Szerintetek ha, Mózes, Buddha, Jézus, Lao-ce, Mohamed találkoznának szót értenének egymással?

Továbbá szeretettel meghívlak téged a következő programra! :)

[link]

Íme, szükség van e reinkarnációra a Buddhizmus gyakorlásához: megsúgom: nem.

A kálámák számára tartott tanítóbeszéd (Káláma-szutta) Anguttara-nikája

Anguttara-nikája, Tika nipáta, Mahávagga, 65. szutta.

A 4., 9. 10. és 15. bekezdés fordítását az

Árya Maitreya Mandala rend upászaka-avatási szertartásából vettük át. Fordította: Uppaladájiká (Martinusz Mária)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos, amikor egy nagy szerzetesi közösség kíséretében Kószala tartományban vándorolt, a káláma nép által lakott Készaputta városába érkezett. A kálámák, Készaputta lakói, hallották, hogy „A tiszteletreméltó Gótama, a szerzetes, a szákiják fia Kószala tartományban vándorolva Készaputtába érkezett. A tiszteletreméltó Gótamáról az a jó hír járja, hogy „A Magasztos egy valóban beérkezett, teljesen fölébredett, tudással és gyakorlattal rendelkező nagyszerű lény, a világok páratlan ismerője, a megszelidítendő emberek vezetője, isteni és emberi lények tanítója, megvilágosodott, áldott. Feltárja hallgatói számára e világot annak lényeivel, máráival és brahmáival, teremtmény-csoportjaival, szerzeteseivel és brahminjaival, isteni és emberi lényeivel együtt, ahogyan ezt ő maga közvetlen tudása révén tisztán megértette. Egy olyan Dharmát tanít, mely jó az elején, jó a közepén és jó a végén, s jelentését és megfogalmazását tekintve egyaránt hibátlan és minden tekintetben teljes; továbbá a szent életet hirdeti, mely tökéletesen tiszta. Igazán nagyszerű egy ilyen beérkezettet látni.”

Ekkor a kálámák, Készaputta lakói a Magasztoshoz járultak. Megérkezvén egyesek hódolatukat fejezték ki neki és helyet foglaltak egyik oldalán; mások kölcsönös üdvözlések után szívélyes és emlékezetes társalgást folytattak vele, majd helyet foglaltak egyik oldalán; voltak, akik összetett kezüket felemelve köszöntötték őt, majd helyet foglaltak egyik oldalán; mások bemutatkoztak nevük és családjuk szerint, és helyet foglaltak egyik oldalán; s voltak olyanok is, akik semmit sem szóltak, csak leültek egyik oldalán.

A kálámák, Készaputta lakói, a Magasztos oldalán ülve így szólították meg őt:

– Vannak szerzetesek és brahminok, tiszteletreméltó Urunk, akik el szoktak látogatni Készaputtába. Csak a saját tanaikat fejtegetik és magyarázzák, miközben mások tanait megvetik, becsmérlik és darabokra szedik. Tiszteletreméltó Urunk, kétség és bizonytalanság van bennünk velük kapcsolatban: Vajon e tiszteletreméltó szerzetesek és brahminok közül melyik mondott igazat, és melyik szólt hamisan?

– Helyesen teszitek, kálámák, hogy kételkedtek és bizonytalanok vagytok; olyasmivel kapcsolatban ébredt bizonytalanság bennetek, ami kétséges. Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy a világi dolgok tökéletlenek és megvetendők, s a bölcsek helytelenítik ezeket a dolgokat, továbbá megértettétek, hogy ezek szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezetnek, akkor képesek is lesztek arra, hogy feladjátok azokat.

– Mit gondoltok, kálámák? A mohóság javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a mohóságnak és a mohóság lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A gyűlölet javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a gyűlöletnek és a gyűlölet lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A káprázat javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Kárára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember átadja magát a káprázatnak, és a káprázat lelkileg magával ragadja és legyűri őt, akkor ez az ember életet fog kioltani, lop, házasságtörést követ el és hazudik, s ráadásul másokat is hasonlóra bíztat. Hosszan lesz-e kára és baja ebből?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok kálámák? Jók, vagy rosszak ezek a dolgok?

– Rosszak, tiszteletreméltó Urunk.

– Megvetendők, vagy nem megvetendők?

– Megvetendők, tiszteletreméltó Urunk.

– Helyteleníti, vagy dicséri őket a bölcs?

– Helyteleníti, tiszteletreméltó Urunk.

