Nem bírom tovább! Hívő vagyok, de boldogtalan. Mit tegyek?

Hát, először csak ismételni tudom az első válaszomban írottakat: A jó bizonyságok által nőhet, megerősödhet a hited.

Plusz: Jó szellemi környezet kell. Nem tudom, tartozol-e valamelyik felekezethez; ha említetted már, akkor ne haragudj, de nem emlékszem; és most meg fáradt vagyok átolvasni az egész cuccot. :(

Ezért a válaszom is egy kissé kapkodós lesz, ne vedd bántásnak, jó? Köszi.

Szóval, közösségben: személyes kapcsolatok, programok, lelkigondozás, együtt imádkozás, stb. Sőt, egymásért való imádkozás is. Nekem volt egy olyan időszakom, amikor világosan megfigyelhető volt, hogy a másokért való ima meghallgattatott, a magamért mondott pedig nem. Nem tudom, mi ennek az oka.

Ha nem jársz sehova, akkor keress valami erős gyülit, ahol az Ige az alap, és ahol a vezetők jó irányt mutatnak.

Otthon is vigyázz, mit nézel, hallgatsz, stb. Nagyon jó keresztény zenék vannak, amiket akár egész nap lehet hallgatni, ha van rá lehetőség, és nem unja meg. Ill. vannak filmek, de azt már túltárgyaltuk. :)

Na, most jön a keményebb rész...

Sztem mindenre vonatkozik, amit előzőleg írtam: Minden ember más. Nincsenek szabályok. Pontosabban vannak, de mint a fentebb említett konkrét - nem konkrét kérésre vonatkozó álláspontok is mutatják, ezek a szabályok nem egységesek. Legalábbis a tanítók, teológusok kevéssé tudnak megegyezni...

Van, akinek az egyik "jön be", van, akinek a másik. Aztán van, akinek hol az egyik, hol a másik, hol egyik sem...

Pl. a Bibliát olvasod, ez jó. Egyesek azt mondják, ha megfárad az ember, és kihagy egy rövidebb időszakot, az még elmegy, de utána ráhajtanak... Van, aki ezt túl liberálisnak tartja. És van, aki szerint nem sokat ér, ha pusztán azért olvassa valaki, hogy nehogy kimaradjon egy nap sem. Most légy okos, Domokos... :(

Plusz teológiai viták folynak a rhéma vs logosz területén is; én ebben sem tudok igazságot tenni; de azt tudom, hogy megtapasztaltam már az "üres", vagy megszokott olvasást is, de azt is, amikor úgy betalál egy Ige, hogy csak kapkodom a fejem. :)

Ima: Harcosan, erősen a legjobb, gondolom, ebben egyetértünk. Döcögősen? Azt mutatja, hogy harcolsz, nem adod fel; ez nagyon pozitív. Remélem és kívánom, hogy győztesen gyere ki a dologból; azaz erősödj meg, és álljon helyre a rend. :)

De tudom, hogy nagyon meg lehet fáradni ebben is, egészen addig a szélsőségig, hogy az ember leszokik az imádkozásról. Ennek is több oka lehet, egy nemrégi kérdés pont erről szól, és vannak nagyon jó válaszok. Keresd meg, nagyon tudom ajánlani.

Ja, igen: Olvasgasd az itteni válaszokat, ha esetleg eddig nem tetted volna. Ha érdekel a kérdés cím alapján, akkor azért; ha nem, akkor meg azért, mert sokszor olyannyira elkanyarodnak a beszélgetések, hogy közük nincs az eredeti kérdéshez; és mindenhol lehet valamit találni. :)

Szóval, eléggé zavaros lett most ez az iromány, de remélem, a lényeg átmegy: Fogalmam sincs. :)

Na, jó, ez buta vicc volt. Tehát sok út van, és szerintem mi egyetlen dolgot tehetünk: Tényleg őszintén, alázattal megpróbálunk úgy belekapaszkodni Istenbe, hogy készek vagyunk mindent feladni érte, és elfogadni az Ő akaratát minden területen. Ha a kitartás nem vezet eredményre, akkor megkeseredhet az ember, esetleg be is lázad; de Isten ilyenkor is hagyni szokta, hadd menjünk neki fejjel a falnak... Aztán odajön, és bekötözi a sérüléseket. :)

És akkor még nem említettem a hosszú időn át való elhanyagolását mindenféle szellemi tevékenységnek; amely állapotból Isten percek alatt ki tudja hozni az embert, ha elcsípi azt a pillanatot, amikor a delikvens eléggé összetörik és megalázza magát Őelőtte ahhoz, hogy hagyja magát felemelni... :)

Van még egy érdekesség, de azt már tényleg nem írom le, mert nekem is nagyon vadul hangzott; viszont bevált. :)

Nos, hát remélem, sikerült nem túlságosan összezavarni... :)

Sok sikert! Isten áldjon!