Lemondani önként a szerelemről Istenért? Véleményeket kérnék.

Nincs véleményem,az ő dolga, neki kell ezt elfogadni vagy nem. Én nem lennék rá alkalmas

(mint katolikus nem értek egyet a mondatoddal,hogy "szerelemről lemondó személy nem itt a Földön, hanem a Mennyben szeretne boldog lenni". A szerelemről való lemondás nem jelent boldogtalanságot

Én bizonyos szempontból Istenről mondtam le a szerelemért.

Egyébként kire gondoltál? Apácákra, papokra? Miért lenne önzőség? Ha nem hagy ott senkit azért, hogy később Istennel legyen boldog, akkor csinálja. Én biztos nem érezném magam jól egyedül.

Amúgy nem tartom magam hívőnek.

Szia!

Szerintem z egy teljesen természtes dolog, a környezetben több ilyen ember is él, akik az életüket mások szolgálatára szánják, és ebbe értelemszerűen nem fér bele egy párkapcsolat. Pál apostol így ír erről:

"Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni." Majd hozzáteszi: "Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek. Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik, de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek." Végül így zárja a gondolatmenetet: "Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak. Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének."

Üdv. Péter

A kérdésedben fontos szempont, hogy Istenért:

Tehát nem azért mert amúgy is egy csúnya vagy kövér vagy buta vagy kellemetlen személyiség vagyok és úgy se kellenék senkinek, akkor legalább azt mondhatom, hogy Istenért mondtam le a szerelemről... stb

Hanem tényleg Istenért lemondani róla egy nagyon komoly, bölcs ugyanakkor nehéz döntés, ami amellett hogy rengeteg örömöt hoz majd Istentől, hoz majd rengeteg nehézséget is.

Például megkockáztatom a feltevést, hogy a döntést követő 2. héten betoppan a nagy Ő az adott személy életében. Na az a lemondás, ha még akkor is kitart a döntése mellett, amikor igazán szerelmes lesz...

Rossz döntésnek tartom, és nem csak azért mert nem vagyok keresztény, hanem mert szerintem másnak fájdalmat okozni a saját "lelki üdvösségemért" dolog elég önző.

Erről ezembe jutott egy idézet:

"Többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben." (Anatole France)

Szerelem nélkül nem sokasodhatunk Isten kedvére ;)

Plusz ott van az elvárás is, hogy a Mennyben szeretne boldog lenni. Ez nem ilyen adok-kapok játék. Ha lemondunk valamiről, tegyük tiszta szívvel, nemes céllal, ne azért, hogy egyszer majd valamit kapunk ezért 'cserébe'.

Ez a kérdés hogyan jutott az eszedbe?

Az agyamat el tudnám dobni, mikor már a gyerekeket is meghülyítik a bigott vallással.

Aki Istenért lemond a szerelemről, az nem mond le róla, sőt, megtapasztalja az igaz szerelem legmagasabb fokát. Az ő szerelme Isten (vagy a Világ, kinek mi tetszik).

Már most, a földi életben felkészül egy túlvilági létezésre, és ezt olyan mértékű éberséggel teszi, hogy egy "földi szerelem" már nem fér bele ebbe a képbe, az csak elvonná a figyelmét. Az ő szeretete mindenkire hat, nincs olyan, akinek jobban, vagy kevésbé.

Lényegében ez a legönzetlenebb szeretet.