– Kárt és bajt okoz-e ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása, vagy sem? Mi a benyomásotok?

– Ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása kárt és bajt okoz. Ez a benyomásunk.

– Ezért mondottuk az előbb, kálámák, hogy „Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy a világi dolgok tökéletlenek és megvetendők, s a bölcsek helytelenítik ezeket a dolgokat, továbbá megértettétek, hogy ezek szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezetnek, akkor képesek is lesztek arra, hogy feladjátok azokat."

Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük.

– Mit gondoltok, kálámák? A mohóság hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a mohóságnak s a mohóság nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A gyűlölet hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a gyűlöletnek, s a gyűlölet nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok, kálámák? A káprázat hiánya javára vagy kárára válik-e annak, akiben megjelenik?

– Javára, tiszteletreméltó Urunk.

– Ha az ember nem adja át magát a káprázatnak, s a káprázat nem ragadja őt lelkileg magával és nem gyűri le őt, akkor ez az ember nem olt ki életet, nem lop, nem követ el házasságtörést és nem hazudik, és másokat sem bíztat hasonlóra. Hosszan javára és boldogságára válik-e ez?

– Igen, tiszteletreméltó Urunk.

– Mit gondoltok kálámák? Jók vagy rosszak ezek a dolgok?

– Jók, tiszteletreméltó Urunk.

– Megvetendők, vagy nem megvetendők?

– Nem megvetendők, tiszteletreméltó Urunk.

– Helyteleníti, vagy dicséri őket a bölcs?

– Dicséri, tiszteletreméltó Urunk.

– Jó hatású és boldogsághoz vezet-e ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása, vagy sem? Mi a benyomásotok?

– Ezeknek a dolgoknak a művelése és gyakorlása jó hatású és boldogsághoz vezet. Ez a benyomásunk.

Ezért mondottuk az előbb, kálámák, hogy „Hallgassatok ide, kálámák! Ne hallgassatok mendemondákra, hagyományokra, napi véleményekre, szent iratok tekintélyére, puszta észokokra, logikai következtetésekre és kiagyalt teóriákra; ne hallgassatok előnyben részesített véleményekre, személyes erények benyomására és egyetlen egy Mester tekintélyére sem! Ha azonban, kálámák, ti magatok felismertétek, hogy ezek a dolgok jók, ezek a dolgok nem megvetendők, ezeket a dolgokat a bölcsek is dicsérik, gyakorlásuk és betartásuk jó hatású és boldogsághoz vezet, akkor fogjatok hozzá, és tartsatok ki mellettük.”

A Nemesek tanítványa, kálámák, aki ilyen módon mentes a ragaszkodástól, mentes a rosszakarattól, nincs benne káprázat, tisztán értő és éber, a felebaráti szeretet gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes felebaráti szeretet nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

Az együttérzés gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes együttérzés nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

Az öröm gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes öröm nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

A felülemelkedett egykedvűség gondolatával áthatva az első égtájat időzik, s ugyanígy tesz a második, a harmadik, a negyedik égtáj irányában, továbbá fölfelé, lefelé és keresztben is. Úgy időzik, hogy szerte az egész világot áthatja, az összes élőlény abban való létezése miatt, a gyűlölettől és rosszindulattól mentes felülemelkedett egykedvűség nagy, magasztos, határtalan gondolatával.

A Nemesek tanítványa, kálámák, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki négy enyhülést talál itt és most.

„Tegyük fel, hogy van túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek van gyümölcse, van eredménye. Akkor lehetséges, hogy a halál után a test felbomlásakor a mennyei világba emelkedem, melyben az üdvösség állapota uralkodik.” Ez az első enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy nincs túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek nincs gyümölcse, nincs eredménye. Mégis ebben a világban, itt és most gyűlölettől mentes, rosszindulattól mentes, ép és boldog állapotban tartom magam.” Ez a második enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével rossz történik. Nekem azonban eszembe sem jut, hogy bárkinek rosszat cselekedjek. Akkor hogyan érhetne baj engem, aki nem követ el rossz tetteket?” Ez a harmadik enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével nem történik rossz. Akkor pedig saját magamat is mindenképpen megtisztultnak tarthatom.” Ez a negyedik enyhülés, amit talál.

A Nemesek tanítványa, kálámák, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki négy enyhülést talál itt és most.

– Így van, Magasztos. Így van, Fenség. A Nemesek tanítványa, tiszteletreméltó Urunk, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki ezt a négy enyhülést találja itt és most.

