Amikor Isten ítél, akkor figyelembe veszi a körülményeket, vagy csak az elkövetett cselekményt nézi, az embert nem?

Isten nem ítélkezik senki felett.lehet,hogy ennek az ellenkezőjét mondja a Biblia,meg a vallási vezetők,de ha hiszel a mindenkire kiáradó szeretetben-ami egyébként nem egy könnyű dolog,mert bizonyos emberek igyekeznek az ellenkezőjét sulykolni a fejedbe-akkor beláthatod,hogy minden ítélet igazságtalan,nincs igazságos ítélet,hiszen az ítélet-még akkor is ha egyesek az igaz Istentől eredeztetik-mindig egy bizonyos önző,elutasító,szűk látókörből történik,továbbá személyválogató,és félelem táplálja.ez cáfolja az igazságosságot,és a mindenkit elfogadó szeretetet,de természetesen ilyen Istenképben is lehet hinni,hiszen kaptunk szabad akaratot,lehet hinni az ezt reklámozó embereknek is.

Az amit teszel,neked számít.a tetteknek következményei vannak-nem ítélet,hanem következmény.mivel minden ami létezik egy,ezért amit mással teszel az visszahat rád is.ha gyűlölet van valakiben és ezért megöl egy másik embert,az már eleve pokol az illető számára,hiszen a gyilkossághoz,mély gyűlölet,és mérgező indulat kell,ami egyben saját magára az elkövetőre is irányul,tehát nem éppen egy boldog létállapotban történik a cselekmény...ebből az állapotból kisegíteni kell az embert,nem pedig még plusz büntetést rászabni.Isten nem szadista,hanem tanítani szeretné az embert.Istennek az az érdeke,hogy az ember boldog legyen,tehát az ítélkezéssel,csak tovább rontaná a helyzetet,mert az elkövető még jobban meggyűlölné önmagát,rossznak,súlyos bűnösnek érezné,ezáltal másokat sem tudna szeretni,tehát az ítélkezés ezért nem vezet megoldásra.

Ha már a pokolba kerültél, akkor szerintem már oly mindegy.

Mondok egy meghökkentőt. Tegyük fel 40évesen előre megfontoltam megölöd az ismerősödet, bebörtönöznek. A börtönben valaki ad neked egy bibliát, elolvasod és közben Isten beszéde mely élő és ható megérinti a szívedet és bűnbánatra jutsz. Megbánod amit tettél, és utána ígéretet teszel Istennek hogy ezután az Ő akaratát fogod keresni életed minden döntésében. Abban a pillanatban üdvösséget nyersz, és nem a pokolba kerülsz. Erről szól a kegyelem, ingyen van és ajándék. Addig amíg a bűn hatalma alatt élsz nem számítanak a jó, és rossz cselekedeteid, mert elkárhozol. Vagyis Istentől kirekesztett helyre kerülsz.

A kérdező kommentje:

Nyilvánvaló, hogy 100 évesen is meg lehet térnie bárkinek, most nem erről van szó.

Értem, de mit számít hogy a pokol milyen mélységébe kerülsz? ha már odakerültél értelmetlenné válik a létezésed teljesen.

Ehhez hasonló kérdés már volt itt és megint az az érzésem hogy abból alakulnak ki az ellentmondások hogy itt sokan tagadják a tisztítótűz létezését.

Pedig ha csak azt vesszük mondjuk hogy valaki meghal aki Jézusban bízik és elfogadja a megváltást és így üdvözül. De közben azért a szívében hajlamos a haragra a földi élete során ért elkövetett bűnök és sérelmek miatt. A bűneit Jézus megváltja vérével, de attól még az az illető egy haragra hajlamos személy marad. Ő hogyan üdvözülhetne azonnal? A haragos természetével nem kerülhet Isten színe elé.

A kérdező kommentje (tegnap 20:00):

"Isten nem egy valaki, nem egy személy? Ezt, hogy érted? Akkor, hogyan lehet igazságos?"

Az ember igyekszik egy képet alkotni Istenről, de nem képes egy valakinél, egy személynél nagyobb, magasabb tekintélyt elképzelni, mert sose látott olyat, pedig Isten minden tekintetben nagyobb több, a legnagyobb a legtekintélyesebb valakinél.

Isten az egyetlen Mindenható Törvény, a Vezérlő Alapelv mindenben; Isten minden Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; Isten az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek fejleménye minden létező. A törvény, az Alapelv, nem ítélkezik, de fenntart; a Hatalom Bölcsesség és Szeretet forrása, nem ítélkezik, csak táplál; az Ihlet sem ítélkezik de megillet.

Isten személytelenségében igazságos, nem mint egy bíróság elnöke.

"Nem kell győzni a természet felett, mert maga Isten a természet.

A természet feletti győzelem, Isten legyőzését jelentené!"

Péter azt írta hogy győzni az embernek a saját bűre hajló természete felett kell, nem azt hogy a természetet (fákat, mókusokat) kell legyőznie.

Gal 5,16 - "Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait."