Istenhívők válaszát kérném: miért létezik rossz a világon, ha Isten mindenható és jóságos?

A rossz nem az Istentől ered. A rossz az általános értelmezés szeint a jó hiánya. Ezáltal a rossz pont az Isten hiánya. A rossz nem Belőle fakad, hanem belőlünk.

Kétféle rossz van:

1. amiért az emberek felelősek: ez nem sérti Isten jóságát, mert nem Ő okozza, hanem a mi hibáink, bűneink (pl. a háborúk, éhezés); a mindenhatóságát sem sérti, mert Isten szabad akaratot adott nekünk. Megengedte, hogy azt tegyünk, amit akarunk, és Ő nem fog ránk kényszeríteni semmilyen tettet. Pont a szeretetének jele, hogy szabadságot ad nekünk, mi pedig dönthetünk rosszul.

2.természeti csapások, terészetszerű rossz (halál, betegség): ez nehezebben értelmezhető, sok véleményt hallottam már. Nekem az a személyes véleményem, hogy ez is a bűnbeesés következménye (nem az almáé, hanem amit jelképez, hogy úgy döntöttünk Isten elen cselekszünk). A bűnbeesés hatása, hogy az ember értelme elhomályosult, az akaratarosszra hajló lett. Szerintem a bűnbeesés hozta be a fizikai csapásokat is a világba. A rossz megjelent és a rendszer részévé vált, beleette magát a világ "szövetébe", mint a kukac az almába, keresztül kasul rágta magát, és az alma immár mindenképp kukacos lett (ezzel nem azt akarom mondani, hogy a világ alapvetően rossz és elvetendő, a kukacos almának is bőven van kukacmentes része). Az Isten mindenható, de megint itt a szabad aakrat, mi döntöttünk rosszul, mi okoztuk a rossz belépését a világba. Jóságos is, pont ezért ígérte meg a megváltást.

A sátán bizonyos szempontból benne rejlett, hiszen Lucifert is ő teremtette. De az angyalok, velünk ellentétben, nicnsenek az érzékszerveik börtönébe zárva, ők szemtől szemben látták és ismerték az Isten. Ezért amikor valamelyikük ellene döntött, akkor az végleges döntés volt. Istenben nincs gonoszság, hisz az a jóság hiánya.

Nem pusztította el a sátánt, mert Ő nem pusztít el senkit, pedig képes lenne rá, csak egy pillanatra nem kéne akarnia, hogy legyünk, és nem lennénk. Nem pusztította el, mert szereti a teremtményeit, még a megromlottat is. A Földre meg nem száműzhette, az angyalok/ördögök nem testi lények, csak szellemi formájuk van, nincs olyan, hogy bezárod valahova. A kísértést talán hagyta, de nekünk emgvolt a lehetőségünk, hogy ellenálljunk, csak nem ment.

Nem hiszem, hogy büntetett volna a bűnbeesés után. Csak a bűnbeesésnek következményei voltak. Isten ellen döntöttünk, ezzel megszakadt köztünk a baráti kapcsolat, eltávolodtunk Tőle, ezt jelképezi a kiűzetés a paradicsomból.

Az Ószövetségi istenképet (aki a vízözönt küldte) nem venném alapnak. Jézus küldetés részben pont az volt, hogy elmondja, az Isten Atya, aki szeret, és nem uralkodó, mint a zsidó nép gondolta. Ők olyannak gondolták az Istent, mint saját magukat, néha haragvó, néha bosszúálló személynek.

Tehát nem lenne háború, ha mi nem harcolnánk, és nem lenne éhezés, ha mi megosztanánk a javainkat az éhezőkkel.

Isten nem jóságos, ő jón, rosszon túl van.

A gonosz az Isten hiánya, ez a lázadás lényege, Isten elvetése.

Ez most itt a "pokol". A halott szellem az az anyag. Itt kell megtapasztalásokon átmennünk, míg megérkezhetünk "odaátra."

A kérdés egyébként tipikusan nem hívő kérdés. Ez az élet átmeneti állapot az örökkévalósághoz képest.

A fájdalom pedig szükséges rossz, ami növekedést, fejlődést hoz létre az életben. Az öröm nem fejleszt, az csak egy pihenő állapot.

A kérdés olyan,mintha a gyerek azt kérdezné, miért kell végigenni az ebédet, nem kaphatnánk csak desszertet és kész? Nos, a jó szülő csak desszertet ad a gyerekének?

Freya

Üdv a klubban! :)

Először a többi ilyen kérdés linkjét akartam bemásolni, de aztán gondoltam, jobban jársz, ha adok egy választ, hisz nem nézhetem tétlenül, hogy még senki nem adott tiszta választ neked. Azt viszont gyorsan hozzáteszem, hogy ami nekem teljesen érthető és logikus, az attól még HIT, és a hit dolgait nem lehet puszta értelemmel teljesen megérteni. Ezért mindaddig nem is fogsz teljes választ kapni, amíg nem hiszel - legalább egy kicsit. :)

Ezt nem sértésként mondom, és nem kényszerítésből, ha nem akarsz, nem hiszed el és kész. Inkább figyelmeztetésből, hogy hit nélkül ne akard megérteni Istent, mert nem fog menni.

Ezt mondja erről Jakab apostol:

"Jak 3:15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

Jak 3:16 Mert ahol irígység és civakodás [van], ott háborúság és minden gonosz cselekedet is [van].

Jak 3:17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató."

Az alapok után pedig jöjjön a lényeg. :) Előre szólok, hogy hosszú lesz, mert ez nem egy röviden megválaszolható kérdés.

1. Isten Krisztus által már legyőzte a gonoszt és a bűnt, és ennek az egész világnak már meghozta a kárhoztató ítéletét, ami a világegyetem végleges pusztulásával fog járni.

"1Ján 2:16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

1Ján 2:17 És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

Jézus is kijelentette, hogy az ég és a föld elmúlik, és a Jelenések könyve is megerősíti.

2. Isten jól látható módon még nem érvényesítette ezt a győzelmet és a kárhoztató ítéletet. A jelenvaló világot és a történelmet már csak egyetlen céllal hagyja tovább futni a maga útján: hogy az embereknek lehetősége legyen megtérni, és Őt választani a biztos pusztulás helyett.

"Ján 16:33b E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem [legyőztem] a világot."

"Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;

Kol 2:15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban."

Tehát ezt a győzelmet csak azok tudják érvényesíteni az életükön, akik a kereszthez járulnak, azaz azonosulnak Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója halálával és feltámadásával. "Aki én bennem hisz, általment a halálból az életbe."

"Aki győz, annak nem árt a második halál."

(Tp.)

(folyt.köv.)

3. Honnan származik a rossz? Vajon ebből a világból? Akkor hogy lehet Isten jó, ha a rosszat beleteremtette a világba?

Nem, a Biblia alapján egyértelmű, hogy a bűn és a rossz már ennek a világnak a teremtése előtt is létezett, és nem Isten teremtette bele a mi világunkba. Isten a Biblia szerint "igen jónak" teremtette ezt a mi földi világunkat és az embert is, de nagyon fontos megérteni, hogy nem cél nélkül, és nem idilli környezetbe teremtette, hanem egy olyan világba, ahol már jelen volt az Ellenség, azaz Sátán!

Ugyanis sz egész ádámi (emberi) faj megteremtésének a célja pontosan a bűn és Sátán teljes felszámolása volt, Isten ezt az emberen keresztül kívánta véghezvinni. Hogy miért, erre lehet találgatni, de az egyik legfontosabb, hogy ezen keresztül tudja bemutatni az Ő jóságát és igazságosságát, és Sátán végleges és teljes gonoszságát a teremtményei, pl. az angyalok előtt. Istennél, a Mennyországban ugyanis tökéletes igazságosság és jogrend uralkodik, amiről még mi földiek is tudjuk, hogy a jogrendhez hozzá tartozik, hogy nem ítélünk el senkit bizonyítási eljárás nélkül.

