Spiritualitás, vagy Biblia?

A Biblia felszólít a helyes spiritualitásra. Azt mondja, hogy Isten Lelkével az aktív kapcsolat azonnali kérésre elérhető, méghozzá belülről teljesen átható, és átformáló szinten. Ha a Biblia Istene angyalt küld, azt azért teszi, hogy üzenetet adjon át. Aztán ezt hitelesíti azzal, hogy valamilyen hamarosan bekövetkező jelről tájékoztat. Isten angyalait nem tudjuk mi elérni, mivel Istennek engedelmeskednek, nem a velünk való megbeszélés a tisztük. Amely angyal megidézhető, vagy bármi hasonló, az a Biblia szerint biztosan pokolból jövő aktivitás, bármennyire is szép. A sátán gyönyörűszép volt, és szerintem most is az.

Összefoglalva a Biblia szemszögéből a Szent Lélekkel való bensőséges kapcsolat kötelező, bárki mással tiltott. A szeretet gyakorlását (a földi életben) egyedül Istenre, és minden embertársunkra irányítja.

A kettő nem áll annyira távol egymástól, de gyakran azt látom, hogy a spirituális emberek kiforgatják a Biblia szavait.

A féltékeny féltőn szeretőt jelent, az angyalok pedig... A létezésükben hiszek, és abban is, hogy ezen a világon lehet hozzájuk fordulni, viszont mikor Isten előtt állsz, semmit nem tehetnek érted. Ott csak az fog számítani, Istennel milyen kapcsolatot építettél ki.

Az ember maga nem képes gyógyítani. Csak Isten képes az emberen keresztül. Az ember önmagában semmi. Isten viszont a mindenséget adhatja neki.

Az van a Bibliában, hogy Isten féltőn szerető Isten.

[link]

Imádkozni csak Istenhez, Jézushoz, Szent Szellemhez lehet. Az angyalok ugyanúgy Isten szolgái mint az emberek, ezért nem imádkozhatsz hozzájuk, hisz nem ők Isten.

A szellemi világban sok módon lehet tevékenykedni, de ami nem Jézus nevében, történő természet feletti cselekedet, azt a Biblia az okkultizmus kategóriájába sorolja, ami bűn.

Továbbá A Biblia írja le mi bűn és mi nem. Az alapján tud az ember tájékozódni. Az ember pedig nem képes a hitét csak úgy magában egyedül megélni, szükség van közösségre, gyülekezetre, egyházra. Már csak azért is mert Isten rengeteg ígéretét az egyháznak adta. Ha saját magad akarod kitalálni milyen Isten, és magadnak felépíteni a hitedet, az már egy saját vallás, aminek valójában nem Isten van a középpontjába.

Jézus azt mondta, hogy az szereti Őt, aki megtartja minden parancsolatát.

Amikor ilyen saját vallást építesz fel magadnak akkor abban inkább magadat vagy valami evilági dolgot magasztalsz fel, és sokszor abban csak azért rakják bele Istent, mert Őt akarják az emberek ugráltatni, hogy majd Ő kiszolgálja az ember kéréseit. Holott mi vagyunk azért hogy az Urat szolgáljuk.

Az Istenhez vezető út Jézuson keresztül a legkönnyebb. Sőt, a legtöbb ember számára az egyedüli út, ami nincs már az elejétől halálra ítélve. Ha vétkezel, bűnös leszel. Ha bűnös vagy, nem kerülhetsz közel Istenhez. Kivétel, ha Jézuson keresztül próbálod ezt meg. Ha elbuksz, felállhatsz, van új esélyed, ha megint elbuksz, akkorsem taszít el. Bűneid súlyát magára vállalja. A szenvedés, amit a kereszthalállal vállat magára, az céllal történt. Nincs bűn büntetés nélkül, mert ez a kettő összekapcsolódik. A büntetést (nem itt a földi világban, hanem az igaziban) csakúgy tudod megúszni, ha már egyszer vétkeztél, hogy valaki átvállalja helyetted a büntetést, és a bűneid teljes súlyát. Ez a valaki Jézus, de aki nem hisz benne, annak a számára ő nem létezik. Aki elutasítja Jézust, mint megváltót, az mindenképp saját maga felel a tetteiért.

Olvasgattam én is az ószövetségi részből is. Sok igazság van benne (pl az IStennel kötött szerződések stb.), de szerintem a zsidó vezetők sok dolgot csak azért írtak bele, hogy elhitessék a néppel, hogy ők jogosultak gyilkolni, illetve bármit megtenni a nemzsidókkal.

