Kedves hívő fórumozók! Imádkoznátok értem kérlek?
Előre megkérek mindenkit, aki csak kritizálni szeretne, hogy ne is olvassa tovább... Köszönöm!
Alapjáraton nem igen vagyok vallásos, de hiszek abban, hogy isten irányítja a dolgokat és úgy irányítja, hogy az számunkra a legkedvezőbb legyen, ha pillanatnyilag nem is úgy tűnik. Régebben sokat imádkoztam hozzá, hogy minél előbb mutassa meg nekem mi volt a szándéka bizonyos dolgokkal és mindig kaptam választ. Az utóbbi pár hónapban sajnos úgy éreztem nincs szükségem rá, így most nehezen tudok visszatérni, viszont nagyon elvagyok keseredve.
Olyas valakibe szerettem bele, akibe nem kellett volna, az ő élete az ivás, a bulizás, a csajozás, az én fejemet is teljesen elcsavarta ezt pedig totálisan megsínylettem. A tavalyi eredményeim miatt köztársasági ösztöndíjas lettem, rektori dicséretben részesültem, stb, most viszont úgyérzem nagyon félresiklottak a dolgok. Nincs kedvem tanulni, mert jobban vonzanak a bulik, amiben tudom hogy ott lesz... Elmegyek, részegedek, jól érezzük magunkat, aztán eljön a másnap és csak bánt. Bánt ő azzal hogy alig keres és bánt az hogy a sulit ennyire elhanyagolom valaki miatt, aki talán nem is érdemli ezt meg. Teljesen összetörtem és ugyan nem vagyok egy gyenge jellem, most még is kérlek titeket imádkozzatok azért, hogy Isten megmutassa nekem, mit is kéne tennem! Engem nem érdekel, ha összetörik a szívem és két hétig zokogni fogok, csak kerüljek a helyes útra, ami ugyan egyértelmű lenne hogy miaz, de egyelőre nem tudok lemondani Róla... Valahol mélyen érzem azt, hogy van keresnivalóm mellette, még is tudom, hogy jobb lenne hagyni az egészet. Amíg ez bennem így marad, nem fog változni semmi és ez kétségbe ejt. Kaphatnék néhány imát azért, hogy Isten megmutassa a helyes utat?
válasza:Én is hasonló helyzetben voltam, nekem is fontosabb volt egy időben a bulizás meg a haverok.
Majd lefekvéskor megpróbálok erre visszaemlékezni.
válasza:Hiába imádkozok érted,ha Te nem vagy hajlandó változtatni az életviteleden. Ha inkább bulizol,lerészegedsz,futsz egy részeges alak után,akkor nem fog semmit sem érni.
Amikor bulizni vagy vele találkozni indulnál,szánj rá negyedórát és gondold végig,hogy mi érdemes tenned! Kedvében járni egy link alaknak,tönkre tenni az életedet,vagy tanulni és vinni valamire. Ilyenkor kérd Isten segítségét,hogy legyen erőd otthon maradni.
Ezért fogok én is egy imát elmondani.
válasza:Nos, ez így elég nehéz helyzet. Előre jelzem, hogy valószínűleg kemény lesz, amit írni fogok, de kénytelen vagyok így tenni, mert - mint magad is tudod - nagy bajban vagy... Azt tudd azért, hogy Isten szeret; nem vet el magától, bármit is tettél; Ő mindig megbocsát, és jót akar neked.
Lehet, hogy pontosan azért történt ez a dolog veled, mert eltávolodtál Tőle; így pedig nehéz ellenállni a kísértéseknek, ill. jó döntéseket hozni. Az érzelmekkel megküzdeni vagy azokat irányítani még egy erős hívőnek is nehéz lehet bizonyos esetekben; Isten nélkül pedig - legalábbis tapasztalataim szerint - szinte biztos, hogy érzelemvezérelt az ember, legalábbis ha nőből van...
A férfiak alapon inkább a józan eszükre hallgatnak, könnyebben meghozzák a szükséges döntéseket; bár állítólag belül ők is szenvednek.
Mondanám, hogy gondolj a jövődre, a tanulmányaidra, az egész életedre, amit nagyon csúnyán el tudsz rontani, ha nem jössz ki ebből a problémából... De tudom, hogy csak kívülállóként könnyű okosnak és határozottnak lenni. Azért azt megjegyezném, hogy nem vall magas önértékelésre, önbecsülésre, ha így hagyod magad kihasználni. Ne érts félre, de a leírtakból nekem úgy tűnik, hogy egy értékes, sikeres lány vagy / voltál; mégis szinte önként és dalolva "lealacsonyodsz" egy ilyen fickóhoz, aki csak önző módon kihasznál, mintegy beléd törli a lábát; pedig jobbat érdemelnél.
Inkább azt mondom, próbálj meg szorosabb kapcsolatot kialakítani Istennel, hogy Ő tudja irányítani az életedet. Add át Neki magad, bízd rá ezt a helyzetet is, hogy legyen meg az Ő akarata. Ha Ő vezet, te pedig nem lázadozol, nem engedetlenkedsz, akkor lesz esélyed arra, hogy a megfelelő időben megtaláljátok egymást az igazi, hozzád való fiúval, aki tisztelni, becsülni és szeretni fog téged.
/Persze vannak keresztények, akik egyedül élnek, de az külön elhívás és külön kegyelem; a többség házasságban él, s ha nem a saját feje után ment, akkor jó házasságban./
Próbálj meg erőt venni magadon, imádkozni, ne várd meg, amíg még rosszabb lesz a helyzet. A bűnt pedig el kell ismerned Isten előtt, megbánni azt, és elhatárolódni attól. Bár, amikor teljesen összetörik az ember, akkor könnyebben adja meg magát az Úrnak, ez saját tapasztalat...
Tudom, ha nem akarnál változást, nem írtál volna ide; de imádkozhatunk mi érted akármeddig, hogy Isten mutassa meg a helyes utat neked, ha nem tudsz arra rálépni. Sőt, szerintem tudod te már most is, hogy mi a helyes út, csak nincs elég erőd és hited, hogy azt válaszd; az érzelmeid miatt nincs meg a szabad akaratod. A leírásodból legalábbis inkább ez látszik, mintsem hogy nem tudnád, mi lenne a helyes. Úgyhogy én inkább azért imádkozom, hogy tudj helyesen dönteni mielőbb, és később is maradj meg a keskeny úton; ill. hogy az Úr gyógyítsa meg a beszerzett lelki sebeidet, a fájdalmaidat. Hogy fel tudjál tenni mindent egy lapra, és nyerj. :)
Javaslom még, hogy kezdj el valamilyen jó, erős keresztény közösségbe járni, ahol egyrészt jó tanítások vannak az Igéből, másrészt személyesen tudnak segíteni neked imával, tanácsadással, lelkigondozással; és ahol korodbeli fiatalokkal ismerkedhetsz és barátkozhatsz.
Ha Pesten vagy a környékén élsz vagy jársz suliba, tudok ajánlani ilyeneket, írj privátot nyugodtan.
Üdv, Isten áldjon. :)
Csalódtam már annyit a gyülekezetekben, hogy nem szeretnék újra tartozni valahova. Nem szeretnék az ő elvárásaiknak megfelelni, de ezt hagyjuk.
Mint említettem tudom mi lenne a helyes, viszont nagyon nehezen döntöttem mindig mindenben és ilyenkor Istenhez szoktam fordulni, hogy adjon valami jelet, vagy bármit, hogy tudjam mit is szán nekem. Pl. a továbbtanulásom is derékba lett törve, hónapokig magamon kívül voltam, mire rájöttem, hogy miért lettem oda "küldve", ahova és mostmár boldog vagyok hogy így alakult!
Én tudom, hogy figyel rám és terelget, viszont én abban hiszek, azért szoktam imádkozni, hogy mutasson valamit, adjon egy jelet, hogy érezzem ő melyik utat szánja nekem.
Ez a srác nem volt mindig ilyen. Tavaly tavasszal hülyült meg, már ha lehet ilyet mondani, amikor elhagyta a barátnője egy elég hosszú párkapcsolat után. Valahol érzem hogy kellek neki, de érzem a "kétségbeesést" is. Azt tudom, hogy nekem mi lenne a jobb, ugyanakkor azt is tudom, hogy a srácnak is szüksége van valakire, aki odafigyel rá és mint tudjuk Isten nem mindig a "könnyebb", egyértelműbb utat választja számunkra. Rengeteget bánt ez a srác, tele van a lelkem sebekkel már most. Vagyok annyira erős, hogy nem aláztatom meg magamat egy srác miatt, akkor sem ha szerelmes vagyok, most még is úgyérzem, hogy valami miatt még ott kell lennem mellette. (és ezt most nem az érzelmek, hanem az ész mondatja velem)
Ezért szerettem volna a segítségeteket kérni, hogy imádkozzatok azért, hogy Isten megmutassa melyik úton induljak el. A nehéz, rögös úton, ahol mindig több és több sebet fogok szerezni, de talán egy másik ember végre megbékél. Avagy a bizonyos értelemben vett "könnyebb" úton, amitől ugyan össze leszek törve egy darabig, de utána visszatérek a régi életemhez.