Ugyanis Isten azzal a céllal teremtette az embert, hogy amikor majd bűnbe esik az emberiség, akkor Ő maga, személyesen, a Fiú formájában emberként testet öltsön, és meghaljon, majd feltámadása által az embereket megmentse. Krisztus megváltói műve ugyanis tökéletes demonstrálása, bizonyítéka volt a Sátán végleges és teljes romlottságának, gonoszságának: a bűntelen, ártatlan Isten Fiának megölése által kétség nélkül bizonyítva lett, hogy méltó az Istentől jövő súlyos és örök ítéletre, azaz a második halálra, a tűznek tavára. Ez egy hatalmas per, amiben Isten egyszemélyben a Bíró és Krisztusnak emberi testben való halála által a bizonyíték is, a koronatanúk pedig az angyalok és az emberek, akik mind látták, hogy Sátán megölte Isten Fiát, akinek a bűnbeesése óta a helyére "pályázott".

Azt mondom tehát, hogy a rossz létezése egyáltalán nem függ össze Isten mindenhatóságával vagy jóságával. A rosszat és a bűnt nem ő teremtette, sehol nincs leírva, hogy a bűn teremtett dolog. A bűn nem teremtés, hanem születés útján jött létre. Jézus mondta, hogy a "hazugság atyja" Sátán, aki eredeti formájában a Lucifer nevű Kerúb (hatalmas angyali uralkodó) volt.

Ennek története:

A bűnt, a rosszat tehát nem Isten teremtette, és nem volt benne soha Istenben, akkor sem, ha mindent Ő teremtett. A bűn úgy keletkezett ("született"), hogy Isten [még a jelen földi világunk teremtése előtt] megteremtette Lucifert szép és jó angyalnak. Adott neki szabad akaratot, csakúgy, mint minden más teremtményének. Lucifer ezzel a szabad akaratával egy ideig Kerúbként Istent szolgálta, de aztán szépsége és fontos szerepe miatt felfuvalkodott, hiú lett, és egyenlővé akarta tenni magát Istennel, ezért ítélet alá került:

"Ez 28:14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

Ez 28:15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

Ez 28:16 Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

Ez 28:17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben..."

"Ézs 14:12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!

Ézs 14:13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.

Ézs 14:14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz."

Az első bűn tehát az összes közül: a hiúság, a kevélység.

Ezen érzései miatt fellázadt Isten ellen, és a lázadásba, majd az ezt követő szükségszerű bukásba magával rántotta az angyali rend harmadát. Ezt feltehetőleg egy kozmikus angyali háború előzte meg a Mennyben, melynek során a Sátán angyalaival ki lett vetve a Mennyből - hiszen a Mennyben tökéletes jogrend uralkodik, és nincs helye a lázadásnak.

Mivel a Mennyet 3. égnek nevezi a Biblia, a Sátán és angyalai a 2. égbe lettek kivetve. A bibliai szóhasználatban az első ég a Föld atmoszférája, a második ég az azon kívüli egész világűr, és a harmadik ég a Menny, amely minden valószínűség szerint egy külön dimenzió, nem része ennek a világegyetemnek, amit a távcsöveinkkel látunk.

4. Miért van tehát a rossz jelen ebben a világban, ha a bűn a Sátántól származik?

"1Móz 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad [más fordításban: teérted!], fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban."

Az ember bűnbeesése miatt átkozott lett a Föld, romlandóság alá vettetett. Kezdetben Isten jónak teremtette a Földet és az embert is, romolhatatlannak. De ez nem jelenti azt, hogy a bűn és a halál nem létezett már akkor, amikor az embert megteremtette - csakhogy nem volt az ember és a Föld fölött hatalma. Addigra már rég bekövetkezett Sátán lázadása és bukása.