Én kizárólag az újszövetségi részt tekintem mérvadónak. Jézus tanításaiba még soha senkinek nem sikerült érdemileg belekötni. Egyszerűen mindenek felett áll.

MTörv 18,10

"Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled."

Meg kell különböztetni hogy az amit te spiritualitásnak nevezel az a Szentlélek műve vagy okkultizmus. Talán az lenne a legjobb ha keresnél egy jó karizmatikus közösséget és egy lelki vezetőt aki segíthet ebben.

De úgy általában elmondható, hogy ha te úgy gondolod hogy az amit csinálsz a saját erődből, az emberi lélek erejével történik, vagy valamilyen külső segítséggel, de nem Istentől van, akkor az okkultizmus. Azért van ez így mert a keresztények kivétel nélkül minden karizmát Istentől kapnak.

A bukott angyalok viszont mindenféle megtévesztést bevetnek azért hogy elhitessék az emberrel hogy valamilyen energiával vagy a saját szellemük erejével képesek gyógyítani vagy más csodát tenni.

És a lényeg itt van, vagyis hogy a csoda Isten erejével történt-e vagy démonok segítségével. A különbség ég és föld.

Az őrangyalhoz és Isten jó angyalaihoz egyébként szabad szólni vagy a segítségüket kérni (pl. Szent Mihály), hiszen Isten azért teremtette ezeket az angyalokat hogy segítsenek nekünk. De ezeket az angyalokat se szabad imádni, ahogy írtad Isten féltékeny Isten, más isteneket nem tűr meg maga mellett (ide értve a pénzt vagy a hatalmat is).

Kedves Kérdező!

A spiritualitás és a Biblia nem vagylagosak, hiszen a keresztény életnek elválaszthatatlan eleme a spiritualitás és a spirituális (szellemi) erő:

"Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig."

De a Biblia ugyanakkor világossá teszi, hogy az embernek a spirituális kapcsolatai Isten Szellemére kell hogy korlátozódjanak. Kifejtem.

Én úgy gondolom, hogy az angyalokat szeretni nem bűn, hiszen a Menny tele van angyalokkal, és miért ne szerethetné az ember a leendő mennyei polgártársait. :) Csak egy a fontos: hogy nem szabad imádatban részesíteni őket és közvetlenül tőlük segítséget kérni, mivel "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Luk.4:8.), illetve "Jel 19:10 És leborulék annak [egy angyalnak] lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke."

Közvetlenül angyalok segítségét kérni pedig nemcsak nem szabad, hanem teljesen felesleges is, mert a jó angyalok rendkívül szolgai lelkek, Istent abszolút értelemben szolgálják és tisztelik, bármit megtesznek, amit Ő parancsol, ellenben senki másnak nem engedelmeskednek, nem is reagálnak ilyenekre: teljesítik a küldetéseiket, és kész.

Ha valakinek jó kapcsolata van Istennel, és "bizalommal járul a kegyelem királyiszékéhez", akkor biztos lehet benne, hogy Isten anélkül is mozgósítani fogja az angyalait az ő érdekében, hogy ezt konkrétan kérné. (Lásd pl. Dánielnél, amikor három hétig imádkozott és böjtölt, utána angyal jelent meg neki, aki elmondta, hogy már az első napon meghallgatta Isten az imáit, de 21 napig tartott, míg odaért a válasszal: Dán.10.rész.)

Viszont ha angyalokhoz akar valaki imádkozni, akkor megtévesztésbe fog esni, mivel a jó angyalok erre egyáltalán nem fognak reagálni (nem fogadnak el imádatot emberektől), viszont a démonok és a bukott, gonosz angyalok rögtön lecsapnak a lehetőségre, és kihasználják az ember naivitását arra, hogy irányítást és gonosz befolyást szerezzenek az élete fölött.

A spiritualitás tehát Istennel, azaz a Szent Lélekkel v. pontosabban Szent Szellemmel megélve rendkívül hasznos és jó dolog ("Ján 16:13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek."), ellenben minden egyéb fajta spiritualitás kerülendő és veszedelmes (tehát bűn), mivel ezen csatornákon keresztül az ember minden esetben csak és kizárólag gonosz szellemi lényekkel létesíthet kapcsolatot. Akik persze nem azonnal gonosz lényekként fognak bemutatkozni, hiszen a stratégiájuk fő eleme a megtévesztés: "világosság angyalaként" mutatkoznak be. Erre figyelmeztet Pál apostol is:

"2Kor 11:14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

2Kor 11:15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen."

(Tp.)