Tudom fura a gondolkozásmódom, de jó ideje nem tudok már egy vallási közösséghez sem tartozni és szépen lassan kialakult a saját kis "eszmém" Istenről.
válasza:Szia! Imádkozom Érted.
Viszont arra kérlek, hogy Te is tegyél érte. Én már többször átéltem hasonló helyzetet, és az alábbi módszer mindig bevált. Ez a legfájdalommentesebb mód, amit ismerek. Remélem Neked is segíteni fog!
1. szakíts meg vele minden kapcsolatot - ő se keressen ezentúl Téged! Ne vedd fel a telefont, töröld ki facebook-ról stb.
2. vonulj el valahova, és sírd ki magad!
3. ismerj meg új dolgokat az életben - új hobbikat, új embereket, akár új férfiakat - bár őt nem tudják helyettesíteni, de ki kell töltened az így keletkező űrt
4. imádkozz sokat Istenhez!
+1.: Azért is imádkozhatsz, hogy Isten vezessen el egy olyan közösségbe, ahol végre jól érzed magad (biztos, hogy van ilyen)! Isten tud a problémádról, és szerintem most is meg fog hallgatni!
Sok sikert!
válasza:"Csalódtam már annyit a gyülekezetekben, hogy nem szeretnék újra tartozni valahova."
Nem hiszem, hogy nálam többet. Gyülekezetekben, emberekben könnyű csalódni, ezért nem bennük kell bízni, és nem rájuk nézni.
Volt gyülekezetváltásom pl. költözés vagy egyéb, rajtam kívül álló okok miatt; de volt olyan is, hogy úgy besérültem, hogy közel másfél évig hozzád hasonlóan gondolkodtam. Kb. úgy, hogy csak keresztényeket ne lássak... /De nem tértem ki a hitemből teljesen, csak nem akartam sehova sem tartozni./
Most sem járok sehova egy ideje, pedig ismerem, tudom a hátrányok mellett az előnyeit is. Ez utóbbiból van több. :)
"Nem szeretnék az ő elvárásaiknak megfelelni"
Nem is kell. Egyetlen személynek lehet elvárása bárkivel szemben: Istennek.
Az imádkozás, a vezetés kérése nagyon helyes. :)
Ne haragudj, de amit a srácról leírtál, az józan ésszel gondolkodva nem áll meg.
"a srácnak is szüksége van valakire, aki odafigyel rá"
Oké, de ez közel sem biztos, hogy a te felelősséged; pláne, ha közben rossz útra visz, és tönkreteszed az életedet miatta. Sőt, ha tényleg ismered a Bibliát, akkor tudod, hogy a házasságon kívüli szexuális kapcsolatról mit ír, ugyebár...
Isten meg tudja őt keresni máson keresztül is, nem csak rajtad, sőt...
És bár nem látok bele a fejedbe, de nem igazán hihető, hogy nem az érzelmeid mondatják veled azt, hogy ott kell lenned mellette. Tudod, az ember hajlamos arra is, hogy valahol tudat alatt kiskapukat keressen, és ezt észre sem veszi. Kívülállók ezt sokkal hamarabb meglátják, mert aki benne van, az evidensen nem tud objektív lenni.
Persze, nem vagyok 100 %-ig biztos abban, hogy veled is úgy van, mint velem; de azért eléggé esélyes a dolog... Tehát a saját esetemből kiindulva beszélek.
Nálad sokkal-sokkal nehezebb helyzetben voltam megtérésem előtt, s erről nem is volt látásom eleinte; aztán amikor már lett, akkor elkezdtem magyarázkodni, kiskapukat keresni, csűrni - csavarni... De aztán végül is feladtam ezt a "küzdelmet"; ekkor viszont még az érzelmeimmel mindig meg kellett harcolnom, és ez is nagyon nehéz volt. Hosszú - hosszú hónapok mindkét részfolyamat esetén...
