A keresztények miért gondolják, hogy az ő vallásuk az igazi? Több infó alul!

nagyon nagyon jól látod kedves kérdező!

Ajánlanék valamit akkor, egy buddhista hamar át fogja látni az értelmét. S remélem ha így vélekedsz, akkor te nem vagy fanatikus. :)

Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége

üdv

25/F

Egy soha eddig nem volt eseményzajlott le 1986. október 27.-én Assisiben: egy rendkívüli, soha eddig nem volt, nagy visszhangot kiváltó esemény – egy „világtalálkozó a békéért”.

Hiszen a világon mindenki békére vágyik, és ha ez a béke imádsággal valóban megszerezhető, miért ne lenne egy ilyen találkozó csodálatos dolog? Ezért talált II. János Pál pápa – már 1986 januárjában a keresztények egységéért tartott imahét záróbeszédében elhangzott keresztényeknek és nem-keresztényeknek egyaránt szóló – meghívása egy Assisiben tartandó imatalálkozóra nyitott fülekre. A pápa a világ népességéhez apellált, hogy mindenki szálljon síkra a béke megvalósításáért, mert egy valódi béke megteremtése minden nép eltökélt szándékát követeli meg. Arra szólította fel a keresztényeket és minden jóakaratú embert, hogy az ENSZ által meghirdetett „béke évében” ennek a tervnek a megvalósulásáért imádkozzon. (KNA/ÖKI/1986/7/6) A pápa meghívására azonnal megjöttek a kedvező válaszok. Többek között az Egyházak Világtanácsa is kinyilvánította „nagy érdeklődését”, a Német Evangélikus Egyház pedig kijelentette, hogy ezt a javaslatot „kedvezően fogadják”. (epd/ZA 1986, Nr. 30. és l9.)

Így adódott, hogy erre a világtörténelemben eleddig példa nélkül álló együttlétre egy szép októberi napon (1986. október 27-én) Assisiben valóban megjelent több, köztük 30 nem-keresztény, vallásközösség mintegy 150 képviselője. És e napnak estéjén „a vallási vezetők megelégedéssel nyugtázták, hogy nyolc órán át a világnak valami nagyon fontosat demonstráltak, mégpedig azt, hogyan valósítható meg imádság által egy kis darab béke.” (epd/ ZA 1986 Nr. 207)

De kik is voltak azok, akik ilyen szépen összejöttek, hogy „a békéért” imádkozzanak? Ott voltak az ortodox és az ősi keleti egyházak küldöttei, a Lutheránus Világszövetség, a Reformált Egyházak, a Metodista Világtanács és a Baptisták Világszövetségének megbízottai. Az anglikán egyházat a Canterbury-i érsek és az Egyházak Ökumenikus Világtanácsát a főtitkáruk képviselte. Velük együtt a különböző keresztény hitközösségekből összesen 51 küldött vett az imatalálkozón részt.

Hogy keresztények – nevük és hitvallásuk korlátain felülemelkedve – közös imádságra jönnek össze, nos ez magában véve örvendetes dolog, különösen mindazok a Krisztus testén belüli ellenségeskedések után, melyek Jézus üzenetének szavahihetőségét oly gyakran megkérdőjelezték. De rajtuk kívül meghívottak voltak, és el is jöttek: nemcsak a zsidók, hanem a mohamedánok, a buddhisták – így a Dalai Láma mint a tibeti nép feje –, a hinduk, a szikhek és a sintoisták, az indián sámánok és az afrikai varázslók, vagyis olyan vallások képviselői, melyek tanaihoz a kígyószellem-idézés, megszámlálhatatlan isten tisztelete, démon-idézés és más egyéb hasonló dolog is hozzátartozik. E tényeket tekintve joggal nevezik hát az Assisi-i világ-imatalálkozót „az emberiség történelmének egyik nagy fordulópontjának”, és joggal mondják, hogy „ez az elgondolkodtató esemény” „egy új idő kezdetét” kell jelentse. (L’Osservatore Romano német-nyelvű kiadás, l6. évjárat Nr. 48 – 1986.11.28. 2. o.).

És valóban, itt tényleg valami „eddig soha nem volt” esemény ment végbe. Ezért lehetett a sajtóban ilyen beszámolókat olvasni: „Turisták, kíváncsiak, jámbor hívők…bámulva nézik, ahogy a Szent György templomban két indián teljes tolldíszben a béketűrés szellemét hívja le a jóakaratú emberekre…, érdeklődve hallgatják, ahogy a Santa Maria Maggiore templomban hinduk, szikhek és janaiták a békéről vallott elképzeléseiket kifejtik…, és a Szent Péter templomban buddhista szerzetesek liturgiájának tömjénfüstjét szagolják.” (Frankfurter Allgemeine Zeitung 1986.10. 28.) „Lám, a régi Szent Péter templomban a kereszt mellett buddhista imazászlók lengedeztek, az oltáron pedig a tabernákulum mellett Buddha-szobor állt, a gyertyák mellett füstölő-pálcikák égtek, a harang helyett gong kondult meg, és nem gregorián énekek csendültek fel, hanem buddhista szutrák. Mindenki érezte, hogy a hindukat, keresztényeket, mohamedánokat, zsidókat, szikheket, buddhistákat, párszikat és az afrikai természethivőket egy közös vallási kötelék fűzi egybe.” (Rheinischer Merkur, 1986. 10. 31.) „Az afrikai természet-vallások képviselői különösen eredeti imádságokat adtak elő: egy 90 éves fetis-pap a Togo-tó szent erdejéből a mennydörgés és más természeti erőkhöz való fohászkodásába a Vatikánban megvalósuló békéért szóló kérését is belefoglalta. Egy tolldíszes észak-amerikai indián törzsfőnök minden jelenlevőt meghívott, hogy szívja el vele a békepipát.” (L’Osservatore Romano. Nr. 45. – 1986. 11. 7. 4. old.)

