Mi a Jehova szónak a jelentése?

Szia!

Nos ha héber eredetű bizonyságot szeretnél:

"A négybetűs Isten-nevet csak a főpap ejtette ki betű szerint, az engesztelő nap istentisztelete közben a szentélyben, ennek hallatára az egész nép arcraborult és mondta: "Áldott legyen az Ő Neve, akinek dicsőséges királysága örökkön örökké fennáll." Ez az Isten-név összefügg a héber "haja" létezés igéjével. "Ádónáj" tehát annak az örök létezését fejezi ki, aki minden létnek az okozója. Tehát ez a fordítás "örökkévaló" meglehetősen megközelíti a héber szó értelmét." (Dr. Hertz főrabbi)

"JHWH - Örökkévaló, az egyetlen egy Istennek neve, mely Adonaj-nak olvastatik. Ezen szónak jelentése: a ki volt, van és lesz" (Pollák Kaim: héber-magyar teljes szótár)

Üdv. Péter

Szia!

A héber nyelvnek nagyon nagy hatása volt a mai magyar nyelvre, köszönhetően Károli Gáspár kiváló munkásságának.

Az általad mássalhangzókkal leírt szöveg is tökéletesen olvasható:

"Néhány dolog nem értek. Nem tudom, hogy mennyi párhuzam lehetett az akkori héber és a mostani magyar között, de szerintem ha valahova nem alkalmazzák a magánhangzókat, akkor olvashatatlan szinte már érthetetlen formátumot kapunk. Nem lehet, hogy csak és kizárólag azt a bizonyos tetragrammát, JHWH-t irták magánhangzók nélkül?

Így nézne ki magyarul Biblia kezdete?

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

A Föld pedig kietlen és puszta volt, a föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg volt a vizek felett.

És mondta Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

És látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.

És nevezte Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezte éjszakának: és lett este és lett reggel, első nap.

És mondta Isten: Legyen mennyezet a vizek között, mely elválassza a vizeket a vizektől.

Persze lehet, hogy én már sokat fordítottam héberből és rááll az agyam, de szerintem ebben semmi boszorkányság nincsen. A JHWH olyan mint egy mozaikszó, és magában a Bibliában is megtalálod a párhuzamát, igaz nem olvasható így össze, mert az Újszövetségben van és görög nyelven:

"Ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható." (Jel. 1:8).

Üdv. Péter

Nyilvánvaló, hogy nem az istenfélelemnek, hanem inkább a babonás félelemnek volt köszönhető az, hogy felhagytak az isteni név használatával. A Biblia sehol sem szab korlátot Isten nevének használatában. Maga Isten mondta Mózesnek: „Igy szólly az Izrael fiainak: A’ Jehova a’ ti atyáitoknak Istene . . . küldött engemet ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké, és ez az én emlékeztetö jegyem nemzetségröl nemzetségre” (2Mózes 3:15, Komáromi fordítás). A Szentírás újra meg újra ösztönzi az imádókat: „ Adgyatok hálát a’ Jehovának, kiáltsátok az ö nevét” (Ésaiás 12:4, Kom). Ennek ellenére a bibliafordítók többsége azt választotta, hogy a zsidó hagyományt követi, és kerüli az isteni név használatát.

Ha eredeti nyelvén olvashatnánk a Bibliát, akkor több ezerszer megtalálnánk benne Isten nevét. Héberül ez a név négy mássalhangzóból áll: Yod, He, Waw, He - ,יהוה - amelyet Tetragrammának hívnak, és jobbról balra kell olvasni. A héber nyelvet beszélők magánhangzókkal egészítették ki a mássalhangzókat, a mai ember azonban nem tudja biztosan, hogy mely magánhangzók voltak ezek. Míg némelyek a Jahve kiejtést kedvelik, a Jehova alak vált közhasználatúvá és megfelelően azonosítja Teremtőnket.

A Jehova név használata attól a személytől is megkülönbözteti Istent, akit a Zsoltárok 110:1. verse „én uramnak” hív. Ezt a verset a Károli fordítás így adja vissza: „Mondja az Úr (héberül יהוה) az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.” Megerősítésül, hogy a héber szövegben ezen a helyen Isten neve előfordul, a New World Translation-ben így olvashatjuk: „Ez Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábaid alá nem vetem zsámolyul.’ ” Jehova Istennek ezek a szavai prófétai módon Jézus Krisztusra utalnak, akit az író „az én uramnak” nevezett.

Tehát ha nem használnánk a megkülönböztető nevét Istennek, akkor a Biblia nagyon érthetetlenné és zavarossá válna, mint ahogy ilyenné is válik azon fordításokban, melyek gyakran többek között a zsidó babonára hivatkozva kihagyják a Nevet a fordításaikból.

