Anániás és Szafira a Pokolba kerültek?

Szia!

Nehéz erre válaszolni azért mert nem tanultam teológiát. De azért megpróbálom alátámasztani igékkel. Először is újjá lett teremtve a szellemünk:

" ...újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké."

" Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa Krisztus Jézusban..."

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden."

Ez az újjászületett hívők belső embere. Nézzük meg milyen tulajdonságai vannak az új szellemünknek:

" Mert azt Aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy MI ISTEN IGAZSÁGA LEGYÜNK Őbenne."

" Ezeket írtam nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy ÖRÖK ÉLETETEK VAN."

Nem a lelkünknek VAN örök élete, mert Péter mondja:

" Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét."

A lélek üdvösségét munkálni kell, viszont az üdvösség napján már megsegített minket Isten, a szellemünk újrateremtésével igazságban és valóságos szentségben. A szellemünk már nem tud bűnt elkövetni, mert tökéletessé lett téve:

"... hanem Ción hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, az elsőszülöttek ünnepi összejöveteléhez, akik be vannak jegyezve a mennyekben; Istenhez, aki mindenki fölött ítélkezik, és a TÖKÉLETESSÉ TETT IGAZAK SZELLEMEIHEZ."

" Mert egyetlen áldozatával örökre TŐKÉLETESSÉ TETTE a megszentelteket."

A szellemünk tökéletessé lett téve, és a lelkünket is alá kell rendelni a szellemünknek hogy megmenekülhessen.

" Ha azonban a szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt."

Az ember szelleme az Úr lámpása.

A biblia a Galata 5,22-ben nem a Szent Szellem gyümölcseiről beszél, hanem az emberi szellem gyümölcseiről. A gyümölcs az ágakon nő, és nem a törzsön. Persze a mi szellemünk gyümölcsöt csak akkor terem, ha a szőlőtőkén marad. Mivel Isten szeretete van a szellemünkben, ezért csak rajtunk múlik hogy ez a gyümölcs mekkorára fog fejlődni és növekedni. Ha viszont a testet követi valaki, meghal.

Nézd meg mit mond az Ige, mit kell megfigyelnünk az elöljáróinkkal kapcsolatban:

"Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket." (Zsid 13:7)

"A mit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?" (Gal 3:3)

Nem az számít, hogy hogyan indult a hívő életünk, hanem a vége a lényeg!

Viktornak:

Én se vagyok teológus, és korábban hasonlóan gondolkodtam, mint te, pont az általad idézett Igékre alapozva. És igen, valóban "újonnan születtünk romlandó magból, Isten Igéje által, ami él és megmarad örökké".

A magvető példázatából pedig tudjuk, hogy a sátán bemehet az ember szívébe és ki tudja kapni az Igét onnan, hogy az illető ne üdvözüljön! Azt is tudjuk a magvető példázatából, hogy a magnak mélyre kell eresztenie a gyökerét, különben elhal a növény. És azt is tudjuk, hogy azt az "örökké megmaradó" Igét a tövisek meg tudják fojtani, meg tudják ölni!

Dávid a bűnbánati zsoltárában a tiszta szíve újra teremtéséért imádkozott és az erős szellemének megújításáért.

A 2 Pét 2-ben olyan emberekről beszél Péter, akik megismerték az igazság útját és megtisztultak, viszont később elfordultak az Úrtól.

Amikor valaki vétkezik, akkor a halálban van az illető és a halál elkezd uralkodni rajta. Itt erre egy példa, János atyafiakról beszélt:

"Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne." (1 Ján 3:14-15)

Az örök élet magva meg kell, hogy maradjon bennünk, sőt Krisztusban is meg kell maradnunk:

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt... És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor." (1 Ján 2:3-6,28)

Értelek.

Odáig eggyet értünk hogy újonnan születtünk. De azt már elírtad szerintem hogy romlandó magból. Mert igaziból romolhatatlan az a mag. És igen a magvető példázata arról szól hogy a sátán kitudja kapni a jó magot a szívből. De mi ha egyszer már újjászülettünk, akkor már nem a jó mag vagyunk, hanem annak a termése, új teremtések. A magot el tudja lopni a sátán, de a szellemünket azt nem.

Továbbra is azt állítom hogy a szellemünk nem tud vétkezni, ezért amikor János inti az atyafiakat hogy ha gyülölik egymást, akkor a halálban maradnak, az a lelkükre vonatkozik. Ugyanis az ember újjászületett szellemének a legalapvetőbb természete a szeretet. Ezért kell azt követni. Ha pedig valaki képmutató módon jár, azt az Úr kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Szerintem ekkor a szellem és a lélek útjai elválnak egymástól, és a szellem megmenekül.

Mert a halál valóban a földi életünk végét is jelenti, a testünk pusztulását, de ennél jóval több mindent elárul róla Isten Igéje. Például:

A halál (és a pokol is) egy SZEMÉLY, egy gonosz szellem/angyal aki uralkodik az embereken (Róm 5:12,14, Jel 6:8). Az utolsó időkben lesz olyan, amikor az emberek meg akarnak majd halni, de a halál (szelleme) elmegy tőlük (Jel 9:6). Akik Jézus beszédeit megtartják, ha fizikailag meghalnak is, nem fogják meglátni a halált [a halál angyalát] (Ján 8:51).

A halál (és a pokol is) egy HELY, hiszen Jézusnál vannak a kulcsai (Jel 1:18).

A halál egy SZELLEMI ÁLLAPOT, Jézus élő emberekre mondja, hogy halottak, illetve átmentek a halálból az életbe (Ján 5:24-25).

Az utolsó ítéletkor a Pokol és a Halál ki fogja adni a halottakat, és mindketten a tűznek tavába vettetnek (Jel 20:11-14). Ezt második halálnak hívja Isten Igéje (Jel 21:8), ez a Halál számára is halál lesz, mégpedig Isten ítélete.

Ahogyan az első halál sem a teljes megsemmisülést jelenti, ugyanúgy a második halál sem az lesz. Ez örök veszedelem (2 Thess 1:9), örök kárhozat (Mk 3:29), örök gyötrelem (Mt 25:46), örök tűz (Mt 18:8, 25:41, Júd 1:7, Jel 20:10), megolthatatlan tűz el nem pusztuló férgekkel (Mk 9:43-48, Ésa 66:24), örök sötétség (2 Pét 2:17, Júd 1:13)...

Például a kárhozat sem az elmúlást, megsemmisülést jelenti, hiszen Isten Igéje élő személyekről mondja, hogy el vannak kárhozva (a halál szellemének az uralma alatt vannak és benne vannak a kárhozatban, a pusztulásban):

"A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3:18)

Ez csupán néhány példa volt. De most, ahogy ezeken gondolkoztam, eszembe jutott, hogy van jó értelembe vett, Istentől jövő halál is (1 Kor 3:22, 2 Kor 4:10-12, Róm 6:1-11, Gal 2:19-20, Kol 3:5), de ez már más téma...