Miért is jöttek mind ezek az emberek erre az imatalálkozóra össze? II. János Pál pápa reggeli köszöntőjében kijelentette, hogy ennek a történelmi találkozónak az a feladata, hogy „egy békés világ előképe” legyen, és azért kerül megrendezésre, „mert meg vagyunk győződve róla, hogy nekünk… imára, esdeklő, alázatos és bizalommal teli imára van szükségünk, hogy a világ végre a valódi és tartós béke helyévé váljon.” (L’Osservatore Romano. Nr. 45. – 1986. 11. 7-9. old.)

„Az imának van egy olyan dimenziója, mely még a vallások tényleges különbözőségében is megpróbálja a minden emberi erő felett álló hatalommal való kapcsolatot kifejezni…”. Tekintve „a béke követelését… az emberiség túlélésének problémájával két dolog igen fontos jelentőségűnek tűnik, és ez a két dolog mindannyiunknál közös. Az első az erkölcsi lelkiismeret belső szükségszerűsége, mely lelkünkre köti, hogy tiszteljük az emberi életet… A második közös vonás az a meggyőződésünk, hogy a béke elérése magasan meghaladja az emberi erőt, különösen a világ mai helyzetében, és hogy ezért forrása és megvalósítása egy olyan valóságban keresendő, mely mindannyiunk fölött áll.” (L’Osservatore Romano, a. a. O. Nr. 45 –1986. 11 .7-10. old.)

IV. Ignác ortodox pátriárka, az Egyházak Világtanácsa hét elnökének egyike, Genfben 1987. január 16. és 24. között megtartott választmányi ülésen a különböző vallások és világnézetek közötti együttműködésre szólított fel. A keresztények feladata „újraegyesülve az utat ehhez a (spirituális) transzcendenciához feltárni együtt munkálkodva a felvilágosult humanistákkal és más vallások híveivel…” – mondta. (idea spektrum 4. 1987. 1. 21.)

Ugyanezen a gyűlésen Emilio Castro főtitkár a nem-keresztény vallásokhoz tartozókat „az emberiség érdekében történő konkrét szolgálat közös feladatában” való hozzájárulás felfedezésére szólította fel. Mert szerinte a keresztény valláson túlmenően minden embernek nyitottaknak kell lennie a „másokban megnyilvánuló isteni hatás jeleinek” meglátására. Ő is pozitíven értékelte az Assisi-i béke-imádkozást. (idea spektrum 4. 1987. 1. 21.)

Miután minden vallási csoport külön-külön a neki kijelölt helyen elmondta ún. imáit következett a nap fénypontja: a Szent Ferenc Bazilika altemploma előtti téren megrendezett közös ima. Mint ahogy már reggel a Santa Maria degli Angeli-ben megtartott köszöntőnél, az egyéb vallások képviselői itt is a keresztény egyházak tagjai mellett foglaltak szorosan helyet. És most ugyanabban a kultikus ünneplésben, melyben a keresztények a háromszemélyű egy Istenhez imádkoztak, ők Allahhoz, Buddhához, Brahmához, Wisnuhoz, őseik szelleméhez, a „Nagy Szellemhez”, „Földanyához” és a négy szélhez fohászkodtak.

Mert a Szentlélek az, amely magához a hithez ad erőt. Az ördög az emberi fizika által uralkodó természetes ösztöneit használja ki. A lélek az Isten egy része, oda nem fér az ördög. :-)

De a monoteista vallások pogány kultuszoktól, és a keleti hitektől eléggé eltér. Egy buddhistának könnyebb megérteni egy vallást, mint a kereszténynek. Az iszlámnak még nagyobb a dominanciája e tájt, mert a szent könyvük sokkal dogmatikusabb a mi Bibliánknál, és ők azt mondják, hogy az Ő könyvük, bizony ám, a teljes kinyilatkoztatás, ő pecsét.

Az Egyház dominanciája már nincs, nem kell félni semmiféle boszorkányégetéstől. :)

25/F!

Csak így tovább! :)

27/L

Be kéne látni, hogy mivel emberek vagyunk, így a tudásunk véges, a vallásokat meg már évezredek óta politikai célokra is hazsnálják, így meglehetősen eltorzultak, ráadásul nem szó szerint kéne értelmezni az ilyen iratokat. Én hiszek Istenben, mégsem nézem le az ateistákat, mert az az Ő véleménye, kész. A végén úgyis kiderül. Nem a vallásától lesz valaki kevesebb vagy több, hanem a viselkedésétől, az emberi minőségétől.

Az elvakult, világ minden bölcsességét tudni vélő katolikusok semmivel sem jobbak, mint a piacteret magával felrobbantó moszlim terrorista. Úgyan úgy meg vannak győződve a saját igazukról, holott csak véges tudású emberek.