Kik az igazi keresztények?

Het szempont ami segit azonosatani:

1. Mire alapulnak a tanításai? Istentől származnak, vagy túlnyomórészt emberektől? Márk 7;7-Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják

2Tim 3:16-A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre

Kérdezzük meg például: Hol tanítja a Biblia azt, hogy Isten Háromság? Hol olvashatunk benne az emberi lélek halhatatlanságáról? sehol nem olvasunk ilyesmirol.

2. Figyeld meg, hogy megismerteti-e Isten nevét. Jézus ezt mondta Istenhez intézett imájában: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból” Ján 17;6. Ezt is kijelentette: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” Máté 4;10. Arra tanít-e a vallásod, hogy ’Jehovát imádd’? Megismerted-e a név mögött rejlő Személyt — a szándékait, a tevékenységét, a tulajdonságait —, és úgy érzed, bizalommal közeledhetsz hozzá?

3. Megnyilvánul-e a Jézus Krisztusba vetett igaz hit? Ez magában foglalja azt, hogy értékeljük Jézus emberi élete feláldozásának értékét és a jelenlegi, égi Királyként betöltött szerepét

Ján 3;36-Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van; aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Ez az értékelés megmutatkozik a Jézusnak való engedelmességben, ami azt jelenti, hogy szorgalmasan részt veszünk a követőire bízott munkában. Az igaz vallást ilyen cselekedetekkel párosuló hit jellemzi Jak 2;26.

4. Nagyrészt szertartásos, formális, vagy pedig életút? Isten határozottan elítéli a csupán külsőségekben megnyilvánuló vallásokat

Ézs 1;15–17-Amikor kiterjesztitek kezeteket, elrejtem a szemem előletek. Ha sokat imádkoztok is, én meg nem hallgatom; vérontással van tele a kezetek.  Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el szemem elől cselekedeteitek gonoszságát, ne tegyetek többé rosszat!  Tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságosságra, igazítsátok helyre az elnyomót, szolgáltassatok igazságot az apátlan fiúnak, védjétek az özvegy ügyét!

Az igaz vallás nem olyan gyenge, hogy csak menjen a ma népszerű irányzatok után, hanem ragaszkodik a Biblia erkölcsi irányadó mértékéhez és a tiszta beszédhez (1Kor 5:9–13; Ef 5:3–5). Tagjai megtermik életükben Isten szellemének gyümölcseit

Gal 5;22, 23-A szellem gyümölcse ellenben szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit,  szelídség, önuralom. Ezek ellen nincs törvény.

Tehát az igaz imádathoz ragaszkodó emberek felismerhetők, mert nem csupán a gyülekezeti helyeken igyekeznek őszintén alkalmazni a Biblia irányadó mértékeit, hanem a családban, a munkahelyen, az iskolában és a kikapcsolódásban is.

5. Igazi szeretet van-e közöttük? Jézus ezt mondta: „ Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” Ján 13;35. Ez a szeretet nem ismer faji, társadalmi és nemzeti határokat, és igazi testvériségben egyesíti az embereket. Ez a szeretet olyan erős, hogy feltűnő módon megkülönbözteti őket a többi embertől. Ki szereti annyira a más országokban élő keresztény testvéreit, hogy háború esetén megtagadja a fegyverfogást, nehogy megölje őket? A korai keresztények ezt tették.

6. Valóban elkülönültek ettől a világtól? Jézus azt mondta, hogy igaz követői ’nem része a világnak’ Ján 15;19. Ahhoz, hogy úgy imádjuk Istent, ahogy neki tetszik, ’szennyfolt nélkül meg kell tartanunk magunkat a világtól’ Jak 1;27. Elmondható ez olyan vallásokról, amelyekben a papság és más tagok részt vesznek a politikában, vagy akiknek az élete főleg anyagias és testi vágyak köré összpontosul? .

7. Tagjai tevékenyen tanúskodnak-e Isten Királyságáról? Jézus megjövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” Máté 24;14. Melyik vallás az, amelyik nem arra buzdítja az embereket, hogy az emberi uralmaktól várják gondjaik megoldását, hanem ténylegesen hirdeti az emberiség egyetlen reménységeként Isten Királyságát? Vajon felkészített-e a vallásod arra, hogy részt vegyél ebben a tevékenységben, és házról házra végezd, ahogy Jézus tanította az apostolainak?

