Visszajárnak-e a lelkek?

Re: én lászló

Semmit sem jelent, hogy azt gondolod, hogy Isten Igéje miatt "üldözünk". A JT-k is nagyon boldognak gondolják magukat, mert sok támadás éri őket! Nézd meg a kedves 39%-os barátunkat, szegénynek mennyire nem népszerűek a válaszai. Gondolom ez őt is megerősíti, hogy KRISZTUSÉRT (vagy talán az Őrtoronyért???) szenved. Inkább az a kérdés, hogy az igazság (Krisztus) miatt ér támadás vagy pedig egy hamis tanítás miatt.

De kérdezek valamit:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az MOST vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek." Ján 5:25

Ez hogyan lehet, hogyan hallhatják a halottak Isten Fiának szavát? Itt élő emberekről beszélt Jézus JELEN IDŐBEN!

"Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad." (1 Ján 3:14)

Itt szintén élő emberek vannak a halálban! Nem gondolod, hogy a halál az nem elpusztulást, megsemmisülést jelenti?

Ha kicsit tanulmányozod Isten Igéjét azzal kapcsolatban, hogy mit tanít a halálról, láthatod, hogy a halál az egy szellemi uralmat is jelent. A Jelenések könyvében a Halál egy lovon ülő angyalként jelenik meg, illetve az utolsó ítéletkor a Pokollal együtt a tűznek tavába vetik. A fenti Igékben láthattad, hogy ÉLŐ emberekről mondja Isten Igéje, hogy halottak, illetve a halálban vannak, még sincsenek megsemmisítve. Ugyanez a helyzet a kárhozattal is:

"Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár ELKÁRHOZOTT, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Ján 3:18

Ugyanolyan örök az örök élet, mint az örök gyötrelem:

"És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre." Mt 25:46

(János 5:25) "Bizony, bizony mondom nektek, eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallani fogják az Isten Fiának hangját, és akik hallgatnak rá, élni fognak."

Gyakran vádolják Jehova Tanúit, hogy szó szerint vagy "betű szerint" értik a Bibliát, pedig erről szó sincs!!! Ahogy a fenti példa mutatja, ha az érdekeik kívánják, a vádolók is gyakran folyamodnak ehhez a szövegértéshez akkor is, ha totál ellentmond minden más bibliai tanításnak és a józan észnek.

Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy az öntudatlan halottak szó szerint "hallják" Jézust, hanem a feltámadás általi "újrateremtésről" vagy "újra-felállásról", amit a feltámadás szó valójában jelent.

A 24-ik vers szembeállítja az életet a halállal:

"Bizony, bizony mondom nektek, aki hallja a szavamat, és hisz annak, aki küldött engem, örök élete van, és nem kerül ítélet alá, hanem átment a halálból az életbe."

Itt sem arról van szó, hogy az apostolok nem haltak meg soha. De meghaltak, viszont élő reménységük volt a feltámadásra, olyan mintha a halálból az életbe kerültek volna.

„Mert amiképpen az Atya feltámasztja a halottakat — mondja Jézus —, azonképpen a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” Valóban, a Fiú szellemi értelemben már életre keltett halottakat! „Aki hallja az én szavamat és hisz abban, aki küldött engem — mondja Jézus —, az átment a halálból az életre. — Igen, így folytatja: — Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik figyelnek rá, élni fognak.”

Arra utalva, hogy mi történik majd millenniumi uralma alatt, ami egyúttal 1000 éves ítéletnap is lesz, Jézus kijelentette: „Mert az Atya egyáltalán nem ítél senkit, hanem az egész ítélkezést a Fiúra bízta... Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak, az ítélet feltámadására” (János 5:22–29).

Vajon ellentmond ez a Jelenések 20:12-nek, ahol azt olvassuk, hogy a ’halottakat megítélték abból, amik a könyvtekercsekbe voltak írva’, mely könyvtekercseket csak a millennium alatt „nyitnak meg”? Egyáltalán nem! Jézusnak a János ötödik fejezetében mondott szavait annak a fényében kell értenünk, amit később a Jánosnak adott kinyilatkoztatásában mondott (Jelenések 1:1). Mindazok, „akik jót cselekedtek”, mind pedig azok, „akik gonoszt gyakoroltak”, ott lesznek azok között a „halottak” között, akiket ’megítélnek egyénenként a feltámadásuk után végzett cselekedeteik szerint’ (Jelenések 20:13). Amikor szembeállította az „élet feltámadását” az „ítélet feltámadásával” [görögül: a·na′sta·sis kri′seos], Jézus az ilyen feltámadások végeredményére utalt. A Thayer’s Greek-English Lexicon [Thayer-féle görög-angol lexikon] az a·na′sta·sis kri′seos kifejezést úgy határozza meg, hogy olyan feltámadás az, amelyet „kárhoztató ítélet követ”. Az illető személy nem azért támad fel, hogy automatikusan kárhoztató ítéletben részesüljön (hiszen a bűnéért járó büntetést a halálával nyerte el!), hanem akkor követi kárhoztató ítélet a feltámadását, ha nem hajlandó követni azokat, ’amik a könyvtekercsekbe vannak írva,’ s ezért elesik attól, hogy a neve be legyen írva „az élet könyvébe”. Ezután a „második halál” a sorsa a feltámadás minden további reménysége nélkül (Jelenések 20:14, 15; 21:8).

Érdekes megfigyelni, hogy a francia Ecumenical Translation [Ökumenikus fordítás], amelyet katolikus és protestáns kutatók egy csoportja közösen készített, a János 5:29-et a következőképpen adja vissza: „ Akik jót cselekedtek arra a feltámadásra jönnek elő, amely élethez vezet; akik gonoszt gyakoroltak arra a feltámadásra, amely ítélethez vezet.” Csak amikor valakinél világossá lesz a feltámadásának a végeredménye, akkor lehet megtudni, hogy az ő feltámadása az „élet feltámadása” volt-e, avagy az „ítélet feltámadása”.

Azokat, akik az „élet feltámadására” vagy az „ítélet feltámadására” jönnek elő, nem szabad összetéveszteni az „igazságosakkal” és az „igazságtalanokkal”, akikről Pál a Cselekedetek 24:15-ben beszél. Pál a személyeknek arról az állapotáról beszél, amelyben a feltámadásuk alkalmával vannak, ennek az alapja pedig a haláluk előtti magaviseletük. Az „igazságosaknak” folytatniuk kell igazságos életmódjukat azáltal, hogy engedelmesen megteszik mindazt, ami a „könyvtekercsekben” írva van. Máskülönben a feltámadásuk az „ítélet feltámadásává” válhat. De fordítva is: ha bármely „igazságtalan” személyek megbánják vétkeiket, elfogadják Krisztus váltságáldozatát és engedelmeskednek a „könyvtekercsekben” megírt dolgoknak, az ő feltámadásuk az „élet feltámadásának” bizonyulhat.

Mit értsünk akkor a Jelenések könyvében említett „tűz tava” kifejezésen?

Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökké tartó halált, vagy örök megsemmisülést jelent. Figyeld meg, hogyan mondja ezt meg maga a Biblia a Jelenések 20:14-ben: „És a halált és a Hádeszt (Károli, pokolt) vetették a tűz tavába. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.” Igen, a tűz tava a „második halált” jelenti, amelyből nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a „tó” jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a pokolt nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet őket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve.

Lehetséges-e, hogy a pokol tüze a mindent felemésztő, teljes pusztulást jelképezi? A Biblia elkülöníti a hadészt, azaz a poklot a tűz gondolatától, amikor ezt írja: „A halált és a hadészt pedig a tűz tavába vetették.” Az itt említett tó jelképes, mivel a halál és a pokol (hadész), melyet belevetnek, nem éghet meg szó szerint. „Ez [a tűz tava] jelenti a második halált”, arra pedig nincs remény, hogy ebből a halálból feltámadjon valaki (Jelenések 20:14).

A tűz tava hasonlót jelent, mint „a tüzes gyehenna [pokol tüze, Katolikus fordítás]”, melyről Jézus beszélt (Máté 5:22; Márk 9:47, 48). A gyehenna szó 12-szer szerepel a Keresztény Görög Iratokban, és a Jeruzsálem falain kívül található Hinnom völgyére utal. Amikor Jézus a földön élt, a völgyet szemétlerakóhelyként használták, és ide dobták „a bűnözők holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot” (Smith’s Dictionary of the Bible). A tüzet kénnel tartották életben, hogy elégjen a hulladék. Jézus találóan ezt a völgyet használta az örök pusztulás jelképeként.

A gyehennához hasonlóan a tűz tava is örök pusztulást jelképez. A halál és a hadész abban az értelemben ’vettetnek’ bele, hogy el lesznek pusztítva, amikor az emberiség megszabadul a bűntől, és fel lesz oldva a halál ítélete alól. A szándékos, megbánást nem tanúsító bűnösöknek az „osztályrésze” is ebben a tóban lesz (Jelenések 21:8). Ők is örökre el lesznek pusztítva. Azokra viszont, akik a pokolban, vagyis az emberiség közös sírjában vannak, és akiket Isten az emlékezetében tart, csodálatos jövő vár.

Igen KIÜRÜL A POKOL! Erről ír a Biblia.

A lélek nem pusztul el és nem alszik el a fizikai halállal, hanem átlép az időből az örökkévalóságba. Miért olyan nehéz ezt hinni? :-)

Onnan pedig nem tud viasszajárni, mert vagy a halál uralkodik rajta és a hádészba kerül, vagy a lelkek pásztora, Krisztus uralma alatt a mennybe kerül. Attól függően hogy kit szolgált, és kinek engedelmeskedett a földi életében...

A feltámadás után pedig nagyon nem mindegy hogy az örök tűzre kerül-e testben, vagy az örök életre. :-)

Péternek egy kérdés!

Jézust keresztre feszítették, és 3 nap múlva feltámadt. Ez idő alatt lent volt a pokolban és hirdette vagyis bejelentette győzelmét az elkárhozottaknak is. Kedves Péter gondolod alvókat ébresztett fel? Vagy erre mit mond az adventista teológia?

"A lélek nem pusztul el és nem alszik el a fizikai halállal, hanem átlép az időből az örökkévalóságba. Miért olyan nehéz ezt hinni? :-)"

Ez nem pusztán (vak)hit kérdése, hiszen EGYÉRTELMŰEN meggyőződhet mindenki a Bibliából a kérdésről. A Biblia pedig azt írja, hogy a lélek (nephes, pszükhé) meghal! Tehát tagadja, hogy halhatatlan lenne. A "halhatatlanság" fogalma nem is szerepel soha a lélekkel kapcsolatban, csak az ellenkezője, a halandóság.

Sőt, a "halhatatlanság" csak mint ajándék szerepel a hűséges égi reménységűek számára!

A másik válaszolónak pedig:

Jézus az alatt a három nap alatt, míg a halálban (a Károli fordítás szerint a "pokolban") volt, addig nem beszélt senkivel - ezt sehol sem tanítja a Biblia. Éppúgy öntudatlan állapotban "aludt", vagyis "halálalvásban" volt, mint mindenki más, aki meghalt.

Az 1Timótheus 3:16 szerint Jézus "igazságossá nyilváníttatott szellemben" (vagyis a feltámadása után!!), majd "megjelent angyaloknak". Kik lehettek ezek az angyalok? Péter az 1Péter 3:19, 20-ban azt írta Jézusról, aki "megeleveníttetett szellemben": "Ebben az állapotban el is ment, és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik egykor engedetlenekké lettek, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban." A Júdás 6. verse szerint ezek a szellemek az "angyalok, akik nem őrizték meg eredeti állapotukat, hanem elhagyták tulajdon lakhelyüket" az egekben. Hústestet vettek fel, hogy meg nem engedett nemi viszonyt folytassanak nőkkel. Amikor a Vízözön visszakényszerítette ezeket az angyalokat a szellemi birodalomba, a Tartaroszba vetették őket, a teljes lealacsonyodás állapotába (2Péter 2:4). Ott prédikált nekik a feltámasztott Jézus. De vajon a megmentés üzenetét? Egyáltalán nem! Inkább elítélte gonoszságukat, mint az isteni önátadásnak pontosan az ellenkezőjét. Isten népének bármelyik tagja, aki a szexuális erkölcstelenséggel játszadozik, tekintse figyelmeztetésnek az ilyen angyalok felett kimondott ítéletet!

Tehát szó sincs itt arról, hogy a három nap alatt tette volna ezt Jézus.

" Sőt, a "halhatatlanság" csak mint ajándék szerepel a hűséges égi reménységűek számára!"

"És hol van leírva, hogy az örök gyötrelem az nem maga a halál lenne? Mert ha a gyötrelembe élünk örökké, akkor Krisztus miért ígért örök életet, hiszen hazudott volna, mert örök élete van mindenkinek."

???

Valóban? :-)

Ezt én sem nevezném életnek:

"Máté 13:41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek,

Máté 13:42 És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Máté 13:43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja."