jézus mondja:„Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

Ha ez így van, Isten miért tenne minket gazdaggá?

Ő azt szeretné, hogy mi mind bejussunk az Ő országába.

Amit kérsz Istentől és Istennek kedves amit szeretnél akkor megadja majd neked,de azt teljes szívedből kell kérned .És bíznod kell Atyádban hogy meg tudja tenni.

De neked is meg kell adnod Istennek amit Ő szeretne:Szeretet.

Érdekes kérdés, érdekes válaszok. A lottó mint téma engem is sokszor izgatott már, és egy ideig én is úgy gondolkodtam, mint a kérdező. Mármint, hogy azért lenne jó megnyerni, mert ha hirtelen annyi pénzem lenne, akkor biztos sok jó dolgot tudnék cselekedni meg ilyenek.

De aztán sokat gondolkodtam, és közben Istent is egyre jobban megismertem. Az Úr jóságos hozzánk, és én nem úgy ismertem meg Őt, mint aki bármi jót vissza akarna tartani tőlem/tőlünk. Ha valamit látszólag mégis így élünk meg, az is biztos, hogy azért van, mert ezáltal akar valamit megtanítani nekünk, egy képességet, pozitív jellemvonást kifejleszteni, stb. Viszont egyértelmű, hogy a Biblia alapján igenis lehetséges akár nagyon is meggazdagodni az Úr akaratából.

DE! - és ez nagyon érdekes, mert akár hiszitek, akár nem: a Biblia óva int a lottózástól. :))

Péld 28:19 Aki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; aki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

Péld 28:20 A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

Hihetetlen, de a 20. vers egy az egyben ráhúzható a lottózásra. :)

Egy kicsit szeretném továbbgondolni a dolgot.

Igaz az, hogy Isten sehol nem tiltotta meg, hogy szerencsejátékokat játsszunk (pl. a barátainkkal pókerezzünk vagy ultizzunk). Mint ahogy azt sem tiltotta meg, hogy mértékkel alkoholt fogyasszunk (mint sok helyen láthatjuk, Isten szent emberei is fogyasztottak szeszes italokat, elsősorban bort - a mértékről viszont nem szabad elfeledkezni!), vagy hogy olykor-olykor megnézzünk egy filmet, aknakeresőzzünk a számítógépen stb. és még sorolhatnám. Sőt, Isten felette nagy szabadságot adott nekünk, keresztényeknek, mert mindezeken kívül nem vagyunk a törvény alatt, hanem kegyelem alatt (Róma 6:14), ezért minket a szabadság törvénye fog megítélni (Jakab 2:12).

S mi a szabadság törvénye?

"1Kor 10:23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít."

Óriási nagy igazság. Szabad tehát lottózni, és nem bűn megnyerni a főnyereményt. De - és ez nagyon nyomós "de" - Isten óva int attól, hogy hirtelen akarjunk gazdagodni, mert ezzel büntetést vonhatunk az életünkre, és még ha eredeti céljaink tegyük fel, hogy jók lennének a lottónyeremény felhasználását illetően, a végeredmény mégsem jó lesz, mert kárt fogunk miatta elszenvedni. És nem azért, mert a gazdagság eredendően rossz, hanem mert a hirtelen jött gazdagságnak olyan hatásai lehetnek az életünkre, ami miatt fennáll a veszélye, hogy elfordulunk Isten 100%-osan hű követésétől.

Szerintem könnyen meg lehet indokolni, hogy miért van ez. Van egy egyszerű és van egy rettentő érdekes indoklása.

Hadd kezdjem az egyszerűvel.

- Az emberek közül mindenkinek van valami gondolata arról, hogy mi az élete értelme, célja, mi az a dolog, amitől a megoldást várja, amiről azt gondolja, hogy attól az élete jobb lesz. Sokaknak ez a megházasodás és a családalapítás - mert akkor majd nem leszek magányos, boldog leszek, gyerekeket nevelek; attól oldódik meg majd az életem, ha végre sikerül "megállapodnom".

Sokaknak a minél magasabb pozíció, a karrier, a hatalom, a siker és a pénz megszerzése az, ami szerintük a megoldást fogja elhozni számukra. Mert ha majd vállalatigazgató leszek, osztályvezető, iskolaigazgató, polgármester, főmufti, miniszter stb., és havi félmilliót vagy havi ötmilliót keresek, akkor jön el számomra a jólét és a boldogság, mert mindent megkaphatok majd, amit akarok.

Nos, mindezekről a dolgokról azt mondja a Biblia, hogy ha így tekintünk ezekre, akkor ezek idegen istenek, bálványok. Mert az embernek az az "istene", amitől a boldogságát, az életének a megoldását várja. Ha valakinek ezek a dolgok előbbrevalóak Istennél és az Istennel való kapcsolatánál, akkor neki nem Isten az istene, hanem ezek a bálványok az istenei.

Így könnyen érthető, hogy ha valaki hívő létére annyira rá van állva a lottónyereményre, hogy na majd ha megnyerem az ötöslottót, és lesz egymilliárd forintom, akkor végre eljön az aranykor az életemben, és majd végre lesz egy csomó pénzem, hogy arra is jusson, hogy jó dolgokat tehessek, az miért fog az Istentől való elforduláshoz vezetni. Mert az ilyen ember a megoldást már igazából nem Istentől várja, hanem a pénztől, a gazdagságtól. Valójában elfogadja, hogy Isten önmagában nem képes őt sikeressé, boldoggá és gazdaggá tenni, csak a szerencsejátéknak, a nyerőszámoknak valamiféle manipulálásán keresztül, aminek az eléréséhez Istent mintegy igénybe óhajtja venni, mint egy tehetős nagybácsit, aki a pénzével bejuttat a Harvardra. Ebből nem őszinte kapcsolatkeresés lesz Istennel, hanem a vége a gazdagságnak való élés, és az Istentől való elfordulás. Még akkor is, ha a szándék eredetileg még jó is volt. Isten nagyon jól ismeri az emberi természetünket, ezért igyekszik minden olyan dologtól megóvni minket, aminek a következményeit nem tudjuk reálisan felmérni.

- Az általam említett érdekesebb magyarázat abból indul ki, hogy nem véletlenül, hanem Isten akaratából élünk ma olyan világban, ahol a földből csak nagy nehézségek árán lehet kisajtolni a termőerejét, ahol az emberek nagy többségének dolgozni és izzadni kell a napi betevő megkereséséért.

Olvassuk el a következő igerészt, amit Isten az embernek mondott a bűnbeesést megelőzően:

1Móz 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

1Móz 3:18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.

1Móz 3:19 Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Ez nagyon érdekes, mert általában úgy magyarázzák ezt a részt, valamint az Édenből való kiűzetést, mint Isten büntetését az ember bűnbeesése miatt. Nekem az az álláspontom (egyébként ez nem a saját nézetem, mástól tanultam :D), hogy ez félreértelmezése a történetnek.

Egyrészt az Édenből való kiűzetés nem a bűnbeesés büntetése, mert amint Isten előre megmondotta az embernek, a bűnbeesés büntetése az, hogy a halálnak hatalma van az emberen. Az Édenből való kiűzetésre azért kellett sor kerüljön, mert ha az ember az élet fájáról való evéssel örök életre tett volna szert a bűn miatt már megromlott állapotában, akkor nem lett volna lehetséges a bűnökből való megváltás.

Másrészt van egy fontos fordítási érdekesség, ami nagyon sok mindenre magyarázatot ad. Az "átkozott legyen a föld temiattad" kifejezésnek az eredeti szöveggel egyenértékű fordítása lenne az is, hogy "átkozott legyen a föld teérted", ami máris más megvilágításba helyezi a dolgot.

Tehát a munka sem a bűnbeesés büntetése.

Tehát mindebből az következik, hogy Isten nem büntetésképp átkozta meg a földet, ahol az ember lakik, és nem büntetésképp rendezte úgy a dolgokat, hogy fáradságosan dolgozni kelljen a megélhetésért. Hanem éppenséggel az emberÉRT. :) Az ő érdekében. Mert elég belegondolni, hogy milyen hihetetlenül sok szabadideje lett volna az embernek, ha nem kellene dolgozni, és nem kellene elfáradni! Mit is csinál az ember általában a szabadidejében? Azt, amihez kedve van. A megromlott szívű embernek pedig mihez van kedve?

A válasz az I. Mózes 6:5-ben van: "szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz."

Az a szomorú igazság, hogy ha nem lett volna megátkozva a föld, és nem tenné ki az ember napjának legnagyobb részét a munka valamint a munka kipihenése, akkor sokkal több ideje lenne - gonoszságot cselekedni. Így viszont kettős módon is hatékony a munka: mert amíg dolgozunk, nem nagyon érünk rá rosszat csinálni, amikor meg már lejárt a munkaidő, akkor túl fáradtak vagyunk hozzá. :D

Így én ebben Isten végtelen jóságát és bölcsességét látom, nem pedig büntetését.

