Az ízeltlábúaknak is van lelke?

"Gondolom őket nem fogják örökké kínozni mert nem hittek Istenben...:)"

Elképzeltem ahogy a pokolba levisznek egy hitetlen kaktuszt és az ördögök tanácskozni kezdenek hogy hogyan lehetne kínozni :)

"Ha viszont van lelkük, akkor ők is halhatatlanok és akkor ők a Mennybe kerülnek automatikusan, nem?

Gondolom őket nem fogják örökké kínozni mert nem hittek Istenben...:)"

ezt a hülyeséget meg felejtsd el, mert "menny" meg "pokol" nem létezik. újjá születnek egy fejlettebb testben, fejlettebb tudattal.

A lélekre két szó van a héberben. A lélek, amiben az állatokkal osztozunk a nefesh. Ez nem örökkévaló. A mi lelkünk más.

Azonkívül senkit nem fognak kínozni a pokolban a pokol az nem egy hely, hanem egy lelki állapot amiben meghalsz. Azért pokol, mert ha a lelkedben harag, meg nem bocsátás van pl. akkor azon a halál után nem változtathatsz mert az örökkévalóságba ahogy belépsz, úgy leszel ott. Ezért mondja Jézus sokszor, vigyázzatok és imádkozzatok mert nem tudjátok mely órában jön el az Uratok.

Sziasztok!

Csak pontosítani szeretném az utolsó hozzászóló által mondottakat: a lélek, amiben az állatokkal osztozunk NEM a "nefesh", hanem a "RUAH".

Sajnos óriási a keveredés a fejekben. Amikor az Isten megteremtette az embert és lehelte bele az élet lehelletét (RUAH), így lett az ember élő lélekké (Nefes).

Ez a lélek (RUAH) száll vissza az Istenhez, aki adta volt azt, legyen az ember vagy állat. Sem az embernek, sem az állatnak nincs halhatatlan része, mivel teremtmények vagyunk, így halandóak is. Egyedül Isten halhatatlan a Biblia szerint (Lásd. I.Tim. 6:10).

A "pokol" pedig nem lelkiállapot, a héber "Seol" és a görög "hádész" szvakat szokták ezzel a szóval visszaadni, egyszerűen a halottak tartózkodási helyét jelöli (sír). Innen van a feltámadás, mind az örök életre, mind pedig az ítéletre.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

A Prédikátor könyve 3:19-20 versében nem a magyarban gyakran "léleknek" (nefesh) fordított szó szerepel, hanem az a szó, amit gyakran "szellemnek" (ruah) adnak vissza. Ez távolról sem "két szó a lélekre", mert a héber és a görög is különbséget tett a két szó jelentései között, melyek NEM szinonimái egymásnak.

Ez a "szellem" (ruah) - ebben a jelentésében "életerőnek" fordíthatjuk - a teremtéskor került belénk (az 'élet lehelete') és mindenki adja tovább az utódjának.

Ezt jól írod, hiszen a bibliából idézel:

"Amikor az Isten megteremtette az embert és lehelte bele az élet lehelletét (RUAH), így lett az ember élő lélekké (Nefes)."

De a következtetésed nem pontos:

"Ez a lélek (RUAH) száll vissza az Istenhez, aki adta volt azt, legyen az ember vagy állat."

A két szó a héberben és a görögben is ELTÉRŐ, akkor miért használsz rá magyarban erőltetetten egy szót?

Helyesebben a "szellem" (életerő) száll vissza Istenhez, aki adta azt, nem a lélek. Sokan azt gondolják, hogy mindegy, pedig a két külön fogalom eltérő jelentései miatt egyáltalán nem.

Ezen kívül nem "lelkünk van", hanem "lélekké lettünk" a szellem (életerő) belénk lehelése által. Nem mindegy a megfogalmazás, mert az 1Mózes 2:7 így mondja.

A többivel egyetértek.

"Lelke csak az embernek van, hiszen amikor Isten megteremtette, lelket lehelt bele. Állatnak, növénynek nincs lelke."

Sokan hiszik így, de ha alaposan utánanézel a bibliában, akkor megérted, hogy az állatok is "lelkek". Pontosan úgy, ahogy írtam: LELKEK - nem pedig "lélek van bennük".

Bár ez utóbbi megfogalmazásra is van példa a Szentírásban, de ebben az esetben "életet" jelent a lélek szó. Erre egy ismert példa Jézus megfogalmazása a Máté 20:28-ban. A Károli kapásból "életet" ír ebben a versben, de itt eredetileg a "lélek" (pszükhé) szó szerepel.

Tehát ahogy már le lett írva párszor, Isten NEM LEKET lehelt az első emberbe, hanem szellemet (ruah), aminek ebben az esetben életerő a jelentése. És "így lett az ember élő lélekké" - tehát értelmezzük, amit olvasunk: nem lelket kapott, hanem "lélekké lett"!