„Tegyük fel, hogy van túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek van gyümölcse, van eredménye. Akkor lehetséges, hogy a halál után a test felbomlásakor a mennyei világba emelkedem, melyben az üdvösség állapota uralkodik.” Ez az első enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy nincs túlvilág, és a jó és rossz cselekedeteknek nincs gyümölcse, nincs eredménye. Mégis ebben a világban, itt és most gyűlölettől mentes, rosszindulattól mentes, ép és boldog állapotban tartom magam.” Ez a második enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével rossz történik. Nekem azonban eszembe sem jut, hogy bárkinek rosszat cselekedjek. Akkor hogyan érhetne baj engem, aki nem követ el rossz tetteket?” Ez a harmadik enyhülés, amit talál.

„Tegyük fel, hogy a rossz tett elkövetőjével nem történik rossz. Akkor pedig saját magamat is mindenképpen megtisztultnak tarthatom.” Ez a negyedik enyhülés, amit talál.

– A Nemesek tanítványa, tiszteletreméltó Urunk, akinek ilyen gyűlöletmentes tudata, ilyen rosszindulat-mentes tudata, ilyen szennyezetlen tudata, ilyen megtisztított tudata van, olyasvalaki, aki ezt a négy enyhülést találja itt és most.

– Csodálatos, tiszteletreméltó Urunk! Csodálatos, tiszteletreméltó Urunk! Olyan ez, tiszteletreméltó Urunk, mintha valaki visszafordítaná a helyére azt, ami eddig fejjel lefelé volt, vagy felfedné, ami el volt rejtve, vagy megmutatná az utat annak, aki eltévedt, vagy lámpást vinne a sötétségben, azt gondolván „Akinek van szeme, meglátja majd a látható tárgyakat.” Így magyarázta a Dhammát sokféleképpen a Magasztos. Tiszteletreméltó Urunk, menedékért folyamodunk a Magasztoshoz, menedékért folyamodunk a Dhammához, és menedékért folyamodunk a Bhikkhuk Közösségéhez. Tiszteletreméltó Urunk, tekintsen minket a Magasztos követőinek, akik a mai naptól egész életükre menedéket vettek.

Amennyiben elolvastad volna a szuttát akkor megértenéd hogy nem szükséges.

Továbbá az Isten szükségszerűségét nem a reinkarnáció zárja ki, hanem az emberi tapasztalás problematikája. Kérdés van e a tapasztalásunktól független világ? Nos, ha valaki őszintén végig gondolja, megértheti, hogy ilyen világ egyenesen elképzelhetetlen számára, ami pedig elképzelhetetlen az csupán előfeltevés. Egy ilyen objektív világ létének bizonyítása lehetetlenség, hiszen a bizonyító és a bizonyítás mint tapasztalat, valamint annak eredménye, mindig és kizárólag szubjektív lesz, vagy csupán elidegeníthetetlen a tudattól. Az elgondolható vagy tapasztalható Isten milyen relációban van az őt el vagy nem elgondoló tapasztaló vagy nem tapasztaló Tudathoz képest? Mindenképpen másodlagos. Sőt ezen tudat nélkül nincs is! Megfordítva is lehetne mondani e tudat sincsen isten nélkül csakhogy ezt a megfordítást sosem lehet tapasztalat tárgyává tenni, míg az előbbi felállást igen. Ez az, amiből a keleti vallásosság kiindul. Mit tudunk erről a határtalan és kizárólagos Tudatról?

1. Nem különbözik tőlünk.

2. Primordiálisabb mint bármi.

Éppen ezért e tudat nem keletkezett és nem elmúló, hanem tapasztalásában (vagy akár nem tapasztalásában végtelen). E tapasztalások a létesülések, bár a létesülés valamint, minden feltételekhez kötöttség csupán illúzió!

A reinkarnációt, (egyébként a hindu, a buddhista, a zsidó és az európai elképzelések között jelentős különbségek vannak) nem egy objektív világban, inkarnálódó objektív lélek formájában kell elképzelni, de ez már az előbbiekben kiderült. Úgy látom körben forgunk Te nem engedsz a te koncepciódból, és a buddhizmust nem eredetiségében, hanem interpretációban óhajtod megismerni /ezt sem tudományos sem filozófiai szempontból nem tudom elfogadni/. Ez a megismerés SZÜKSÉGKÉPEN hamis!

Szóval szerintem ennek nincs sok teteje meg alja!