Hogy jön ez a lottóhoz és a gazdagsághoz?

Hát ez már nagyon egyszerű. Isten Igéje alapján nem bűn gazdagnak lenni, hanem a gazdagság Isten áldásának a következménye. Azonban valahányszor gazdag, sikeres emberekről van szó a Bibliában, meg lehet figyelni, hogy ezeknek az embereknek nem ölébe hullott a gazdagság, hanem a munkájuknak a gyümölcsét sokasította meg Isten, és így áldotta meg őket. Ott van például Izsák:

"1Móz 26:12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyija, mert megáldá őt az Úr.

1Móz 26:13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lőn."

Ugye, hogy Izsáknak se pénzeső nem hullott az égből, se nem "varázsolódott" egy nagy hegynyi gabona a háza mellé a földből? :) Izsák VETETT, és lett 100-szoros termése, mert megáldotta az Úr, mivel Őbenne bízott.

Isten tehát az életünk minden területén meg akar áldani bennünket, de nem minden áron. Ő mindennek látja előre a következményeit. Ha úgy látja, hogy egy bizonyos kérésünk teljesülése a számunkra hosszú távon kárt okozna, kiváltképp, ha a lelkünkben kárt vallanánk miatta, akkor inkább sohasem adja meg azt a bizonyos kérésünket.

Nem kell csodálkozni tehát azon, ha van olyan kérésünk, amit Isten nem akar teljesíteni. Ennek nem Isten az oka, hanem mi magunk. Ha ez vigasztal valakit :), Pál apostolnak is volt egy ilyen kérése, amit a saját érdekében nem adott meg neki az Úr:

"2Kor 12:7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.

2Kor 12:8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el [ez] tőlem;

2Kor 12:9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem."

Egyszóval, az, hogyha munka nélkül, egy csapásra akarunk meggazdagodni, azért káros, mert abból nem tanulunk meg semmit. Attól nem fogjuk Istent jobban szeretni, hanem épp ellenkezőleg: azt fogjuk gondolni, mint a laodiczeaiak (Jelenések 3. rész): gazdag vagyok, meggazdagodtam, nincs semmire szükségem. Semmire, még Istenre sem, hiszen itt van nekem a pénzem, én szereztem, ügyes voltam/szerencsém volt és megnyertem.

Egyszer egy prédikációban hallottam nagyon jól megfogalmazva ezt az igazságot: "Isten nem pénzhamisító." Megtehetné, hogy húszezreseket "varázsol" az összes zsebünkbe, és így oldja meg az anyagi problémáinkat. De ebből nem tanulnánk meg hálát adni, nem tanulnánk meg az adakozás és az áldás közötti összefüggést, nem tanulnánk meg a hitben való kitartást és azt, hogy minden helyzetben Isten gondviselésére bízzuk magunkat.

Egyáltalán nem véletlen, hogy egy olyan híres ember sincs a mai gazdag és sikeres emberek között, aki lottón nyerte volna a kezdőtőkéjét. Senki nem lett azok közül sikeres vállalkozó, iparmágnás, befektető. A könnyen jött gazdagság ugyanolyan könnyen el is veszik. Ezért int óva bennünket Isten a Példabeszédek könyvében attól, hogy hirtelen akarjunk meggazdagodni.

Aki viszont fokozatosan, Istennel való járásban, és abba vetett hitének, hogy Isten képes őt megáldani és megsokasítani és gondot viselni róla, folyamatos gyakorlásában él, az nem herdálja el könnyelműen a vagyonát, nem felejt el hálát adni Istennek, mert az évek során megtanulja, hogy kinek köszönheti mindenét, és nem veszi le arról a szemeit, hogy nem vihetünk ki semmit ebből a világból, ezért - ahogy Jézus is tanította - nem ezen a világon, hanem a Mennyek Országában kell kincseket gyűjteni, ott, ahol a rozsda és a moly meg nem emészti.

A Mennyek Országában pedig igen egyszerű a gazdagodás törvénye. Az ottani vagyonod ahhoz lesz mérhető, amilyen szinten az itteni világban odaszántad magad az adásra és a jó cselekedetekre, az Isten munkájának végzésére.

"Luk 12:34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

(Tp.)