Vegul pedig:A Biblia nem támogatja azt a modern nézetet, hogy Istent többféleképpen lehet elfogadható módon imádni. Hiszen „e g y Úr, e g y hit” van — írja az Efézus 4;5. Jézus kijelentette: „szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát”Máté 7;13, 14, 21

Jaj es meg van valami

A Biblia az igaz keresztényi tanítás egészét ismételten ’igazságnak’ nevezi, a keresztényi hitről pedig úgy beszél, mint „az igazság útjáról” (1Tim 3:15; 2Ján 1; 2Pét 2:2). Mivel Jehova Tanúinak minden hitnézete, viselkedésre vonatkozó irányadó mértéke és szervezeti eljárása a Bibliára épül, a Bibliába mint Isten Szavába vetett hitükből fakad az a meggyőződésük, hogy valóban náluk van az igazság. Álláspontjuk ezért nem önző, hanem arról a meggyőződésükről tanúskodik, hogy a Biblia az a megfelelő irányadó mérték, amellyel egy vallást össze kell vetni. Nem énközpontúak, hanem buzgón arra törekszenek, hogy másokkal is megosszák hitnézeteiket.

Kedves 19:34-es! Nem én írtam a fenti hosszabb érvelést, de valóban az volt-e a célja, hogy 'meggyőzzön'?

Talán inkább felvilágosítással szolgált, ami alapján mindenki úgy tesz, ahogy akar?! Jehova Tanúi senkire sem kényszerítenek rá semmit, de úgy látszik az emberek szeretik elfelejteni, hogy a világ nagy része miért, és milyen módon lett "keresztény"!

Mellesleg a kérdésre válaszolt!

"Mégis mi alapján lehet megkülönböztetni őket szerintük?"

Vagy szerinted nem erre válaszolt? Ha ez neked bántó, és csípi a szemed, hogy a bibliából érvelt, az a te problémád, nem kellene eltorzítani a dolgokat.

„Kereszténység csak ott létezhet, ahol az emberek tanításaira és tetteire hatással van a Jézus Krisztusról szerzett ismeret” (Christ sein). Hans Küng svájci teológus ezekkel a szavakkal azt a magától értetődő igazságot fogalmazza meg, hogy csak ott él az igaz keresztényiség, ahol őszinte emberek átültetik a gyakorlatba Jézus tanításait.

Mi a helyzet akkor, ha egyének vagy szervezetek Krisztus követőinek vallják magukat, de a valóságban nem gyakorolják Jézus tanításait? Maga Jézus is megmondta, hogy sokan állítják majd, hogy keresztények. Különböző tettekre hivatkoznak annak bizonyítására, hogy Jézust szolgálták: „nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?” Mit tesz erre Jézus? Meglepő szavai elárulják, mit gondol az ilyenekről: „Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Máté 7:22, 23).

Az egyik feltételt Jézus így határozta meg: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35).

Jézus elvárja a követőitől, hogy őszintén szeressék egymást és a többi embert. Sok keresztény egyénileg megfelelt ennek a feltételnek a Jézus földönléte óta eltelt évszázadok során. De mit mondhatunk a legtöbb vallásszervezetről, mely állítása szerint Krisztust képviseli? A szeretet hatotta át a történelmüket? Ellenkezőleg. Élen jártak számtalan vallási, etnikai, nacionalista háborúban és összecsapásban, melyben ártatlan emberek vére folyt (Jelenések 18:24).

Ez napjainkban sincs másképp. A XX. század két világháborújában kereszténynek nevezett nemzetek fölülmúltak másokat az öldöklésben. És jórészt úgynevezett keresztény egyházak tagjainak a számlájára írhatók az 1994-es ruandai rémtettek és népirtási kísérlet is. „Akik egymás ellen fordultak ebben a vérszomjas küzdelemben, azok egy hiten voltak — írja Desmond Tutu volt anglikán érsek. — A legtöbbjük keresztény volt.”

Egy másik alapkövetelményt, mely az igaz keresztényekre vonatkozik, Jézus így fogalmazott meg: „Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32).