A Föld és az ember teremtése tehát ahhoz hasonló, mint egy kommandós akció az ellenséges vonalak mögött. Isten megteremtette az embert a Földön azzal a céllal, hogy uralkodjon rajta (ezt olvashatjuk a Teremtés könyvében). A Föld ura tehát az ember volt. Viszont csakúgy, mint minden teremtménynél, az ember esetében is adott Isten szabad akaratot: megvolt a lehetőségük arra, hogy Őt szeressék és vele éljenek, és megvolt a lehetőségük arra, hogy elutasítsák és fellázadjanak ellene. Ez utóbbi lehetőséget azonban a lehető legkisebbre korlátozta Isten: egyetlen fára az Édenkertben, amiről nem volt szabad enni. Semmi más parancsolatot nem adott, ezért semmi mást nem is lehetett megszegni; majdnem lehetetlen volt az embernek elbuknia! Nem igaz tehát, hogy Isten szándékosan rosszra teremtette az embert.

A "jó és rossz tudásának fáját" ma nagyon sokan még a hívők közül is valami mágikus varázsgyümölcsnek képzelik el, ami nélkül az ember ma is állati szinten élő ösztönlény lenne. Holott a Bibliából nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így van. Egyrészt Isten soha nem tiltott az embertől semmi jó dolgot sem, hanem csak azokat a dolgokat tiltotta meg, amik ártalmasak lehetnek a számára. Másrészt Isten nagyon is intelligensnek és okosnak teremtette az embert, akit munkatársának tekintett a Földön. Nehéz is lenne elképzelni, hogy valamiféle primitív, tudás nélküli lénynek adja Isten az uralkodás jogát a Föld felett! Láthatjuk, hogy Ádámmal neveztette el az állatokat, és Ádám arra is képes volt, hogy felismerje és megnevezze a nő lényegét. (1Mózes 2. rész.)

Nem, a "jó és rossz tudásának fája" tehát se a bölcsek kövével, se az erkölcsi ismerettel nem azonos. Az eredeti héber szövegben a jó és rossz _ismeretének_ (dáat) fájáról van szó! Ugyanebből a szótőből származik az 1Mózes 4:1-ben található "és ismeré Ádám az ő feleségét, Évát" kifejezés is.

Mindaddig, amíg az ember nem evett a fa gyümölcséből, csak a jót ismerte, és nem kellett a gonosszal törődnie, aminek az a következménye, hogy a gonosznak semmi hatása nem tud lenni rá. De ha eszik a jó és gonosz ismeretének fájáról, akkor onnantól már tudja, mi az, hogy bűnt cselekedni, és _megismeri_ annak következményeit. A rossz cselekedetnek, azaz a bűnnek ugyanis mindig van következménye - ezt Pál apostol így foglalja össze tömören: "a bűn zsoldja a halál". (Róma6:23.)

Ezért mondta Isten az embernek, hogy ha eszik annak a fának a gyümölcséből, akkor meghal. Mert megismeri a bűnt, és aki a bűnt megismeri, az megtapasztalja a következményeit is - a halált. Nem pedig azt mondta Isten, mint amit néhány szülő mond a vásott gyerekének, hogy "kinyírlak, ha még egyszer hozzányúlsz a távirányítóhoz". Nem fenyegetésként mondta, hanem tájékoztatásul: ha megismered a gonoszt, a bűnt, meghalsz.

"manapság pedig katasztrófák, éhezés, betegségek, háború van a földön, és nem tesz ellene semmit."

Ugyan nem igaz az, hogy nem tesz ellene semmit, de ebbe most nem szeretnék mélyebben belemenni. De meg tudom mondani, hogy miért vannak ezek:

"Zsolt 115:16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta."

Mint ahogy a teremtéskor is megmondta, hogy azért teremtett minket, hogy uralkodjunk a földön, a tengereken, a halakon és az ég madarain stb.

(Tp.)

(folyt.köv.)

5. Akkor hogy is jöttek ezek a dolgok?

Ha jól éltünk volna a hatalmunkkal, akkor ma is édeni, idillikus állapotok uralkodnának a Föld nevű bolygón, amely ma már szinte nem is hasonlít ahhoz a bolygóhoz, amit Isten teremtett, annyira tönkre lett téve. De mint fentebb írtam, Éva és Ádám bedőltek a Sátán trükkjének, hazugságainak, és ettek a jó és gonosz ismeretének fájáról, ami miatt Isten megátkozta az ember miatt (más fordításban az emberért, ami érdekes téma, de szintén nem megyek most bele) a földet.

