Isten személy vagy pedig egy "energiafelhő"?

Hát tenyere az biztos hogy van, és ebből arra következtetek hogy a többi testrésze is létezik :)

Azért mondom hogy van tenyere mert egyszer a homlokomra tette. Ébren voltam, erről határozottan meggyőződtem, és éreztem a tenyerének az alakját és a melegét.

Isten, nem egy hatalmas valaki, nem egy személy, aki alkotóvágyának engedelmeskedve agyagból formálta az embert saját hasonlatára, hanem egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; egy mindenható Törvény; egy vezérlő Alapelv; egy eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek minden létező dolog a FEJLEMÉNYE, nem teremtménye.

Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki belátta azonosságát vele: „az Atya és én egy vagyunk”.

Ha becsületesen akarunk vizsgálódni, akkor Isten egy olyan "elme"(azért írom az elmét, mert azt el lehet "képzelni" test nélkül is), ami egyszerre tud mindent, amiben egyszerre létezik minden, aminek teljes tudomása van Önmagáról...fizikai test nélkül létező.

Az Isten tehát teremt. Ahogyan az anyagot megformálja saját tudásából a Gondolata segítségével, saját Elméjét adja hozzá a testekhez, hogy azok értelmet nyerjenek..az ember esetében is ez történik, ezért az ember valójában az elme, ami a testet használja, hogy tapasztalat, így öntudat meglegyen, szóval a saját képmására rész érthetővé vált, hiszen az ember igazából nem a test.

Mivel az Isteni Elme mindent tud egyszerre, így minden önmaga, ezért nincsen neki személyisége, ugyanis a személyiség elkülöníti magát mástól, míg Isten nem, mivel nincsen más rajta kívül. A döntései teljes mértékben személytelenek, tehát nincsen kedvence az általa létrehozott dolgok között, nem válogat közülük, mivel az mind mind Önmaga. Mint a focimeccsen a bíró is személytelen döntéseket hoz, ha igazságosan akarja vezetni a meccseket. A személytelenség nem zárja ki a tudatosságot és értelmet, az egyszerűen az igazi objektív szemléletet takarja, a teljesen racionálisat, mivel az elfogultság, ami a személyiségnél viszont jelen van, nem nyer érvényt.

Az embernek azért van személyisége, mert amikor tapasztalathoz jut az Isteni Elme segítségével megtéveszti a tapasztalatban megjelenő kontraszthatás, ami azért van jelen, hogy tudja a dolgokról mi micsoda, s magát tudja mihez viszonyítani, így "én" né válva, öntudatra ébredve. Egyszerűen az ember azt hiszi tévedésben, hogy amit tapasztal az nem önmaga, így magát elkülöníti tudatban mástól, kialakítva az személyi tudatot, a személyiséget, az egot.

Azzal, hogy a személyiség létrejön, az ember felosztva tekint...automatikusan sajátnak vélt érdekeit előtérbe helyezi másnak vélt dologgal szemben az Önszeretet által, ami Istenben is megvan, de mivel Ő tudja, hogy csak Önmaga van, így nincsen mivel szemben önzőnek lennie...nem úgy mint az ember, aki félreérti a szitut...

Az embernek tehát azért van személyisége, mert tévedésében egy korlátozott, hamis énnel azonosítja magát, és a feladata a személyiségét feladnia, hogy eztán Énként az Egészért éljen, így megkapva szó szerint mindent...fel kell adnia kicsinyes énjét, az egot, hogy az igazi Én lehessen, az Isten...ez egyfelől egy pusztulást jelent az illúzióban, de másfelől pedig az újjászületést a valóságban. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"akkor lényegében minőségileg megegyezünk Istennel, de mennyiségileg nem, mert Ő nagyobb "

Mennyiségileg is megegyezünk, de az ego viszont nem, és mi emberek az egoval azonosítjuk magunkat, a "kicsi énnel", de mihelyst kilépünk abból, akkor érezhetjük az Istent. Pont az a lényege, hogy nem nagyobb, mert ha nagyobbnak hisszük, akkor még mindig másnak véljük, mint mi magunk...egy és ugyanaz, mint mi, hiszen az Isteni Elmével gondolkodunk mi is. :)

Az elme valójában pedig nem anyagi, mivel eszet értelmet jelöl, csak rámondják, hogy az agy működése, de ez nincsen bizonyítva, hogy össz-vissz ennyi lenne, és én nem hamis egóról beszéltem, hanem hamis "én" -ről. Hivatalosan a lélek pedig a test és a szellem(elme) egysége...én az elme szót arra használom, amivel az ember döntéseket hoz, megítél, gondolkodik, értékeli a tapasztalatot. Ezért neveztem elmének az Istent is. De tökmindegy hogyan nevezzük, csak a magyarázat kedvéért hívtam így, mert az elme gondolkodik...és gondolatával alkot. de bizonyára te a lélek alatt érted ugyanezt. :)

üdv

26/F

LastOne.Left