De azóta nyugi van ezen a téren, és teljes békességem abban, hogy jól döntöttem. Pedig nekem a másik út lett volna a könnyebb, talán az egyértelműbb is; és bizonyos szempontokból még vonzóbb is...
Aztán az már filozófiai kérdés, hogy ez hova vezetett volna; jó eséllyel egy látszatvallásosságba, de méginkább vissza a világba, a bűnökbe.
A te dolgod egyébként, a te döntéseid; de magad viseled a következményeket is, gondolom, ezt tudod. Emberek sokféle véleményt mondhatnak. De akkor lesz az igazi, ha bármilyen döntésed szilárd belső meggyőződésből jön, s ez a meggyőződés pedig az Úrtól. Akkor már a kínlódás sem lesz, bár a másik harc még eltarthat egy ideig...
Kívánom neked, hogy mielőbb mássz ki ebből a gödörből, ne kerülj még lejjebbre benne. Pláne, ne te ásd még mélyebbre.
Egy sportból kölcsönzött mondattal kifejezve: "Első szabály: ne verd meg magad!"
Sok sikert! Üdv. :)
Köszönöm a válaszokat, valahol egyetértek. Nehéz ezt megmagyarázni, pláne úgy, hogy túlmagyarázni sem szeretném. Akárhány alkalommal jut eszembe ez a dolog egy nap, mindig egy imával végződik, hogy meglássam a kiutat ebből, viszont kicsit még nehéz imádkozni, vagy is annak érzem, nem tudnám megmagyarázni miért.
Jó ideje ez megy, pár hét után az volt az imákra a válasz, hogy költöznöm kell (kollégium) és hova? A vele szembe lévő szobába, így még elkerülni sem tudom, sem a kapcsolatot megszakítani, mert ez egy olyan felettem álló döntés alapján született meg, amibe nekem nem igen van beleszólásom sajnos. Szóval úgyérzem, hogy össze-vissza jeleket kapok, mert nem tudom hogy ez most csak egy próba, hogy mennyire vagyok erős és mennyire tudok kiállni az akaratom mellett, avagy pont azért kell ott lennem mellette, mert valakire szüksége van, és Isten azt akarja hogy én legyek az a valaki...
Pont azt szeretném megtudni, hogy mi a célja velem? Én legyek-e az a valaki, akármilyen nehéz is lesz, vagy ne? Elsősorban erre szeretnék választ kapni. Bármennyire is fájó szívvel, de képes lennék én egy egyszerű "barátként" is ott állni mellette, ha arról van szó. Hiába vannak érzelmeim, nem fogom ráerőltetni magamat, ha ő erre láthatóan nem vevő, ahogy kihasználni sem hagyom magamat.
Valaki írta a szexet. Erről egyelőre szó sem volt közöttünk és jó darabig nem is lenne, ezt ő is tudja. Mondjuk a vallás ezen részét nem követem... más, szerintem elég egyértelmű okokból gondolom így.
válasza:Szia!
Imádkozni fogok érted.
Azt azonban tudnod kell, hogy azon az emberen nem lehet segíteni, aki nem hagyja magát. Tehát te hiába szeretnéd jó útra téríteni ezt a srácot, ha ezt ő nem akarja, akkor szóval nem lehet valakit erőszakkal megmenteni.
Üdv: 29/L
válasza:Szia. Dobtam az imát.
Nagyon fontos dolog az is, hogy milyen gyülekezettel kerülsz kapcsolatba. Írtad, hogy csalódtál bennük. Én abban hiszek, hogy mivel az emberek különbözőek, ezért előfordulhat, hogy egyeseknek csak bizonyos "személyre szabott" gyülekezetek használhatnak. Például én, mint laza kőkemény rocker is megtaláltam azt a gyülekezetet, ahol épülhetek. Ha írsz privit, segítek gyülekezetet keresni.
válasza:Jézus Krisztus tud neked segíteni.Olvasgasd el a Bibliát és Imádkozz ,hogy ne kísértsen téged az Ördög .Velem is volt fiatalabb koromban ilyen dolog ,és amikor megtértem Jézus megmentett a pokol tüzétől.Ez legyen benned ,mentsen meg téged is ettől.Ha találkozol a fiúval ,vagy kísértésbe esel imádkozz és kérd Jézust,hogy segítsen.meglátod segíteni fog ,nekem is segített.
Kívánom hogy adjon neked erőt.
Béke veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!