Hogyan értelmezzem a következőt: Mózes I.1/2-ben: ". és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. "?

Szia!

Hertz rabbi így írja:

"Isten Lelke: Az Isteni Lény misztikus, megfoghatatlan, láthatatlan és ellenállhatatlan jelenléte. A lebegett héber ige még egyszer fordul elő a Tórában: V.Móz. 32:11-ben, ahol a sasról van szó, amely fiókái felett lebeg, hogy oltalmazza őket. (Lásd még Jer. 23:9.) Az anyag maga élettelen. Isten Lelke életet ad bele és élő szervezetté alakítja. A Jeruzsálemi Tárgum így fordítja e verset: "És a föld puszta és kietlen volt, elhagyatott az emberek fiai nélkül, minden élőlény nélkül, és sötétség volt a mélység színe felett. És az Isteni irgalom lebegett a vizek színe felett."

Üdv. Péter

= A föld ősi állapota =

„A föld azonban puszta és üres volt és sötétség volt a mélység színén: de Isten Lelke ott lebegett a vizek felett.” (Ter 1:2)

Mikor Isten a földet megteremtette, az puszta és üres (a héber szöveg szerint: tohu va-bohu) vagyis sötét, élettelen, rendezetlen tömeg volt, melyet mélységes víz borított, de felette ott lebegett (a héber szöveg szerint talán: feküdt, - mint az anyamadár a fészkén, mikor tojásait költi) az Isten Lelke. Isten tehát nem hagyta magára a földet, hanem gondviselésével életet s rendet teremtett abba. Ez utóbbi mondat tartalmazza a Szentírás egész teremtéstörténetének alapgondolatát. A Szentírás ugyanis elsősorban nem azt akarja elmondani, hogy miként lett a világ s minden lénye, hanem azt, hogy Isten teremtő gondviselése nélkül semmi sem lett széles világon. Ezért vonultatja el előttünk a következőkben a teremtés történetének nagy vonalakban való népies vázolásával a világ legfőbb alkotóelemeit: az eget, a vizet, a növényeket, az égitesteket, az állatokat s végül az embert, hogy mindeniken szemléltesse, hogy nem magától lett, hanem az Isten teremtetet.

Az üresség és a sötétség tulajdonképpen a semmi szemléltetése. A lét, a rend, az érthetőség és a célszerűség mind Istentől ered. A világ azért jó, mert ennek az Istennek a műve, mert minden megfelel annak a célnak, amire Isten rendelte.

a teremtésben, de kivált a természetfölötti rendben megnyilvánuló isteni tulajdonságok és tevékenységek egészen sajátos szint, hatékonyságot és életet nyernek, ha valamely isteni személlyel hozzuk közvetlen és eleven kapcsolatba. Ezáltal ugyanis egyfelől az illető szentháromsági személy személyes tulajdonságainak ereje és melegsége rájuk is kisugároz. Mennyivel többet mond: Isten Lelke lebegett a vizek fölött (mint a tyúk-anya melengető szárnyaival tojásai fölött), mintha egyszerűen azt olvasnók: Isten volt a vizek fölött. Másfelől a tulajdonítás által a természeti vagy természetfölötti létmozzanatok olyan kölcsönös vonatkozásokba is kerülnek, melyek a szentháromsági vonatkozásokat utánozzák, és a szentháromsági életközösség gazdag termékenységét és harmóniáját rásugározzák a teremtményre. Így pl. szabadság és tekintély, hagyomány és kutatás viszonya egészen új világításba kerül, mihelyt az Igével és Lélekkel hozzuk tulajdonítás kapcsolatába.

Nem csoda tehát, ha a Szentírás is bőven él tulajdonításokkal. így pl. az angyal a megtestesítést a Szentléleknek tulajdonítja;(Lk 1:35) Szent Pál az Atyának tulajdonítja az Isten, a Fiúnak az Úr nevet.(1Kor 12:4; cf. Rom 11) Az apostoli hitvallás a teremtés művét az Atyának, a megváltást a Fiúnak, a megszentelést a Szentléleknek tulajdonítja, és így az üdvtörténet sarkalatos tényeit belekapcsolja a Szentháromság aranyláncába.