A keresztény gyerekek ki vannak közösítve? Máshogy vannak nevelve mint egy átlagos gyerek? Mért vetik meg azokat akik keresztények? Már az általános iskola alsó osztályában is lenézik ezért őket. Miért? MIben mások?

Nézd, kezdjük ott, hogy a gyerekek ha valakit nem akarnak befogadni, kitalálnak bármi ürügyet erre. Én tanárgyerek voltam, és keresztény vagyok, és volt fogszabályzóm, ami akkor még nem volt divat, és pattanásos voltam, és szemüvegem is lett, és torna órán lassú voltam, mert a szervezetem nem bírta a megterhelést... Az iskolában kiközösítettek, de nem is tudták, hogy mindezek az indokok buta indokok, semmit nem vétettem ellenük.

Aztán a mostani baráti körömbe bekerültem, ahol 10 éve énekelek is, egy zömében keresztény társaság, de nem zárunk ki senkit, csak azért, mert nem keresztény. Ők az igazi barátaim, és elfeledtették velem az általános iskolában kapott kiközösítést, amire értelmes magyarázatot nem tudtak adni azok, akik piszkáltak.

Szóval azt mondom, hogy társaság válogatja, de akit akarnak, azt a gyerekek kiközösítik, és ha valaki barátkozna is vele, de nem akar bajt, akkor követni fogja a többieket, mert a gyerekek ilyenek, nekik ez még fontos, nekik ez a társasági élet.

Nem hinném, hogy annyira nagyon mások vagyunk, főleg, hogy nem csak a kereszténység dívik mostanában, és ezek mind érik a gyerekeket, akiknek fontos, hogy tartozzanak valahova. A kisebbek pedig otthonról is hozzák, de nem is mindig tudják, hogy mit beszélnek, csak másolják, amit hallanak, és sok évvel később kapcsolnak csak, hogy mekkora buták voltak gyerekként (erre élő példa egy volt évfolyamtársam, aki amiatt utált, mert tanárgyerek voltam, pár éve ő szólított le az utcán egy kellemes beszélgetésre, teljesen megváltozott).

A közösség határozza meg, hogy ki az aki kilóg belőle. Sajnos a gyerekek is másképp viselkednek azokkal, aki valamiben más mint ők, de tényleg akármiben. Nálunk általánosban mindig más volt így. Vol hogy ugyanazzal tök jóban voltunk, volt hogy ő volt a csapat szélén. Volt hogy én (én éppen azért, mert jó tanuló voltam). De azt nem hinném, hogy lenézik a gyerekek egymást a vallásuk miatt (a szülők vallása miat...).

Szegény első válaszoló... Így leírás alapján, gyerekek körében tényleg "halmozottan hátrányosnak" számíthattál. És természetesen ígyis ember lett belőled, sőt, lehet (biztos), hogy jobb is mint azokból akik kiközösítettek.

Szerintem nincsenek.

Nekem volt egy nazarénus osztálytársam, csodálkoztunk, amiért nincs tv-jük, és amiért "Isten nem engedi neki", hogy a szalagavatós táncban részt vegyen.

Én nagyon kedveltem azt a lányt, aranyos, rendes, segítőkész volt, és szerényebb típusok a nem keresztények közt is akadtak, akikben barátokra lelt.

Én inkább lenéztem az újgazdagok divatmajmoló, "kihaénnem" gyerekeit, mint őt.

Elég extrém voltam külsőben és felfogásban, voltak, akik sátánistának tartottak (nem voltam az), ez a keresztény lány mégis nagyon kedvelt. Soha nem felejtem el, amikor egyszer qrvára kiakadtam valamin, ő jött oda. És egyszer sem kezdett papolni és megtéríteni.

Szerintem mindenkinek joga van olyan vallást gyakorolni, amit akar, amíg ezt vagy az ehhez kapcsolódó értékrendet, szabélyokat nem akarja másra kényszeríteni, vagy amíg nem mondja azt, hogy ő a vallása miatt mások fölött áll.

Ami nekem nem tetszik, ha a gyerekeknek nem hagynak választáso lehetőséget, és rájuk kényszerítenek egy vallást, és ahhoz kapcsolódó viselkedést.

A gyerekek a "szélsőségek" elutasítását (egyáltalán, mi az?) és a másság el nem fogadását a felnőttektől tanulják el! Ha nem fertőzik meg őket idő előtt szűklátókörűséggel, nagyon is nyitottak, előítéleteltől mentesek.

A bigottságtól, vakságtól én is irtózom, de először talán az adott ember gondolkodását kell megismerni, és nem előregyártott sémák alapján ítélkezni.

Miért fáj egyeseknek a másik vallása, ha neki nem árt vele?

(előző)