Mit szóltok az alábbi képhez? Szépséges vallási párbeszéd.

Kedves kérdező, az én szerény véleményem szerint, elég határozott logikai bukfencek jellemzik írásod. Nem tiszta, szerintem nem a világosság felé mutató képet festettél le nekünk.

"... felszólított mindenkit avallási türelemre és más vallások gyakorlóinak tiszteletben tartására, sőt az azok számára fontos, hagyományok vagy szakrális helyszínek tiszteletben tartására. Ez nem jelenti azt, hogy az adott hagyományt egy az egyben helyeselni kell, viszont a nézőpontok eltérése nem ok az ellenségeskedésre még a tiszteletlenségre sem. Akik szerint igen azok a képmutatóak."

A vallási türelem és tolerancia létfontosságú! Ezt tanítja a krisztusi kereszténység is. Eleve olyan feltételezésből indulsz, mintha csak a buddhizmus tudna építő eszméken várat építeni, hiszen ők aztán ismerik a megvilágosodás felé vezető utat... Csakhogy a véleményem szerint a buddhizmus sokkal inkább emberi - vagyis tökéletlen - filozófiák kusza tárháza. Igen, önmagában jól hasonlítható a vallásos svédasztalhoz.

Nagyon jól tudjuk, hogy a fizikai egészség megőrzéséhez is elengedhetetlenül szükséges az egészséges fizikai táplálék, de éppúgy igaz ez a szellemi egészség megőrzésében! Vagyis a vallási szellemi svédasztalon mindenféle (egészséges és egészségtelen, gyakran még mérgező is) szellemi táplálék megtalálható. Ki az a bölcs ember, aki csupán csak emberi bölcsességgel képes különválasztani egymástól a mérgezőt és az egészségest? A buddhizmus szerint ehhez nem kell egy mindenki felett álló mindenható, szerető és végtelenül bölcs Teremtőt segítségül hívni, de mekkora önhittség ez!!!

A történet valójában arról szól, amit Sátán a kígyó képében az első emberpárral művelt. Rávette őket arra, hogy függetlenítsék magukat a teremtőjüktől és lázadjanak fel ellene. Ezzel végül is valójában elutasították Isten egyedüli szuverén jogát arra, hogy megmondja mi a jó és mi a rossz, mondván: majd ők jobban tudják Istennél az életük irányítását.

Hogy mekkora önhittség volt ez...! Mekkora? Lemérhető az emberi társadalom több évezredes múltján és jelenén.

A buddhizmus ugyanezt a szellemet tükrözi. És azzal, hogy nekem erről ez a véleményem, tán intoleráns vagyok? NEM! nem vagyok vallási fanatikus és türelmetlen, egyszerűen szelektálok, de senkit sem uszítok mások ellen, sőt a Jézus által tanított békét és megértést prédikálom. Tehát ezzel magát a kereszténység nagy részét sem ismerem el "krisztusinak", mint ahogy nyilvánvalóan nem is az.

Ne tévesszük össze kedves kérdező az opportunizmust, a megalkuvó elvtelen "hűséget" azzal, ha valaki ragaszkodik egy adott nézethez, melyet józanul és észérvekkel alá tud támasztani. Ettől még az utóbbi nem lesz vallásilag tiszteletlen és intoleráns, mint ahogy az előbbi sem lesz erényes és összességében építő világnézet. Inkább képmutató és elvtelen!

Kedves kérdező, ahhoz hogy megértsd, mit akarok mondani neked, az alapfogalmakkal tisztában kellene lenned.

Az előző válaszomban is utaltam rá, hogy nem tartom mértékadónak a ma domináló ún. "keresztény" hitrendszer, a krisztusihoz, a bibliaihoz képest hitehagyott formáit.

Ezek a formák már gyakran nagyon sok mindenben hasonlítanak akár még a buddhizmushoz is (csak hasonlítsd össze a katolicizmust és a buddhizmust, rengeteg a hasonlóság).

A krisztusi kereszténység, az eredeti, tiszta forrás pedig nagyon más, mint amit a "kereszténység" szó ma takar és amit egy átlagember hisz és tudni vél róla.

Én nem homályos, megfoghatatlan és bizonyíthatatlan filozófiákról beszélek, hanem a létezésünk okának a szükségszerűségéről. Ez a ok pedig felettébb bölcs és intelligens kell hogy legyen.

"Neked Isten és az általa teremtett világ a csúcs.

Nekem a világfeletti."

Látod? Ebbe azt magyarázol bele, amit csak akarsz, te alakítod, mint ahogy a szellemi elődeid is az emberi fantáziájukkal alakították ezt a félrevezető mesét.

"Csakhogy számomra semmi gond azzal, hogy te azt hiszed amit, én nem tételezem fel, hogy te emiatt elkárhozol vagy nem támadsz fel, vagy nem élhetsz a paradicsomban /válaszd ki amelyik tetszik sem azt hogy buddhista szempontból rossz születésbe esel."

És te ezt gondolom "bölcs türelemnek" hívod. Én pedig közönynek!

Persze, ha abból az emberi érvelésből indulunk ki, amit Domján Edit is megénekelt, miszerint:

"Ha percekig nem bánt senki, már az is öröm

A gyűlölet sivatagában oázis a közöny" - akkor lehet igazad. De azért ez nem nagy segítség!

Önhittség akkor alakul ki, ha megfelelő ésszerű bizonyítékok nélkül, hiszékenységből elhiszel valamit, csak mert el akarsz hinni. Hamis alapok, téves ismeretek miatt elutasítasz valamit és ezzel félrevezeted magad.

Az emberiségnek volt múltja, van jelene és lesz jövője. Ezen megállapításokra fel kell hogy tegyük a kérdéseket, miért és hogyan??? Mi okkal?

Erre pedig a Biblia felel ésszerűen.

Neked is kellemes hétvégét!

Szerintem egy az igazság és az nem relatív. És ha egy, akkor az létező igazság, melyet meg lehet ismerni. Meg lehet ismerni, mert számtalan tapasztalat bizonyítja ezt. Éppen ezért a feltett kérdések is alapvetőek és általában sok embernek "érdekesek", hiszen sok mindent meghatároznak az életünkben.