De ha tényleg az ember az uralkodója a Földnek, akkor miért nem tudjuk ezt az egészet önerőből visszacsinálni?

Azért, mert bár tényleg a mi kezünkben volt a Föld feletti uralkodás joga, de már nincsen.

Erre teljesen logikus magyarázat van a Bibliában.

a) "Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." (Jézus mondta János8:34-ben)

b) Ezért Ádám, bár uralta a Földet, de a hatalmát "eljátszotta" a bűnbeesés által, hiszen aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája lesz.

c) Ezt erősíti meg Lukács evangéliuma abban a részben, ahol Sátán kísérti Jézust:

"Luk 4:5 Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

Luk 4:6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom;

Luk 4:7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

Luk 4:8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj."

Vegyük észre, hogy Jézus nem cáfolja meg, hogy a Sátánnak adatott a föld feletti hatalom, és annak adja, akinek akarja! Az "adatott" eredeti görög kifejezéssel: paradidómi, ami azt is jelenti, hogy "odaad, átad, kiszolgáltat, átenged, elárul". Vagyis eredetileg nem a Sátán kezében volt ez a hatalom, hanem az emberében, ő azonban a bűnbeesés által átengedte, kiszolgáltatta a Föld feletti hatalmat egyenesen a gonosznak, azaz Sátánnak a kezébe.

Így nincs többé lehetőségünk a Föld feletti uralmat gyakorolni, mert ezt a jogunkat elveszítettük. Ezért jönnek katasztrófák, éhezés, betegségek és háború: mert az "Embergyilkos" (János 8:44.) kezébe lett adva a hatalom. Ki adta neki? Isten? Nem, mert Ő ezt a hatalmat az embernek adta, az viszont továbbadta a Sátánnak.

Úgyhogy, kedves kérdező, éppenséggel az, hogy ilyen hatalmi viszonyok között mégis élünk, pontosan Isten jóságát és mindenhatóságát bizonyítja. Én hálás vagyok Istennek azért, hogy CSAK ennyi katasztrófa és CSAK ilyen mértékű háborúk voltak eddig, nem rosszabbak. Ez azért történt így, mert Isten, bár a birtokjog át lett játszva az ördög kezére, de nem adott neki teljhatalmat, és továbbra is szereti az emberiséget. Mindaz a szörnyűség, ami történik a mostani világban, a bűn következménye, de ezt Isten jelenleg sokkal kevésbé engedi éreztetni a hatását, mint ami jogos lenne. Jézus szavaival élve, "felhozza a napot mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak". Ezt azért cselekszi, mert időt akar adni az embereknek.

Ugyanakkor a sokasodó árvizek, katasztrófák, károk és háborúk azt hivatottak bemutatni az emberiség számára, hogy ennek a világkorszaknak meg vannak számlálva a napjai, úgyhogy nem érdemes játszadozni az időnkkel, mielőbb meg kell térni Istenhez. Ugyanis Isten hosszútűrése és jósága, kegyelme nem azt jelenti, hogy végtelen ideig elnéz minden rosszaságot és bűnt, és mindenki azt tehet, amit akar, mert "majd a jóisten" úgyis megbocsátja. Nincs olyan, hogy jóisten. Egy Isten van, aki igazságos, és Isten igazsága nem az, hogy mindenki egyformán kegyelmet kap, hanem az, hogy aki belátja a tévedését, a bűneit, és megváltoztatja az útjait, és Istenhez kegyelemért folyamodik, az kegyelmet kap, aki pedig nem kér Isten kegyelméből, az nem kap kegyelmet. Az a bűneiért elveszi a büntetését.

"2Móz 34:6 Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

2Móz 34:7 Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül..."

"Náh 1:3 Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő."

Isten jó. Isten akkor is jó marad, ha minden ember gonosz lesz, és minden ember mást mond majd.

