Lemondani önként a szerelemről Istenért? Véleményeket kérnék.

Az a szerelemnek egy lefokozott formája (nem rosszabb, de jobb szó nincs rá). Aki lemond róla, nem mond le róla, hanem kiegészíti. Annak szerelme a Világ, gyermeke minden és mindenki. Nagyon nehéz feladat; lehet, hogy sokan megpróbálják, de csak kevesen értik meg.

Senki sem marasztalható, vagy elítélhető emiatt. Sem az, akinek nem sikerül, sem az, akinek igen, sem az, aki meg sem próbálja (nem is való mindenkinek). Azért vannak papok, hogy segítsenek kapcsolatot tartani ember is Isten között. De vannak, akik erre papok nélkül is képesek. Nem felsőbbrendűbbek sőt - a legnagyobb alázattal állnak Isten és minden teremtménye elé.

"Ha szerelmes vagy, kinyílsz, szereted a világot, ha nem vagy az, akkor kicsit összébb húzódsz."

Így van. Ebben az állapotban örökké nyitva állsz. Az önmegtartóztatás nem a szeretet elfojtása. Csupán a vágyaké, amik vakká tesznek. Amik elhitetik az emberrel, hogy a szeretet függ bármitől is (partner, gyerek, unoka).

Aki ezen nem tud túllépni, az természetesen jobban teszi, ha nem él begubózott életet. De nem mindenki magányos, aki egyedül van. Csupán erre szerettem volna rávilágítani.