Tényleg nincs Isten? Kezdem elveszíteni a hitemet?!

Nem tudhatjuk - ezért ezek a kérdések a vallások alapját képezik. Ez hit kérdés. Érdekes módon, a világvallások elég szolidárisak a halál kapuja kérdésben. És mindenképp nagyon fontosnak tartják.

Nem nevezlek semminek, tudatlannak, nem ismerlek,

ha ismernélek sem neveznélek semminek,nem itélkezehetem fölötted, legfeljebb szeretnélek.

Jó, hogy béke van a lelkedben-testedben

(szerintem is ez végsőfokon egy, sőt hármas felosztásban: egy a szellem-lélek-test) (ezért is olyan bonyolult ez a kérdés) (én is megtaláltam a békémet)

(de néha elvesztem)

Jó éjt!

Én is érzem úgy néha, hogy a rossz dolgoknak se vége, se hossza,de nekem eddig mindig sikerült kitartanom.

Legutóbb elviselhetetlen, hosszú napokig tartó fájdalmat kaptam tőle, mely tényleg közelebb vitt hozzá. Feküdtem a kórházi ágyon-már amikor tudtam- és felváltva sírtam és imádkoztam, de a legrosszabb perceimben már csak meghalni akartam, hogy vége legyen a szenvedésnek. Rengeteget könyörögtem neki és néha én is úgy éreztem, hogy nem érdeklem őt, hogy, ha szeretne nem hagyna így szenvedni, mert én sem hagynám a gyermekemet így kínlódni ha segíthetnék rajta. Aztán a következő percben már meg is bántam ezeket a gondolataimat.

Nem adtam fel az imádkozást és végül átadtam magam az Úrnak, hogy bárhogy legyen is, legyen az Ő akarata szerint.

A műtétem előtt (néhány órával), amitől rettegtem, egyik percről a másikra megszűnt minden fájdalmam és hazaengedtek a kórházból. Azóta a hitem még erősebb és tanúsítom, hogy a fájdalom valóban közelebb visz Istenhez.

Minden este hálát adok Istennek, minden, fájdalom nélkül megélt percemért.

Neked is csak ezt tudom tanácsolni, hogy bármi történjen veled az életedben,imádkozz kitartóan és fogadd el amit Isten ad neked, mert Ő mindent érted, a te lelki fejlődésedért tesz.

22:57-nek: Én is hasonlóan gondolkodom.

A belső béke a legfontosabb, és van, aki ezt a vallás gyakorlásában találja meg, de van, aki a valláson kívül más dolgokból merít erőt a belső békéhez. Nekem sincs ahhoz szükségem, hogy vallásos legyek, mert így is meg tudtam teremteni a belső békémet.

Éppen ezért nem ítélendő el sem az, aki vallásos, sem az, aki pedig nem az. Egyiknek sincs szülksége arra, hogy a másik meggyőzze őt a maga igazáról, mivel mindenki éljen olyan meggyőződéssel, amiben ő hisz. Nincs ezzel semmi gond.