A SZABADÍTÓ BUDDHA ANYA oltalmazzon téged: OM TARE TUTTARE TURE SVAHA!

A Szív - szútra tanulmányozásához kívánok minden jót:

A Túljutott Belátó Megértés szíve szútra

Mahájána szent iratok

Pradnyápáramitá-hridaja-szútra

1. Tisztelet adassék a Magasztosnak, a Nagy Nemes Túljutott Belátó Megértésnek!

2. Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagrihában, a Keselyűcsúcs hegy területén tartózkodott nagy számú szerzetes és sok bódhiszattva kíséretében. Ekkortájt a Magasztos a Mélységes Rátekintő Tökéletes Ráébredés (gambhíráva-szambódha) nevű meditációban volt elmerülve. Ugyanebben az időben a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara a mélységes Túljutott Belátó Megértés gyakorlatát végezvén ekképpen szemlélődék: „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés-nélküliségüket.“

Akkor a Tiszteletreméltó Sáriputra a Buddha hatalmánál fogva így szólította meg a Nemes Avalókitésvara bódhiszattvát: „Ha valamely család fia vagy leánya a mélységes Túljutott Belátó Megértés gyakorlatát kívánná végezni, milyen tanításban kellene őt részesíteni?“

Erre a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara így beszélt a Tiszteletreméltó Sáriputrához: „Ha valamely család fia, vagy leánya a mélységes Túljutott Belátó Megértés gyakorlatát kívánja végezni, akkor a következőképpen kell a dolgokra tekintenie:“ „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés- nélküliségüket.“

3. Innen nézve, Sáriputra, a forma üresség, s az üresség bizony forma; a formától nem választható el az üresség, az ürességtől nem különböző a forma; ami forma, az üresség, ami üresség, az forma; s pontosan ugyanígy van ez az érzet, az észlelés, a képzőerők és a tudat vonatkozásában is.

4. Innen nézve, Sáriputra, minden jelenség üresség-jellegű: nincs keletkezésük és nincs megszűnésük, nem szennyezettek és nem tiszták, nem csökkennek és nem növekszenek.

5. Ezért aztán, Sáriputra, az ürességben nincs sem forma, sem érzet, sem észlelés, sem képzőerők, sem tudat; nincs látás, sem hallás, sem szaglás, sem ízlelés, sem testérzékelés, sem belső megismerés; nincs látvány, sem hang, sem szag, sem íz, sem szellemi megismerési tárgyak; nincs látószerv-összetevő és a többi, nincs belső megismerési tudatosság- elem sem; nincs szellemi vakság és nincs a szellemi vakság megszűnése, s nincs a többi sem, így nincs öregség és halál, sem az öregség és halál megszűnése; nincs szenvedés, sem szenvedés keletkezése, nincs leküzdés, sem ehhez elvezető ösvény, nincs fölismerés, sem megvalósítás, sem meg-nem- valósítás.

6. Ezért aztán, Sáriputra, a bódhiszattva Túljutott Belátó Megértését nem megvalósítás révén elérő gyakorló fellebbenti a tudat takaróit, s a tudat takaróinak megszűnése nyomán nem retteg többé, meghalad minden illúziót, s eléri a végső ellobbanás állapotát.

7. A múlt, a jelen és a jövő összes Buddhája a végső, Teljesen Tökéletes Megvilágosodásra a Túljutott Belátó Megértés gyakorlása révén fölébredett.

8. Ehhez tudnunk kell a Túljutott Belátó Megértés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e fölülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz — mert minden hamisságtól mentes —, Túljutott Belátó Megértésben kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá!

„Ilyen módon kell egy bódhiszattvának tanítania a mélységes Túljutott Belátó Megértés gyakorlatát, ó Sáriputra.“

Később, amikor a Magasztos kiemelkedett a meditációjából, elismerését fejezte ki a Tiszteletreméltó Avalokitésvara bódhiszattva irányában, ezeket mondván: „Helyes volt, Nemes Sarj, jól csináltad. Így van ez bizony, Nemes Sarj. Valóban ilyen módon kell végezni a mélységes Túljutott Belátó Megértés gyakorlatát. A szent Tathágatáknak rendkívül tetszett, ahogyan Te ezt itt előadtad.“ Így beszélt a Magasztos, örömteli szívvel. És a tiszteletreméltó Sáriputra, a nagytiszteletű Avalókitésvara bódhiszattva, valamint az egész gyülekezet, s az istenek, emberek, démonok és tündérek világai dicsérték a Magasztos szavait.