"2Tim 2:12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;

2Tim 2:13 Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja."

A jósága épp az emberi faj sorsában nyilvánul meg leginkább. Mindnyájan halált érdemeltünk volna a bűneinkért, mert minden ember vétkezik, nincs olyan, aki egyszer sem egész életében (csak Jézus), márpedig a bűn zsoldja a halál. De azért, hogy az emberek közül mégis megmenthessen sokakat, kiüresítette magát, és emberi testet öltött, hogy helyettünk elszenvedje a bűnök büntetését. A bűn cselekvése miatt Sátán szolgái voltunk, de Ő a saját vére által megvásárolt bennünket a Sátán hatalmából, hogy aki akar, az Övé lehessen. Viszont kényszeríteni senkit nem kényszerít, hogy Sátán helyett Istent szolgálja. Ezért van az, hogy csak azok üdvözülhetnek, akik Krisztus kegyelmét, megváltását elfogadják.

Akik Őt elutasítják, azért nem élhetnek, mert Istenben van az élet forrása. Rajta kívül nincs élet.

Nekem is szomorú látni, és Istennek még inkább szomorú látni, hogy Istennek mennyi szeretett teremtménye meghal nap mint nap a földön. Azok az emberek, akik ma világszerte meghalnak a katasztrófákban, a háborúkban vagy az éhínségekben, nem azért halnak meg, mert nálunk bűnösebbek lennének. Azért halnak meg, mert ez a világ hiábavalóság alá vettetett, korlátozott mértékben ugyan, de ki van szolgáltatva Sátán pusztító hatalmának. Ezt már Salamon is felismerte:

"Préd 9:4 Minden olyan, hogy mindenkit érhet, egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, aki áldozik, mind aki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint aki féli az esküvést."

De aki elfogadja Jézus Krisztus kegyelmét, annak nem árt a halál, hanem átment a halálból az életre, örök élete van. Mert ezt mondja Jézus:

"Luk 12:4 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.

Luk 12:5 De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek."

"5Móz 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;"

Semmi mást nem kell tenni, mint az életet választani, és erre minden embernek lehetősége van, ezért nem sérül Isten igazsága. Az élet pedig Krisztus. Aki Őt választja, annak nincs mitől félnie.

(vége)

(Tp.)

Nem kötelező. :) hahaha :)

Amúgy az 1. válaszomban a "nem nézhetem tétlenül, hogy még senki nem adott tiszta választ neked" rész természetesen nem az előttem szólókra vonatkozott, hanem arra, amit a Kérdező a kérdésben írt!

(Tp.)

Szia!

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.

Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője: "Az ördög atya emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).

A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14:12–20; Ezékiel 28:12–19; Jelenések 12:3–10; I. Péter 5:8; II. Korinthus 11:14–15; Jakab 1:13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.

Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a bibliai meghatározásával, amely azt mondja: "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).

A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12:4). Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12:7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34:14–15) Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, és mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, "lapos" hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

Üdv. Péter

Kérdező!

"okkal jobb lenne ha isten nem kiirtotta volna az embereket, hanem megjelenik nekik és elmondja, hogy hogyan kell helyesen élni"

Nincs az az ateista, vagy lázadó, akit ez meghatna! Biztos, hogy téged sem!

"majd az eredendő bűn átkát visszavonja róluk jézus nélkül. miért nem ezt tette?"

Persze, ne büntesse meg a bűnt. Rögtön igazságtalan, és bűnpártoló lenne, akkor meg megszűnne Istennek lenni.

""Ha a szüleid annyira szerettek, miért nem akadályozták meg, hogy ez történjen?"

azért mert nem mindenhatók, és nem tudtak róla. nem úgy mint isten. "

Marhaság! Amikor kicsi voltál, akkor mindenhatók voltak, mert akkor megakadályoztak volna? Most meg azért, mert te felelsz magadért, azért a szüleid a nem mindenhatóságuk miatt nem akadályoznak? Legalább ne legyél olyan, mint aki szerint a 2 + 2 = lágytojás!