Miért kell hinni valamiben, amiről nem tudunk semmit?

A kérdező kommentje:

És mi van, ha valaki szeretne is hinni. De nincsen semmilyen megtapasztalása, hiába igyekszik? És mondjuk hitetlenül hal meg, mert nem volt képes hinni.

Szia újra!

Mi a kérdésed lényege, hogy mi a következmény (menny-pokol), vagy hogy hogyan tudsz közelebb kerülni a hithez?

Ami a menny-poklot illeti, biztos vagyok benne, hogy a végtelenül szerető Isten NEM BÜNTET. Ne félj ettől.

Ami a másik dolgot illeti, ha erre vágysz, beszélgess olyan emberekkel, akik hisznek, személyesen, nem kötelességből. Hogy ez mit jelent nekik, hol fedezik fel az életükben Istent. Írhatsz nekem is privátot.

Az egész nem olyan misztikus, Isten nagyon közel van. De még a hívőnek is lehetnek sötét hónapjai / évei, amikor nem találja Istent, azt hiszi, elhagyta, vagy nincs is, csak áltatta magát. Érdekes dolgok ezek.

Szóval most itt nem ragozom, mert nem tudom, ez-e a kérdésed. Ha ez, írj privátot, szívesen levelezgetek erről, ha akarod.

:)

"Aki keres az talál."

Egyszerű a válasz hogy mindenki hol találja meg Jézust.Tudjuk hogy a szeretet Jézus Krisztus.A szeretet pedig bennünk lakozik,így hát bennünk van Jézus is.Ugye milyen közel van hozzánk?

Béke veled :)

Olyan ember nincs aki nem tud hinni,csak olyan aki nem akar!

A hit Isten ajándéka,Jézus Krisztusban.Egyszerűen imádkozz hozzá ,hogy legyen segítségűl a hitetlenségeden,és ajándékozzon meg téged is ,És olvasd a Bibliát.

Az ember nem azért hisz, mert _kell_. Semmiben nem _kell_ hinni felnőtt fejjel. Egyedül a gyerek az, akinek el kell hinnie, amit a mamája mond neki, és ha vallásról, hitről beszélünk, ez a gyermeki hit, amikor valaki kérdés nélkül elhiszi amit mondunk neki. De később ennek a hitnek felnőtté kell válnia, mint magának az embernek is, saját belső meggyőződéssé kell alakulnia, máskülönben egy idő után elveszik. Hinni tehát biztosan nem kell - ha akarsz hiszel, ha nem, nem.

Nem hülyeség egyébként ez a gyermeki vakhit sem, a felnőttek is használják más esetekben: pl elhiszed, hogy ha az újságban 20.10-et írnak a meccs kezdetéhez, akkor eszedbe sem jut kételkedni, hogy az nem így lesz. Vagy elhiszed pl a születési dátumodat is, pedig azt sem tudod bebizonyítani, hogy tuti akkor születtél. Az életben egy csomó dolog erre a vakhitre épül, ezért az sem elvetendő, csak a vallásos hithez már nem elég.

Azt írod: "Miért rosszabbak a vallás szempontjából azok az emberek, akik mások szavának nem hisznek vakon, és maguk esetleg soha nem tapasztalnak természetfölöttit?"

Dehogy rosszabbak! Ha úgy tűnik, hogy rosszabbnak tartjuk őket, akkor mea culpa, a mi hibánk. Sőt, sokszor mennek ezen a viták vallásos körökön belül, hogy vajon melyik a jobb helyzet, ha valaki felnőttként tér meg, mert az már egy biztos vallási meggyőződést takar, viszonyt nem lesznek gyökerei. Vagy az a jobb amikor eleve valaki hívő családból jön? Neki gyökerei ugyan lesznek, de akkor még ott van a feladat, hogy magáévá tegye a vallási eszméket, és ne csak mások szava után fusson. Megoszlanak a vélemények.

Utolsó vagyok.

Arra a kérdésre pedig, hogy egyáltalán miért hisz valaki, szerintem nem lehet adni egy általános választ. Mindenkinek saját élménye, élményei vannak a hitével kapcsolatban, legyen ez akármilyen kevés(nek látszó) is.

Nem kell azt gondolni, hogy a hívő ember azért hisz, mert buta, az okos hitetlen pedig olyan, mint egy jól megerősített erőd, ő aztán be nem veszi a maszlagot. Az Isten mindenkinek személyes módon jön, de egy dologban ugyanolyan, nem fog betörni kérdezés nélkül. Nem kezdi el ostromolni az erődöt, neki vagy kinyitod a kaput, és ő majd szépen besétál, vagy ha nem, hát kint marad....... és vár, hátha lesz valami. Bár nem vagyok pontos, nem vár, zörget. (Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Jelenések 3,20)

Jah, és mivel kérdezted, katolikus keresztény vagyok.