Melyik kiejtésnél maradjunk?

Honnan eredtek a Jahve-féle kiejtések? Ezek olyan alakok, amelyeket modern bibliatudósok javasoltak, akik megpróbálták Isten nevének eredeti kiejtését kikövetkeztetni. Egyesek — jóllehet nem mindannyian — úgy vélik, hogy az izraeliták Jézus ideje előtt valószínűleg Isten nevét Jahve-nak ejtették. Ebben azonban nem lehetünk egészen biztosak. Lehet, hogy így ejtették, lehet, hogy nem.

Sokan jobban szeretik a Jehova kiejtési módot. Miért? Mert ez a Jahve alaknál megszokottabb és közismertebb kiejtés. Nem lenne-e jobb olyan alakot használni, amelyik közelebb áll az eredeti kiejtéshez? Nem feltétlenül, mivel nem ez a jellemző a bibliai nevekre.

Vegyük a legkiemelkedőbb példát: Jézus nevét. Tudod-e, hogyan szólította Jézust családja és baráti köre a mindennapos beszélgetéseikben, amíg Jézus Názáretben nevelkedett? Az igazság az, hogy senki sem tudhatja teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel vagy Jesuának (vagy esetleg Jehosuának) nevezték, de semmiképpen nem Jézusnak vagy éppen "Dzsizösz"-nek angolosan. De sorolhatnánk a hatalmas eltéréseket az ókori nevekkel kapcsolatban, a legtöbbet fel sem ismernének az eredeti tulajdonosai!

Amikor életének történetét görög nyelven megírták, az ihletett írók nem törekedtek az eredeti héber kiejtés megőrzésére. Ehelyett görögül így adták vissza nevét: I·e·sous’. Ma a Biblia olvasói a maguk anyanyelvén különböző módon olvashatják Jézusnak a nevét. A spanyol bibliaolvasók a szövegben olvasható Jesus-t Heszusz-nak, míg az olaszok a Gesu-t Dzsézu-nak ejtik. Az angolok a Jesus helyett Dzsizösz-t mondanak.

De helye lenne-e, ha felhagynánk Jézus nevének kiejtésével csak azért, mert közülünk legtöbben, de talán egyikünk sem tudja, hogyan ejtették ki eredetileg? Semmiképpen sem! Ilyet egyetlen fordító sem javasol. Mi szeretjük ezt a nevet, hiszen Isten szeretett Fiát, Jézus Krisztust nevezi meg, aki életvérét adta értünk. Vajon tiszteletünket tükrözné Jézus iránt, ha nem említenénk a nevét a Bibliában előforduló helyeken és egyszerűen olyan címekkel helyettesítenénk, mint pl. „Tanító” vagy „Közbenjáró”? Bizonyára nem! Úgy tudunk Jézusra utalni, ha az anyanyelvünkön megszokott kiejtésnek megfelelően használjuk az ő nevét.

Hasonló magyarázatokat fűzhetnénk a Bibliában olvasható összes nevekhez. Ezeket a neveket saját nyelvünknek megfelelően ejtjük, és nem próbáljuk meg az eredeti kiejtést követni. Jirmijáhu helyett egyszerűen Jeremiást mondunk. Vagy Ésaiást (és még sok mást) mondunk, holott a prófétát a maga korában valószínűleg Jesajáhu-nak szólították. Még azok a tudósok is, akik jól ismerik a nevek eredeti kiejtését, a mai kiejtést és nem a régit követik.

Ugyanez érvényes Jehova nevére is. Még ha a mai Jehova forma nem is pontos kiejtése az eredetinek, ez semmit sem von le a név értékéből és fontosságából. Azt a Teremtőt, azt az élő Istent, azt a Legfelségesebbet jelöli meg, akit Jézus imájában így szólított meg: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” (Máté 6:9).

’Nem helyettesíthető más névvel’

Jóllehet sok fordító a Jahve kiejtést részesíti előnyben, az Új Világ fordítás és még sok más fordítás is a Jehova kiejtési formát használja, mivel már évszázadok óta ezt szokták meg az emberek. Ezenkívül ebben a névben ugyanúgy, mint a többi alakban — a Tetragrammaton négy betűje: YHWH vagy JHVH megtalálható.

Gustav Frederich Oeler, német professzor majdnem ugyanilyen okból már korábban hasonló döntésre jutott. Az ő művében a különböző kiejtési módokat tárgyalja és ilyen következtetésre jut: „Mostantól kezdve a J e h o v a szót használom, mert tulajdonképpen ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy mással nem lehet helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments, 2. kiadás, 1882, 143. oldal).

Hasonlóképpen a jezsuita Paul Joüon a Grammaire de l’hébreu biblique című könyvében a 49. oldalon a lábjegyzetben ezt írja: „Fordításainkban (a következtetett) Yahweh alak helyett a Jéhovah alakot használtuk, . . . mert ez a francia nyelvben a meghonosodott irodalmi alak.” A bibliafordítók sok más nyelven hasonló formát használnak, ami látható a párhuzamos keretben a 8. oldalon.

De ez azt jelenti, hogy helytelen, ha valaki a Jahve alakot használja? Egyáltalán nem! Csupán arról van szó, hogy a Jehova név már könnyebben jön az olvasó ajkára, mivel a legtöbb nyelven ez honosodott meg. A lényeg mindenesetre az, hogy használjuk ezt a nevet, és hirdessük azt másoknak. „Adjatok hálát Jehovának, ti népek! Hívjátok segítségül az ő nevét. Ismertessétek a népek között az ő tetteit. Emlékeztessétek őket arra, hogy felmagasztalt az ő neve (Ésaiás 12:4).

Különbböző tudósoknak más és más elképzelésük van arról, hogyan ejtették ki eredetileg a JHWH-t.

A The Mysterious Name of Y.H.W.H. c. könyvben a 74. oldalon Dr. M. Reisel így nyilatkozott, hogy a „Tetragrammaton magánhangzókkal való kiejtése eredetileg ez lehetett: JeHūàH vagy JaHūàH”.

Canon D. D. Williams, Cambridge-i egyetemi tanár szerint a „bizonyítékok azt mutatják, jobban mondva, azt bizonyítják, hogy a Jahve(h) forma nem pontos kiejtése a Tetragrammatonnak. Valószínűleg inkább ez: JĀHÔH” (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 1936, 54. kötet, 269. o.).

A francia Revised Segond Version magyarázó szótárában a 9. oldalon a következő magyarázat olvasható: „Egyes újabb fordításokban előforduló Jahve-ejtés néhány ősi tanúbizonyságra támaszkodik, de ezek nem bizonyító erejűek. Ha valaki azokat a személyes neveket veszi tekintetbe, amelyekben az isteni név benne van, mint például Illés (Élijahu) próféta nevében, a kiejtés lehet Jaho, de lehet Jahu is.”

1749-ben Teller német bibliatudós Isten nevének különböző kiejtéseit hozza fel, amelyekkel olvasmányaiban találkozott: „A sziciliai Diodorus, Macrobius, alexandriai Kelemen, szent Jeromos és Origenész Jao-t írt; a szamaritánusok, Epiphanius, Theodoretus: Jahe vagy Jave alakot; Ludwig Cappel: Javoh-nak ejti; Drusius: Jahve-nak; Hottinger: Jehva-nak; Mercerus: Jehovah-nak; Castellio: Jovah-nak, és le Clerc: Jawoh-nak vagy Javoh-nak.”

Ezekből a kijelentésekből tehát nyilvánvaló, hogy Isten eredeti nevének a kiejtése ma már nem ismeretes. Voltaképpen nem is ez a lényeg. Ha ez lenne, akkor maga Isten gondoskodott volna arról, hogy nevének kiejtése fennmaradjon számunkra. A lényeg inkább az, hogy merjük Isten nevét a saját anyanyelvünkön az itt megszokott kiejtésnek megfelelően használni.

Az isteni név különböző nyelveken való előfordulásai a nemzetközileg elfogadott Jehova alakot mutatják

Angol — Jehovah

Awabakál — Yehóa

Bugotu — Jihova

Cantonese — Yehwowah

Dán — Jehova

Efik — Jehovah

Fidzsi — Jiova

Finn — Jehova

Francia — Jéhovah

Futuna — Ihova

Holland — Jehovah

Igbo — Jehova

Japán — Ehobu

Joruba — Jehofah

Lengyel — Jehowa

Magyar — Jehova

Maori — Ihowa

Motu — Iehova

Mwala-Malu — Jihova

Narrinyeri — Jehovah

Nembe — Jihova

Német — Jehova

Olasz — Geova

Petats — Jihouva

Portugál — Jeová

Román — Iehova

Szamoa — Iehova

Sotha — Jehova

Spanyol — Jehová

Szwahili — Yehova

Svéd — Jehova

Tahiti — Iehovah

Tagalog — Jehova

Tonga — Jihova

Venda — Yehova

Xhossza — uYehova

Zulu — uJehova