Ezek szerint Jézus elvárja a követőitől, hogy megmaradjanak a szavában, azaz ragaszkodjanak a tanításaihoz. Azok a vallási tanítók azonban, akik állításuk szerint Krisztus követői, „egyre-másra vettek át görög eszméket” — jegyzi meg Hans Küng teológus. Jézus tanításait pogány vallásokból és filozófusoktól kölcsönzött elképzelésekkel cserélték fel, mint amilyen a lélek halhatatlansága, a tisztítótűz, Mária imádata és a papi osztály (1Korintusz 1:19–21; 3:18–20).

A vallási tanítók a háromság felfoghatatlan tanítását is bevezették, olyan pozícióra emelve Jézust, amelyre ő sohasem tartott igényt. Ezzel elvonták az embereket annak az imádatától, akire Jézus mindig is irányította a figyelmet, s aki nem más, mint az Atyja, Jehova (Máté 5:16; 6:9; János 14:28; 20:17). „Amikor Jézus Istenről beszél — írja Hans Küng —, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarcha ősi Istenére, Jahvéra gondol . . . Neki ő az egyetlen és egyedüli Isten.” Vajon ma hányan gondolnának rögtön Jahvéra vagy (a megszokott kiejtési mód szerint) Jehovára, amikor Jézus Istene és Atyja kerül szóba?

A vallási vezetők teljesen eltértek Jézusnak attól a parancsától is, hogy maradjanak semlegesek a politikai ügyekben. Jézus napjaiban Galilea „a nacionalizmus gócpontja volt” — jelenti ki Trevor Morrow író. Sok zsidó hazafi fegyverrel próbálta kivívni a politikai és vallásszabadságot. Vajon Jézus arra utasította a tanítványait, hogy vegyenek részt a harcokban? Épp ellenkezőleg. Ezt mondta nekik: „nem vagytok része a világnak” (János 15:19; 17:14). Az egyházi vezetők azonban nem maradtak semlegesek, hanem kialakították a „harcos és politizáló egyházi elveket”, ahogy Hubert Butler ír szerző fogalmaz. „A politizáló kereszténység szinte mindig harcos kereszténység is — állapítja meg —, és amikor az államférfiak és az egyházi vezetők megállapodásra jutnak, akkor az egyház mindig áldását adja az állam katonai erejére bizonyos kiváltságokért cserébe.”

Pál apostol figyelmeztetett arra, hogy némelyek el fogják hagyni az igaz keresztényi hitet. Azt mondta, hogy a halála után a magukat kereszténynek vallók közül „elnyomó farkasok” támadnak majd, „akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). „Nyilvánosan kijelentik, hogy ismerik Istent, de a cselekedeteikkel megtagadják őt” (Titusz 1:16). Péter apostol ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy hamis tanítók „romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket”. Helytelen viselkedésük miatt az emberek „becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2). W. E. Vine görögtudós szerint Krisztus megtagadása itt azt jelenti, hogy valaki „megtagadja az Atyát és a Fiút, azáltal hogy hitehagyottá válik, és bomlasztó tanításokat terjeszt”.

Mit tenne Jézus, ha az állítólagos tanítványai szántszándékkal nem ’maradnának meg a szavában’, és nem felelnének meg a többi követelményének sem? Így figyelmeztetett: „aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is meg fogom tagadni égi Atyám előtt” (Máté 10:33). Jézus természetesen nem tagad meg senkit, aki annak ellenére követ el valami hibát, hogy őszintén szeretne hűséges maradni. Péter apostol például háromszor megtagadta Jézust, de megbánta tettét, és megbocsátást nyert (Máté 26:69–75). Azokat a személyeket és intézményeket azonban, akik vagy amelyek báránybőrbe bújt farkasoknak bizonyulnak, azaz Krisztus követőinek tüntetik fel magukat, de tudatosan és állandóan elvetik a tanításait, nos ezeket Jézus igenis megtagadja. Ezt mondta az ilyen hamis tanítókról: „Gyümölcseikről fogjátok felismerni őket” (Máté 7:15–20).

Lehetne még folytatni, de biztosan kiderül ebből is, hogy "mi alapján" lehet megkülönböztetni az igazat a hamistól.

Egy legyen a lényeg: meg lehet, csak akarni kell! Ha nem lehetne Jézus és a Biblia tanítása értelmetlen lenne.