Amikor Isten ítél, akkor figyelembe veszi a körülményeket, vagy csak az elkövetett cselekményt nézi, az embert nem?

A kérdező kommentje tegnap 18:16:

„Mit jelent az, hogy személytelenségében?”

Előző válaszomban írtam (tegnap 17:53), hogy Isten a Mindenható Törvény, stb. Már most egy törvény, egy alapelv nem személyes, nem egy valaki, sem a hatalom, a bölcsesség, a szeretet forrása, sem az ihlet. Járjunk csak utána, mis az a személyiség ?

Személyről leginkább az emberrel kapcsolatban beszélünk, (köztünk sokan Istent is személynek vélik). Az ember személyiségéhez tartózik a teste, az öntudata, ismerete, képessége, érzelme, véleménye, tapasztalatai, hírneve, státusza, szokásai, származása, rokonsága, barátai, ismeretsége, diplomái, foglalkozása, környezete, vagyona, tekintélye, talán lehetne ezt még tovább folytatni.

Egy ma született gyereknek van teste, és van tudata vagy lelke, de nincs személyisége, mert az „én és a többiek” fogalma még nem érett meg benne, és nem gyűjtött még össze semmit a fentebb felsoroltakból, ő még személytelen. Az ember aki elérte a tudatnak egy bizonyos állapotát, ismét személytelenné válik, ezennel tudva és akarva. - Isten mindig személytelen.

De Isten válhat nekünk személyessé, úgy mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki Őt Mennyei Atyának nevezte, akkor tisztelni és szeretni fogjuk Őt mint ahogy Jézus tette.